A sokkoló árcímke mögött zseniális zajszűrés lapul

A 150 000 forintos árcímkét mindenki másképp értelmezi egy fejhallgatóval kapcsolatban: aki már elindult a zenei lejtőn, az nem lepődik meg azon, hogy a nagy Hi-Fi-cégek csúcsmodeljjei könnyen kerülhetnek akár egymillió forintba is, a többség viszont még elhinni sem tudja, hogy értelme lenne egy ilyen kütyüért ennyire sok pénzt fizetni. A zenei világban – legyen szó fejhallgatóról, vagy akár komolyabb rendszerekről – teljesen egyértelmű, hogy a különböző minőségi szintekhez tartozó árak exponenciálisan növekednek, és egy bizonyos nívó után nagyon kis lépésekért fizetünk sokkal többet, a vezeték nélküli palettán pedig ez jelenleg a Sony legkomolyabb ajánlata.

Megnyerő külsejű és egyéb szempontok szerint sem kell szégyenkeznie [+]

Érdemes persze abszolút listán is elhelyezni az összeget: a házon belüli, kábeles zászlóshajó jelenleg az MDR-Z1R, ami közel 760 000 forintba kerül, és akkor még nem számoltunk a hozzá illő, nagy felbontású lejátszóval, amiért szintén elővehetünk még néhány százezret. Tesztünk alanya tehát igazi olcsóság ehhez a kombinációhoz képest, és az előbbi még nem volt extrém példa, az otthoni zenehallgatáshoz kínált Sennheiser Orpheus fejhallgató-rendszer 50 000 eurós, azaz több mint 15 millió forintos árához képest még statisztikai hibahatáron belül van egy-két MDR-1000X. Ettől függetlenül persze ez egy igazán drága prémiumtermék, ami nyilvánvalóan nem a fenti kütyükkel versenyzik, inkább egy olyan dilemma elé állíthatja a vásárlót, hogy legyen a jóval olcsóbb h.ear on Wireless NC, vagy megér közel 50 ezer forintos felárat, amit a nagy tesó nyújt. Erre keressük most a választ!

A dobozt kinyitva nem lesz panaszunk az általános minőségérzetre, és természetesen minden fontos kelléket megtalálunk: egy cipzárral zárható kemény tokban, igényesen elrendezve figyel a fejhallgató, a különálló zacskóban pedig némi leírást, illetve egy microUSB kábelt és egy 3,5 milliméteres jack csatlakozóval ellátott, 1,5 méteres vezetéket találunk, ez utóbbi nem csak akkor jöhet jól, ha váratlanul merült le a fejünkön a kütyü.

Diszkrét plakett jelzi a konkrét típusszámot [+]

A japán gyártó anyaghasználata és gyártási minősége ezúttal is példásra sikerült. Remekül találkozik a matt, ujjlenyomatokat nem gyűjtő műanyag, a kellemes tapintású alumínium és a műbőr, az oldalanként körülbelül 5 centimétert 10 fokozatban állítható pántok finoman, szinte hangtalanul kattannak, nyikorgást és recsegést pedig semmilyen normális terheléssel nem fogunk előidézni. Igazán azonban nem is ez sokkolja a lelkes érdeklődőt, hanem a kényelem: többnapos aktív üzemidőt ígérő, teljes méretű Bluetooth-fejhallgatók közt nagyon könnyűnek számít a 275 grammos tömegével, tökéletesen fejre illeszkedő kialakítása pedig mindenkinek kényelmes volt, aki próbálta.

LDAC ide vagy oda, érdemes kábellel is kipróbálni! [+]

Az igazán lehengerlő élmény azonban ezután jön: a circumaural, azaz fül köré ülő kialakítás és az ahhoz tartozó zártság önmagában is remek izolációt eredményez, így a teszt alá vont hallgatók többsége azonnal mondta: igen, tényleg lehet érezni az aktív zajszűrést. Ami nem volt bekapcsolva. Aztán megnyomtuk az NC-gombot, a zajszűrés bekapcsolt, a külvilág pedig ki. Komoly tesztnek sajnos nem tudtuk még alávetni a Bose hasonló rendszerét, viszont aránylag széles skálán próbálgattunk hasonló kütyüket, és az MDR-1000X-féle megoldás élesen kiemelkedik a többi közül: meg merjük előlegezni, hogy a Sony az etalonnak tartott QuietComfort-rendszerrel is fel tudná venni a versenyt, hiszen remek mintavételezéssel, rendkívül gyorsan dolgozik, több mikrofonnal pontosan ki tudja következtetni, hogy mi szűrődik be és mi nem, így nem az ellenpólussal termel fölösleges, zavaró hangot.

Könnyen elfér a tokjában [+]

A váratlanul megjelenő zajokat is meglepően jól kezeli, a monoton zúgást, motorhangot és egyéb zavaró tényezőket pedig tényleg 100%-osan tompítja le. Ha véletlenül nem ezt tapasztalnánk, az NC-gomb hosszú megnyomásával kalibrálhatjuk a zajszűrést, ami biztosan tökéletessé teszi a zenei élmény zavartalanságát.

Sokat segít a minőségen a kábel

Természetesen nem csak a varázslatot előidéző NC-gombot érdemes megtekinteni, a többi kezelőszerv is tartogat érdekességeket: a bekapcsológomb a legegyszerűbb, hosszú nyomással tehetjük párosítási üzemmódba, amikor hagyományos kereséssel és NFC-vel is képes összehangolódni a Bluetooth-forrással, zenehallgatás közben pedig egy gombnyomásra elárulja, hogy mennyire van feltöltve az akkumulátor. Ezt egyébként három szóban, de hat másodperc alatt közli, közben pedig a háttérben megy a lejátszás. Ugyanez jellemző az Ambient Sound-billentyűre: itt sem érdemes túl bonyolult dologra gondolni, hiszen Normal (zene) és Voice (beszéd) módok között lépkedhetünk, nincs is túl nagy különbség a hangszínekben, de valamiért ezt is csiga-lassan tudja csak közölni, ami nem végzetes, de azért bosszantó apróság.

Külső méretek szempontjából hasonlít az MSR7-hez [+]

A telefonbeszélgetések még utcai körülmények közt is remek minőségben zajlanak le, az erős zajszűrés és a szánktól távol eső mikrofon miatt előfordulhat, hogy partnerünk úgy hallja, mintha 2-3 centiméterrel elemelnénk a kézben tartott mobilt a fülünktől, de ez inkább velejáró, mintsem hiba, bekapcsolt ANC mellett akarva-akaratlanul is hangosabban fogunk beszélni az átlagos szintünknél. A 40 milliméteres, dinamikus meghajtón keresztül a fülünkig érkező zenei minőség a szokásosnál is jobban függ a forrástól: a Sony meg tudta oldani, hogy a saját telefonjaival jobban szóljon a kütyü, mint az adatátviteli szempontból teljesen egységes Bluetooth-ra képes akármilyen más készülékkel. Teszi ezt úgy, hogy a hagyományos, CSR-féle SBC vagy AptX kódolás helyett egyedi LDAC-kodeket is tud használni, amire jelenleg csak Sony okostelefon képes, így ideális esetben akár 24 bites, 96 kHz-es, veszteségmentes fájlokat is külön tömörítésektől mentesen vesz át kábel nélkül.

Aránylag kicsire összecsukható [+]

A különbség pedig füllel hallhatóan is óriási annak függvényében, hogy milyen forráseszközről hallgatjuk a fejhallgatót: akinek apró részletek hiányoznak, nem találja elég jónak a szeparációt vagy elég energikusnak az összképet, az valószínűleg rossz forrással vagy zenével próbálkozik, és akármilyen Bluetooth-megoldáshoz képest még egy hatalmas szinttel fölé tud kerekedni ugyanaz kábellel. Akárhogy is próbálkozunk, a fejhallgató alapvetően komoly kiemelésektől mentes, világos karaktert mutat magából, még a felső-középtartományban kissé elkent részletek is megbocsáthatók neki, objektíven nézve, kissé megtompult emlékek mellett is bőven a h.ear on hasonló változata fölé helyezhető. A közvetlenül mellette kipróbált Audio-Technica ATH-MSR7-ből nagyon hiányzott a dinamikusság, és egy erős V-karakter is érződött, pedig alapvetően egyik sem egy csőre töltött basszusbomba.

Tölteni természetesen microUSB segítségével tudjuk [+]

Az akkumulátor körülbelül 15-18 órás üzemidőre gond nélkül képes, még magasra vett hangerő és bekapcsolt zajszűrő esetén is, a töltés azonban körülbelül 4 órát vesz igénybe, így érdemes előre készülni, gyorstöltésről itt semmiképp sem beszélhetünk. Az MDR-1000X egyetlen komoly hibája azonban mégsem ez, hanem az érintőfelület kialakítása. Remek ötleteket valósítottak meg, az érintésérzékeny műbőr felületet letakarva először leáll a tartalom, majd a zajszűrés egész addig, amíg ott tartjuk a kezünket, ez remek megoldás arra, hogy a fejhallgató levétele nélkül tudjunk kommunikálni a külvilággal. Zseniális megoldás, megérkezhetne a konkurensekhez is, a többi azonban finoman szólva is esetleges: az ujjtologatós gesztusvezérléseket elég gyakran félreértelmezte a kütyü, a léptetés és a hangerőállítás rendszeres problémaforrás volt, és olyanra is akadt példa, hogy csupán meg akartam igazítani a fejhallgatót, de azonnal pillanat állj parancsként értelmezte közeledésemet.

Jóval vékonyabban párnázott, mégis kevésbé szorít, jobban izolál és kényelmesebb a Sony [+]

Az MDR-1000X érdemeit nehéz lenne elvitatni, a kérdés csak az, hogy megéri-e az olcsóbb változatához képest a felárat, illetve összességében nagy butaság-e 150 000 forintot adni egy Bluetooth-fejhallgatóért. A válasz megtalálásához mindenképp érdemes kipróbálni az eszközök hangélményét, hiszen ebből a szempontból abszolút szubjektív és írásban nehezen közvetíthető az, amit mindenki a saját zenéjével és készülékével fog tapasztalni, viszont összességében egyáltalán nem ördögtől való egy ilyen eszközt beszerezni. Kábellel egészen komoly fejhallgatók mellé lehet tenni a zenei minőségét, a sok apró, de annál hasznosabb extrát pedig biztosan értékelni fogják azok, akiknek elsődleges hangforrásuk egy okostelefon.

Sony MDR-1000X

szentkuti11

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.