Az olcsó

Jelenleg nagyon valószínűnek tűnik, hogy a mobilok piacáról ki fognak kopni a vezetékes fül- és fejhallgatók, és bár egy ideig még biztosan marad jack csatlakozó a legtöbb telefonon, aki időben elkezdett a wireless megoldásokkal foglalkozni, most könnyen kerül lépéselőnybe a hifis vonalról érkező, okostelefonos megoldásokkal nemrég óta foglalkozó konkurensekkel szemben. Ebből adódhat, hogy hasonló áron ma jobb lehet egy Samsung egy Beyerdynamic-nál, és hogy a Sony legfrissebb, aktív zajszűrős, Bluetooth-képes megoldását a szintén japán bázisú Audio-Technica csak egy kábeles konkurenssel próbálja megszorongatni. A Sony ugyanis a kezdetektől fogva alkalmazza a Bluetooth-technológiát, és láthatóan szinte minden felhasználói igényt próbálnak kielégíteni. A jelentős merítésből mi ezúttal egy olcsó, egy feltűnő és egy aktív zajszűrős megoldást tettünk próbára. A teszt során pedig egyetlen AUX-kábelnek sem esett bántódása.

A fejhallgatón kívül csak egy microUSB kábel van a legolcsóbb példány dobozában [+]

A belépőkategóriát az MDR-ZX220BT képviseli, és ezt nem fél láttatni magáról. A külseje egyértelműen elárulja, hogy a kábeltelenség luxusa indokolja a 19 000 forint körüli árat, egyébként hasonló építési minőséggel és anyaghasználattal már néhány gyorséttermi menü áráért is kínál alternatívákat a cég. A pőre műanyag fejpánt pereménél még látni is lehet a két fültányér között futó vezetéket, csak hogy érezzük: innen bizony egy puha burkolat hiányzik, méghozzá direkt. Láthatóan és érezhetően a párnák borítása sem azért készült műbőrből, mert az ma már tartósabb és jobb érzetű tud lenni a valódinál, inkább a spórolás játszott szerepet a választásban.

Még a műanyag pánton belül futó kábelt is lehet látni [+]

Átlagos szorítóerő mellett közepes kényelemre számíthat, aki ezt a fejhallgatót választja, néhány percnyi fülelés még könnyedén abszolválható, hosszútávon azonban zavaró, hogy a supraaural (fülkagylóra ülő) kialakítás mellé elég nehéz fültányérok járnak, és a szivacsozás sincs túl magas szinten. A hangja sem hagy maradandó nyomot az emberben, fátyolos magasai indokolatlan kiemelést kapnak, miközben a mélyeknél szétesik a hangzás. Többek közt ebből is következik, hogy a többség a dobozhangú jelzővel illeti, amikor néhány perces ismerkedés után különösebb szívfájdalom nélkül nyomja a kezembe a fejhallgatót. Aki tiszta, részletező hangzásra vágyik, egy-két kategóriával feljebb keresgéljen, viszont a kategóriájához képest egyáltalán nem rossz a teljesítménye, a következő lépcsőfokon ugyanis nagyjából a Skullcandy Grind Wireless áll, körülbelül kétszer ennyiért.

Három vezérlőgomb segítségével irányíthatunk mindent, a visszajelző led a fültányér külső részén látható [+]

Az izolációja nem túl jó, befelé még nem is érződik problémásnak, a külvilág irányába azonban elég sok jut a mi zenénkből, ami sok esetben lehet zavaró, zárt kialakítás ide vagy oda. Kapcsolódási szempontból viszont hatalmas fölénye van a legtöbb konkurenssel szemben: bekapcsolás után akár NFC-vel, akár hagyományos kereséssel, nagyon egyszerűen csatlakoztathatjuk a forráshoz, hatótáv tekintetében pedig még beltéren, falakkal elválasztva is teljesíti a 8-10 méteres szintet, ami nem sok hasonló társáról mondható el. A dobozban lévő microUSB kábel segítségével tudjuk feltölteni a fejhallgatót, és körülbelül 8 órás üzemidőre számíthatunk, ha lemerül, akkor töltő nélkül maximum nézegetni lehet, hiszen 3,5 milliméteres jack bementet nem kapott. A beszélgetési hangminőség rendben van, amíg nincs túl nagy zaj körülöttünk és megfelelő hangerővel szólalunk meg, viszont a jobb fültányéron lévő mikrofon elég messze van a szájtól, így nem lepődhetünk meg azon, hogy megvannak a korlátai.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!