Samsung Galaxy S21 Ultra - vákuumcsomagolás

Külső, kijelző, csomagolás

Indíthatnék azzal, hogy akinek a Galaxy S21 Ultrát a kezébe nyomtam (nem sok emberrel találkozom jelen időkben személyesen), az arcára döbbenet vagy mosoly ült (Bognak az indusztriális dizájn mondjuk tetszik), hozzátéve: miért nem a Mate 40 Pro hátlapi esztétikáját másolták le, miért az iPhone-féle tárhely bővítés, adapter és füles kispórolást? Folytathatnám az iPhone 12 laposabb, szívósabb kivitelével és komolyabb vízállósági vizsgájával (azért az IP68 itt is megvan) a lekanyarodó és sérülékenyebb üveglapok ellenében (előre mindenesetre a Samsung Gorilla Glass Victust pakolt, a mattosított tejüveg hátlap viszont elképesztően csúszós). Mégis túllendülök az esztétikán azzal, hogy eleve szubjektív dolog, ez a teló így néz ki, és a formával 10 perc alatt megbarátkozik, aki rászánta magát, hogy félmillióért megvegye.

[+]

Eszközként használják a legtöbben az okostelefont és nem divatkellékként, engem pedig inkább zavar a tény, hogy ha ma valaki a legtutibb kameraszettre áhítozik (nálam lényegében az első számú szempont), márkától függetlenül negyedkilós monstrumokban kell gondolkodnia, mert a B-készülékek egyszerűen kevesebbet kínálnak. Az Ultra elképesztően kitüremkedő Krakatau vulkánja nem tagadja kamerafókuszát, viszont a fémlappal zárt természeti formát olyan élesen csapták le a széleken, hogy konkrétan karcolja a kezet játék közben. Máskülönben mindent elmond a külső másodlagos szerepéről, hogy beüzemelés után nem nézegetni ültem le, hanem kisurrantam a mínusz ötbe fotózni, és ez is lesz jelen teszt fókusza az S21 és a S21+ szoftverre és hardverre koncentráló anyaga után.

[+]

Öt lencsét szórtak szét az Ultrán: az előlapon 40 megapixeles lyuk tátong, hátra pedig 108 (normál), 12 (ultraszéles), 10 (3x-os optikai zoom) és 10 megapixeles kvartett került (10x-es optikai zoom), LED villanóval és lézeres segéddel megspékelve. A túloldalt remekül működik az új generációs, ultrahangos ujjlenyomat-olvasó, csak még mindig gyorsabb egy-egy optikai alapú. Szendvicsbe fogva pedig 5000 mAh-s telep rejtőzködik cserelehetőség nélkül (bezzeg a Hauwei m40-ét kiemelhetjük!), 25 wattos vezetékes vagy 15 wattos vezetékmentes töltéssel – de ugyebár mindenféle töltőberendezést nekünk kell biztosítani, és messze a piac 125 / 50 (hamarosan 80) wattos villámteljesítménye.

[+]

A többi paraméter jöjjön felsorolásszerűen. Méret: 165,1 x 75,6 x 8,9 milliméter, kilóg a gatyából. Tömeg: 227 gramm, lehúzza a zsebet. Anyaghasználat: ívelt fémkeret tökéletes illesztésekkel és néhány műanyag antennakilépővel. Gombok: jobbra a bekapcsoló kézre esik, a hangerőszabályzó felette nem. Fogás: a cucc elég masszív, hogy csúszós mivolta ellenére stabil legyen, de alapvető a kétkezes használat. Portok: legyen inkább csak port, mert USB Type-C van, jack rég nincs. Hangszórók: a felső láthatatlan, az alsó rácsa észrevehetőbb. SIM tálca: alulról tolható elő, két nanoSIM fér rá plusz akad egy beépített eSIM chip. Ezek volnának a legdrágább S21 stílusjegyei, melyeknél fontosabb a piac egyik legkiválóbb, marketingnevén edge Quad HD+ Dynamic AMOLED 2X kijelző teljesítménye.

[+]

A 6,8”-es „monitor” végre egyszerre kínál gördülékeny 120 Hz képfrissítést és kiemelkedően éles QHD+ felbontást 1440 x 3200 pixelen. Megvan a HDR10+ támogatás, az 1350 nites általunk mért, pontszerű fényűrűség, a kirobbanó színek, a tökéletes feketék és a kalibrációs opciók. Kérhető világos és a sötét téma, valamint ujjhúzós gesztusvezérlés, bár a vissza mozdulat a legtöbb riválisnál megbízhatóbb, lévén itt rendre beleakad a lekanyarodásnál véget érő fóliába az ujj. Aki mindenesetre megbékél a telefon ultraméretével, az kolosszális felületet kap, amit csak a nyitott Z Fold2 pipál le, vele szemben pedig tud egy remek trükköt tesztalanyunk: támogatja az S Pen stylust!

[+]

Ilyet mondjuk nem kaptam tesztre és tolltartó ebből a telefonból nem lett: háromszor néztem körbe, a Type-C jártba is bevilágítottam, ám S Pen sehol sem volt, úgyhogy ezt is külön kell megvenni abban az évben, amikor lehet, hogy elit Note masina egy darab nem lesz (a Tab S6 tolla amúgy potom 19 ezer forint). Még jó, hogy amikor a csapattal pár éve az MWC-n jártam (nehéz elhinni, anno hús-vér embereknek rendezték), sikerült egy passzív, gomb és Bluetooth nélküli, de a 4096-féle nyomást érzékelő digitalizálóval együtt dolgozó Staedtler S-ceruzát beszerezni. Ez nem Nógrádi ropi méretű játékszer, hanem egy hosszú és jobban fogható cerka, és a képernyő fölé tartva megjelenik a szokásos pötty az interaktív visszajelzésekkel, ahogy a tollmenü is előhívható. Azt mondjuk eddig sem értettem, hogy ha ujjal működik a képernyő dupla koppos felébresztése, cerkával miért nem, mindenesetre a Staedtler kényelmes és precíz kétkezes használatot hozott, nem véletlenül szeretett bele a Note sorozatba AliceWake kollegina.

Hirdetés

Hardver, szoftver, fotós képességek

Most következhetne, hogy a szomszéd benchmark pontja mindig zöldebb, és már megint Exynost kapott Európa (a chipet szentkuti11 erre részletezte) a gyakran gyorsabb és takarékosabb Snapdragonnal szemben (888-as mobil nem járt még nálunk, de külső eredmények az utóbbi tekintélyes GPU teljesítményére utalnak), ám manapság nem a nyers erőn, hanem a megfelelő optimalizáláson múlik minden, és a Samsung felszámolta az összes korábban jellemző laggot, hogy a rendszer 120 Hz-en tökéletesen gördülékeny legyen. Ezért meglepő, hogy az Asphalt 9 QHD felbontáson szaggatott, mintha este bevert volna másfél liter házi pálinkát, és dadogásból FHD felbontáson is maradt. A GRID Autosport eggyel jobban futott, de alighanem 30 fps-re korlátozva, míg a Real Racing 3 és a CS Mobile teljesen kiegyensúlyozottan, bár észrevehető melegedés kíséretében. Inkább optimalizálási lehet tehát a gond játéktól függően, de hát éppen ezért esküsznek sokan a jóval elterjedtebb Snapdragon mellett, amire a fejlesztők koncentrálnak. A 12 GB RAM mindenesetre kövér, a 128 GB-os, nem bővíthető tárolóra pedig Android 11 alapú One UI 3.1 került, amit szintén a kolléga részletezett, az S Pen kérdést pedig már letudtuk, direkt az Ultrához szánt kellék most még úgyse kapható.

[+]

Így huszárvágással rátérhetünk a 40 megapixeles előlapi kamerára, melynek azért nem feleslegesen nagy a felbontása, mert alighanem pixel binning feldolgozás után jön össze a tűéles és dinamikus, normál önfotó (6,5 megapixeles példa) és a szélesebb, teljes látószögű 26 mm-es, ami elé több alak fér (10 megapixeles példa). Megvan a képernyővillanó, jó pár effekt, a PD-autofókusz és a 4K / 60 fps korrekt elektronikus képstabilizálással (nappali és esti példa), a minőség nappal remek, akárcsak 4K / 30-cal verzióban. A portrét, szemre és EXIF adatra támaszkodva a főkamera hossza össze, mert Bog félalakos változatban, jófajta háttérelmosással élesen látható, szűkebb szoftveres vágást választva viszont messze nem tűéles kissé megfáradt arca, pedig előny lett volna itt a 3x-os zoomkamera bevetése (már nem Bog szempontjából).

[+]

No, de nézzük a hardvert sorjában: a 108 megapixeles főegység alighanem a Samsung legújabb ISOCELL HM3 szenzorát használja 1/1,33” méreten, továbbfejlesztett PD-autofókusszal (kevesebb az élesítési hiba ellenfényben, de még mindig előfordul), lézeres segéddel, 83 fokos látószöggel (24 mm), f/1,8-as rekeszérékű blendével és optikai képstabilizálással. Az ultraszéles modul végre autofókuszos (dual pixel, 12 megapixel, 120 fokos látószög, f/2,2), ekként pedig szupermakrók is lőhetők vele, sokkal közelebb férkőzve a tárgyakhoz (lásd az első sort), mint a főkamerával (második). Az előbbi szélesebb mélységélességet kínál, az utóbbi meg jobban elkülöníti az előteret a háttértől, 8-9 centis minimális tárgytávolsággal.

Kihívója akadt az ultranagy felbontásban és a zoomban profi Huawei telefonoknak az S21 Ultra személyében (első sor), és épp a P40 Pro volt nálam az összevetésre (második). Az első oszlopban a főkamerák maximális felbontásával indítunk (P40: 50 megapixel), majd jön a 2x-es szenzorzoom ugyanezzel az egységgel. Aztán a Samsung 3x-os zoomegysége (10 megapixel, dual PD-autofókusz, f/2,4, 35 fokos látószög, 72 mm, OIS) a Huawei 5x-öse ellen (12 megapixel, 135 mm, OIS), végül az S21 Ultra ütőkártyája, a 10x-es, periszkópos optikai zoom (10 megapixel, 10 fokos látószög, 240 mm, f/4,9, OIS) a P40 Pro hibrid nagyításával összevetve.

108 megapixelen a Samsung nem kevesebb, mint 12000 x 9000 pixelnyi képszörnyeteget hoz össze, 26 megabájtos fájllal, a Huawei meg 8192 x 6144 pixeleset, amire földi halandónak sosincs szüksége. Ám mégis annyival több a részlet (amiben nálam a Huawei nyer, dinamikában meg a Samsung), hogy már csak azért érdemes lehet így kattintani 12 megapixel helyett, hogy például 27 megapixelre leskálázva falra nyomtassunk a felvételekből és a szoftveres túlélesítést kikerüljük. Szenzorzoomban valamiért az S21 hasra esik: nettó digitális a 2x-es nagyítás, míg a P40 részletes eredményt szül – még 3x-os szenzorzoom esetén is! A Samsung 3x-os valós zoomképe éppoly meggyőző, mint a Huawei 5x-öse, csupa részlettel. A 10x-es zárófutamot pedig Ultra kényelmesen behúzza: egyértelmű a részletelőny a P40 Pro középminőségű hibrid vonalélességével szemben. Már csak az a kérdés, hogy évente hányszor van szükség ekkora nagyításra – részemről nagyjából ötször.

A főkamera 12 megapixeles alapképeire áttérve: a felvételek nappal tűélesek – túlságosan is, komolyan rámegy erre az algoritmus – a dinamikaátfogás és a színek rendben. Észrevehető nem kevés kontrasztkiemelés is, a 108 megapixeles képek szerintem természetesebbek, mindenesetre a helyzet este is masszívan meggyőző: a részletek, a színek és a dinamika is topon. A legalsó sorban pedig a kézzel megtartható éjjeli mód segít rá még világosabb képeket szülve, bár igazából koromsötétben látszik a különbség: íme, az S21 példája a piacvezető és valamivel részletesebb P40 Prót megizzasztva, szóval ebben történt generációs előrelépés.

Az S21 Ultra ugyanakkor Mi 10 Pro / Mate 40 Pro szintű, kiemelkedő ultraszéles kamerát nem kapott, így a szélek felé haladva hamar elfogy a részletesség és néha sajátos zöldes színezés is felbukkan – egy minőségibb szenzor és optika elfért volna hátul. A dinamika és a színek rendben, este mindenesetre tetemes a hátrány a jelzett riválisokkal szemben, viszont egész sokat javít a dolgon az éjjeli mód. Koromsötétben küzd-hajt az Ultra, nem is rosszul teljesítve a többet látó P40 Pro ellenében, szóval vannak a Samsungnak szoftveres trükkjei a hardveres korlátok ellen.

Érdekes, hogy mindkét zoomegység 10 megapixeles szenzort kapott, a rendszer mégis 12 megapixelre felskálázva rögzít, így nem tökéletes a vonalélesség, mégis jófajta a részletesség, a dinamika és a színkezelés. Este is megállja a helyet a dolog, itt-ott pedig újfent extra részleteket hoz az éjjeli mód. Mivel a 3x-os az a zoomkamera, amit a legtöbbször használunk, mindenképp örvendetes a magas minőség. A 10x-es modul ugyanis inkább nappalra lett kitalálva, és tényleg elképesztően közel hozza a nagyon messzit. Le a kalappal a Samsung előtt a részletességért is, bár képzaj és élesítés a felskálázás után észrevehető.

Este problémásabb a dolog: kevesebb a részlet az éjjeli mód pedig nagyon könnyen bemozdul, és profi módban sajnos egyik zoomkamerával sem tudunk babrálni. Nagyítani egészen 100x szintig digitális rásegítéssel, és egy kis ablak segít a komponálásban, illetve a kép kimerevítésében, hogy a felvétel ne mozduljon be. Ez egyszerre áldás és átok: stabilan a látótérben tartja a témát, viszont lehetetlen óvatosan azt odébb mozgatni, ha nincs tökéletesen középre komponálva, mert ugye ezt kiküszöböli. Ha pedig nagyobbat ránt az ember, kiugrik az egész téma a képből, így aztán húsz próbálkozásból nulla alkalommal sikerült a Holdat pont középre helyezni. A legalsó sorban egy 10x-es, egy 30x-os és két 100x-os nagyítású felvétel tekinthető meg, és bizony a P40 Pro+-nak igazi űrfotós kihívója akadt.

[+]

DNG RAW képet sajnos csak a fő- és ultraszéles kamerával menthetünk (egy példa és még egy), és a profi videó mód éppúgy erre a két egységre korlátozott, mindenesetre a jófajta Samsung szoftver a HDR-től az AI tippeken át a gyorsított-lassított felvételig és a AR játékig megannyi lehetőséget kínál, kettős elő- és hátlapi felvételt beleértve. Itt-ott az algoritmus túlbuzgó élesítésén még lehetne reszelni, és ideje volna az ultraszéles kamerát a főegység színvonalára emelni, de így is az abszolúl kameraelit tagja az S21 Ultra, és nincsenek fénymérést vagy fehéregyensúlyt illető bakik.

Videofelvétel

A videofelvételi plafon hátul 8K felbontás, 24 fpssel és valóban tűéles képpel, viszont a klip a jelzett képkockasebesség miatt darabos, a tömörítés magas, a látószög pedig túl szűk, hogy a dolog több legyen kuriózumnál – a 4K / 60 fps opció használhatóbb.

Ilyen videót ugyanis minden látószöggel lőhetünk, csak külön-külön, a váltáshoz ugyanis mindig le kell állítani a felvételt. Ügyes a képstabilizálás (elektronikus mindig van, optikai csak az ultraszéleshez nincs), a 60 képkocka pedig stabilan megvan másodpercenként.

Ám továbbra is a 4K / 30 fps az etalon, hiszen a Full HD felvételnél élesebb képet kapunk, jó stabilizálással, és ebben a módban elérhető a lencseváltás menet közben. Ehhez tiszta, részletes sztereó hang társul, az előtérre ráerősítve zoomoláskor, noha ez kikapcsolható. A profi videó módban több beállítással is vacakolhatunk, de a zoomlencsékkel nem.

A szuperstabil felvétel nagyon ügyesen kiküszöböli a remegéseket és a séta bizonytalanságát, igaz: a 30 és 60 fps opció is 1080p-re korlátozott, a mód pedig az ultraszéles kamerára, digitális nagyítással, és QHD/4K monitoron/telefonon visszanézve tetemes a minőségdeficit a 4K-hoz képest, ezért javaslom az utóbbit.

Este az ultraszéles kamera minősége falba ütközik, korrekt részletességet csak a főkamera produkál, hiszen hatalmas a szenzora.

Mindenesetre 4K / 30 opciónál a szokásos módon válthatunk minden lencse között, és némi vibrálást leszámítva éles fényforrások esetén azt mondanám, hogy megint ez a rögzítési kombináció az etalon. Ami pedig a videofelvétel egészét illeti: fej-fej mellett halad az Apple és a Samsung az élen, míg a többiek őket csak megközelíteni tudják.

[+]

Ha az Ultra tud felvenni 8K-ban, akkor nyilván lejátszani is, nem gond a HDR10+ kódolás indítása és persze megvan a nagyfelbontású és HDR opció a streaming szolgáltatások esetében. Ekkora, tökéletes AMOLED képernyővel pedig simán megnézhető egy Wes Anderson film vagy BoJack Horseman epizód, amihez remek hangerejű, csak a maximumon zúgós sztereó hangszórószett jár. 80%-ra szabályozva máris korrektebb a dolog, mélyekből is kapunk valamennyit, és meglepően nem erőtlen a roppant vékony beszédhangszóróból kiáramló produktum.

[+]

Azt viszont valaki magyarázza meg nekem, hogy milyen telefon 2021-ben az, amiben nincs zenelejátszó – se Google-féle, sem samsungos. Nem nagy kunszt telepíteni, persze régi jack dugaszunk mellé most is magunknak kell átalakítót szerezni, nagyon öregnek érezve magunkat efféle kellékkel és nagyfelbontású FLAC fájlokkal. Fülest ráadásul már nem kapunk a teló mellé, pedig tök jó volt, amit korábban bepakoltak, a Type-C portra csatlakozó hangleadók minősége pedig már az utóbbiaktól függ.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

Ahhoz képest, hogy észrevehetetlen az S21 Ultra beszédhangszórója, korrekt minőségben és hangerővel szól hívás közben, a túloldalon pedig a mikrofonok zajszűrő képességeit dicsérték meg. Megvan az SA és NSA 5G hálózatok támogatása, bár itthon csak a 6 GHz alatti frekvenciasávok támogatottak, az mmWave hullámhosszokat kispórolták. 4G LTE oldaláról 2000/200 Mbps-os le- és feltöltésről beszélhetünk elméleti szinten (enhanced 4x4 MIMO, 7CA). A remek WiFi 6 modem háromcsatornás (802.11a/b/g/n/ac/ax, 2,4, 5 és 6 GHz, HE160, MIMO, 1024 QAM, HotSpot), a Bluetooth 5.2-es (A2DP, LE), az USB pedig 3.2-es (MTP, OTG, DisplayPort, DeX, fordított töltés). A telefon UWB (ultra wide band) chippel is rendelkezik a mobil és más UWB-s eszközök precíz pozicionálására pár méteren belül, így összedolgozik SmartTagsszel vagy efféle technológiát támogató járművekkel (ajtónyitásra vagy annak érzékelésére, a júzer melyik ülésre fektette hátsóját) – az efféle funkciók a későbbiekben kaphatnak nagyobb szerepet. Ami a navigálást illeti, az A-GPS mellett a telefon a GPS, a GLONASS, a BeiDou és a Galileo műholdakat használja több csatornán, azonnali és hibátlan pozíciószerzéssel. Akad iránytű, giroszkóp, gyorsulásmérő, barométer, NFC és hall szenzor, nincs viszont infra.

[+]

Az 5000 mAh-s telep tekintélyes, az Exynos chip fogyasztása 5 nm-en pedig előnyére változott, ám QHD + 120 Hz kombinációban az üzemidő inkább csak elég jó, semmint kiemelkedő – 5-6 órás tipikus képernyőidőimbe bőven fért játék, muzsika és fényképezés. 1080p-re és 60 Hz-re korlátozva ez nyilván kitolható, a power userek mindenesetre naponta töltik majd Ultrájukat, mások meg kétnaponta, ami abszolút elfogadható. De jöjjön az AMOLED-szintű fekete leves: nem elég, hogy nincs adapter a dobozban, csak két végén Type-C típusú kábelt, amit ugye régi Samsung vagy Type-A-s USB-PD adapterünkre hiába próbálunk dugni, ergo vásárolhatunk fejet. Így is 25 watt a gyorstöltés plafonja, amikor akad ennél ötször gyorsabb a piacon, és ugyanez a helyzet a 15 wattra beárazott vezetékmentes töltés esetében. Viszont a fordított töltés kábellel és anélkül is működik. A kecske és a káposzta példája akkor lett volna helytálló, ha a Samsung a vásárlási oldalon éppúgy felkínálja készülékeit adapter nélküli és adapteres pakkban pár ezressel drágábban, akár a Mi 11 – ezzel meg lett volna a környezettudatos hozzáállás és a vásárló kényelme, hogy ne kelljen a töltőfejért külön szétnézni a webshopban.

[+]

Összefoglaló

Ha nem lenne 10x-es optikai zoom, olyan sótlan generációfrissítésnek nevezném a 480 rugós S21 Ultrát, hogy megkérdőjelezném a szakács ízlelőképességét, ám szerencsére a meghökkentő méretű és élesre vágott kamerahegységrendszer éjjel-nappal, lencsétől függetlenül kitűnően teljesít, és speciel engem a remek zoomképességekkel le lehet venni a lábamról. Oké: a trükköt a P40 Pro+ már elsütötte, de ugye Google keretrendszer nélkül, ez a telefon pedig kiemelkedően jó AMOLED óriáspanelt kapott a QHD+ felbontás és a 120 Hz-es képfrissítés remek kombinációjában, melyhez korrekt üzemidő tartozik. A rendszersebességre és a One UI-ra 5 nm-en tényleg nincs panasz, ám akad játék, amelyik akad, és ismét eljutottunk az Exynos kontra Snapdragon chip kérdésköréhez: az utóbbit a fejlesztők az egyszerű matek okán jobban támogatják, és gyengébb GPU-jával újfent Európa húzta a rövidebbet.

Helyezzük a dolgot kontextusba: a mai piacon minden nyűgével együtt is az egyik legkomplettebb csúcskészülék az S21 Ultra, de megéri-e újdonságlistája a bő százezres ráfizetést a ma is remek elődhöz képest? A kérdést a sötét oldal árnyalja, és füles vagy dobozolt adapter nélkül, még a microSD bővítést is kispórolva erősen inog a léc, a 128 GB-os tároló meg könnyen betelik, ha az ember promótált 8K felbontáson videózik, vagy akár remek 4K / 60-ban. A Samsung topmodellje ezúttal is kényelmetlenül nagy, bár legalább a kétkezes használat előnyére válik az S Pen támogatás – de a tollat is külön kell megvenni, és az se biztos, hogy lesz idén topkategóriás Note, amihez mellékelik. Sokkal erősebb ajánlat ár/érték vonalon a Galaxy S20 FE töltőfejjel és tárhely bővítéssel, de az S20+ is remek árban van, akinek meg ultramodern Samsung kell csillióért, annak még mindig a Z Fold2 hozza el az igazi innovációt.

Egyébként meg rajtrácson állnak a szokásos ellenfelek: a jobb fogású iPhone 12 família 60 Hz-es panellel csúfítva a képbe, a Google-mentességet leszámítva remek Mate 40 Pro, a kismillió jó áras Xiaomi a Mi 11 európai közeledtével, vagy egy random OnePlus, jó méretű Sony és szárnyra kelt LG. Picit olyan, mintha a széria légies dobozával a Samsung rajtunk próbálná leverni 2020-as bevételkieséseit, és a Huawei vergődésével úgy gondolja: bármit megtehet – és ez, egyszeri mobilhasználóként szerintem nem oké. Viszont a Samsung a fenti riválisok között is kellően sokrétű palettát kínál, hogy idén is fogjon rengeteg vásárlót, és biztos vagyok benne, hogy az S21 Ultrából is kerül a júzer zsebébe, ha belefér.

Samsung Galaxy S21 Ultra

Bone123 a.k.a. Hidegkuti Zoltán

Specifikáció

Samsung Galaxy S21 Ultra

	Külső
	Méretek	165,1 x 75,6 x 8,9 milliméter
	Tömeg	227 gramm
	Színvariációk	fekete, ezüst, világosszürke, sötétszürke, barna
	Kijelző képátlója	6,8 hüvelyk
	Képaránya	20:9
	Felbontása	1440 x 3200 pixel (515 ppi)
	Típusa, frekvenciája	Edge QHD+ Dynamic AMOLED 2X, 120Hz, HDR10+
	Értesítő LED	mindig aktív kijelző
	Biometrikus védelem	ujjlenyomat-olvasó (ultrahangos kijelzőben), 2D arcazonosítás
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	Samsung Exynos 2100, 5 nm
	Processzor	1 x 2,9 GHz Cortex-X1 & 3 x 2,8 GHz Cortex-A78 & 4 x 2,2 GHz Cortex-A55
	Grafikus chip	Mali-G78 MP14
	RAM, tárhely mérete	12 GB, 256 GB
	Memória bővítése	nincs
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G / 4G / 5G (sub 6 GHz)
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/B2/B3/B4/B5/B6/B7/B8/B9/B12 B17/B18/B19/B20/B26/B28/B32 5G n1/n3/n7/n8/n20/n28/n38/n41/n77/n78
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	eSIM támogatás	van
	Bluetooth	5.2 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac/ax (2,4, 5, 6 GHz, HotSpot, HE160, MIMO, 1024-QAM)
	USB	USB 3.2 (Type-C, MTP, OTG, DisplayPort, DeX kimenet)
	Navigáció	A-GPS, GPS, GLONASS, Galileo, BeiDou, Galileo
	NFC	van
	Infra	nincs
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 11, One UI 3.1
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	108 megapixel (83˚, f/1,8, OIS, 1/1,33", PDAF, nona-Bayer szűrő) 12 megapixel (120˚, f/2,2, dual pixel AF) 10 megapixel (35˚, f/2,4, OIS, dual pixel AF) 10 megapixel (10˚, f/4,9, OIS, dual pixel AF) LED villanó, lézeres fókuszsegéd
	Előlapi kamerarendszer	40 megapixel (80˚, f/2,2, dual pixel AF)
	Videófelvétel	4K (30, 60 fps), 1080p (30, 60, 240 fps), 8K (24 fps)
	Jack kimenet	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Akkumulátor	5000 mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés	25 watt (adapter nincs a dobozban)
	Vezetékmentes töltés	15 watt, Qi/PMA, fordított töltés
	Egyebek
	Giroszkóp, gyorsulásmérő, iránytű, barométer, közelségérzékelő, fényérzékelő, ultra wide band chip