Bevezető
Persze, elviszem a Pro Maxot, ez csak egy felhízlalt iPhone 12, gyorsan meg tudom írni róla a tesztet. Legalábbis ezt gondoltam akkor, amikor az iStyle elküldte a pakkot és relatív rövid határidőt szabott meg arra, hogy azt vissza is kapja. Annyiból stimmelt az elképzelésem, hogy nyilván az iOS-ről most nem kell sokat írogatni, ezt elég alaposan megtette szentkuti11 a vonatkozó cikkben, azt sem kell cizellálni, hogy a dobozban a Lightning kábelen kívül konkrétan nincs semmi (és az is Type-C-ben végződik, hogy véletlenül se tudjam beledugni egy random telefon töltőfejébe), nem kell értekeznem a kerámia védőburkolatról, a Face ID-ról, de még a LiDAR-t használó fókuszálásról sem, hiszen ezek tényleg mind megvannak a már megvizsgált testvérmodellekben.
[+]
Viszont ha egymás mellé rakom a specifikációs táblázatokat, akkor a méretből fakadó triviális eltérések mellett azért a részleteket átnyálazva ki fog derülni, hogy főleg a kamera kapcsán adódik különbség, ráadásul az iparág első IBIS megoldása van benne, ami a szenzort stabilizálja, nem pedig a lencsét. Erről majd a vonatkozó fejezetben kicsit részletesebben is szó esik, ahogyan arról is, hogy a főkamerát is feltápolták, szóval főleg fotós-videós részen domborodik ki a méret mellett a “maxság”.
[+]
Viszont nem változott a hardver, továbbra is az 5 nm-es A14-es chipset szolgáltatja a teljesítményt, amire most sincs panasz, a teljesen gördülékeny ügymenetet csak az árnyékolja be kissé, hogy a legdrágább iPhone (480 lepedőről indul) sem tud 60 Hz-nél magasabb képfrissítést kínálni. Ja, hát jövöre is el kell majd adni valami revolúsüneri izével a következő motyót. De amúgy ettől függetlenül itt is igaz, hogy az iPhone sosem jön zavarba, mindent csuklóból megold, a grafikaigényes alkalmazások futtatása pedig meg sem kottyan neki.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
