Hirdetés

Nokia E90 - mérföldkő

Hirdetés

Csomagolás, külső

Kommunikátorunk kékes színű dobozban érkezett, ami a Nokiától megszokott méretű. Kinyitva maga a gép kerül elő először, mellette egy igényes tokban lévő telepítő-DVD van (rajta kemény 116 MB-nyi adat), azalatt sztereó füles, amilyen a 6290-hez is jár (HS-47). A felső részt kiemelve előbukkan a töltő, az adatkábel, valamint némi leírás. Memóriakártya az előzetes híresztelésekkel ellentétben tehát úgy tűnik, hogy nem jár hozzá.

Nézzük magát a készüléket, egyelőre összecsukott állapotban. Szép nagy, normál telefonokhoz szokottak szemében féltégla. Tömege 210 gramm, olyan széles, mint a 9500 (57 mm), hosszúsága és vastagsága a 9300-éhoz hasonló (132 és 20 mm). Nem állítanám, hogy életem élménye volt vele telefonálni, az emberek furcsán méregettek, némelyikük szerintem nem tudta eldönteni, hogy ennyire régi vagy ennyire új cuccot használok, meg eleve mi ez 2007-ben, amikor fillérekért lehet 60-70 grammos telefonokhoz jutni. Színe elég furcsa, írni róla az itt lévő képek miatt felesleges - egyébként azt hiszem ez a Mocha nevű színösszeállítás, de létezik feketében és pirosban is.

Az előlapi kijelző átlója saccra 2 hüvelyk, felbontása QVGA, 16 millió színárnyalat megjelenítésére képes. A minőségére tényleg nem lehet egy rossz szavunk sem, nem is akarom ragozni. Fölötte Nokia és E90 feliratok, tőlük jobbra miniatűr, nyomásponttal nem rendelkező bekapcsológomb, legfelül pedig telefonhangszóró. A kijelző alatt természetesen a fő kezelőszervek, valamint a numerikus gombsor található, ezek és a kijelző körül egy ezüst színű csík és egy kicsit sötétebb árnyalatú sáv fut körbe. Véleményem szerint a dizájnerek valamit elszúrtak, a numerikus rész ugyanis nem tart addig, mint az említett "keret", alul van egy gombsornyi nagyságú műanyag sáv. Ez szerintem nem csak hülyén néz ki, de 3 nap alatt nem sikerült megszoknom, hogy a csillag nem legalul van, mindig a műanyag részt nyomkodtam, amikor a billentyűzárat akartam kioldani. A gombok egyébként jól használhatók, a navigációs gyűrűvel sincs gond. A softkey páros és a híváskezdeményező/befejező gombok elég kicsik, de kiemelkednek környezetükből, úgyhogy könnyedén meg lehet őket nyomni. Numerikus rész szintén pipa, a gombok kellemes tapintású, kicsit puha műanyagból vannak, de továbbra sem értem, miért lett volna baj, ha az alsó "hézag" elkerülése miatt másfél milliméterrel magasabbak lettek volna a sorok.

Felül semmi érdemleges nincs, egyedül a nyitáshoz használatos ezüst színű bumszliban gyönyörködhetünk. Hasonló a helyzet balra is, alul viszont már vannak dolgok: miniUSB, töltő, 2,5 mm-es jack csatlakozó, mikrofon, valamint a microSD kártyát takaró, hihetetlenül igényesre sikerült rugós fedlap. Jobbra az érdekes kivitelezésű exponálógomb, infra port, hangrögzítő/hangtárcsázó gyorsindítója.

Asztalra letéve a gép a hátlapon található négy gumibakon fekszik, a kamera optikája nem ér le, ez nagyon jó. A hátlapon felül két hangszóró van egymástól kb. 4 centiméterre, a sztereó hatás tehát nem lesz valami durva. Szintén errefelé figyelget a 3,2 megapixeles, autofókuszos optika (nem Carl-Zeiss!), valamint a mobilfény. A hátlap levehető része nem kicsi, ezalatt található az 1500 mAh-s akksi, valamint a SIM kártya helye. Az anyaghasználat nem csak a hátlapon kiváló (a levehető rész szerintem fémből, vagy legalábbis nagyon minőségi műanyagból van), az egész készülékre jellemző.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:
  • Nokia

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés