Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

Nincs olyan adatkommunikációs eszköz, amit ne építettek volna bele a G Flexbe. A 802.11a/b/g/n/ac WiFi modul képes DLNA-ra, WiFi Directre és internetmegosztásra, a 4.0-s Bluetooth chip pedig az EDR és A2DP mellett még a Low Energy szabványt is támogatja, azaz bekapcsolása és működtetése sokkal kevesebb energiát igényel. A GPS modul GLONASS támogatással is rendelkezik, mobilnet használata esetén mire betöltődik a navigációs program, addigra már meg is találja helyzetünket a telefon, holott az appok indítása sem tart pár másodpercnél tovább. Ha internetezni szeretnénk, akkor az LTE-A támogatás segítségével elméletileg 150 Mbps sebességgel tudunk letölteni, ami alighanem minden körülmények között elegendőnek bizonyul. A hangminőség tökéletes, tisztán és érthetően hallunk mindent, a másodlagos mikrofon pedig hibátlanul kiszűri a háttérzajokat. Elvileg a hajlított kialakítás miatt egyébként is közelebb kerül a szájunk az alulra tett mikrofonhoz, ez is javít valamennyit a minőségen. Nem maradt ki természetesen az NFC chip sem, ráadásul még infraportot is kapunk. A microUSB csatlakozója 2.0-s, viszont szerencsére támogatja az USB OTG-t, ezáltal külső perifériákat vagy háttértárolásra alkalmas eszközöket is a telefonhoz tudunk kapcsolni.

Az LG büszkeségén az internetezés is magasabb szintre kerül. Hiába a Jelly Bean által hivatalosan kirúgott Flash, egy Adobe apk fájl, vagy akár egy másik böngészőprogram segítségével az ilyen típusú tartalmakat is megjeleníti a telefon. A kijelzőn azonban fura érzést kelt a szövegek gyors görgetése, főleg az első próbálkozások alatt, valahogy úgy érezzük, mintha a fejünk körül forogna minden iromány, és ezt azért nehéz a szemnek megszoknia. Ha viszont már lekezelte agyunk is az újdonságot, akkor aztán ember legyen a talpán, aki inkább visszatérne a sík képernyőkhöz. Villámgyors sebesség, kiváló olvashatóság, helyes szövegtördelés kíséri végig a böngésző használatát, ezt a telefont többek között erre találták ki.

[+]

Hogy, hogy nem, az LG-nél még a saját, mindenki által üzemidőben egyelőre etalonnak tartott G2-t is sikerült háttérbe szorítani, mivel a G Flexben egy 3500 mAh-s, hajlított lítium-polimer akkumulátor kapott helyet, melyről a gyártó csak annyit közöl, hogy két napot simán bírnia kell. Mivel nem észveszejtő a felbontás, a hardver viszont rendkívül izmos, így túl sok energiába nem kerül a gépet meghajtani, ennek eredményeképp a dél-koreaiak nem is tévedtek, még a tesztidőszak alatt is megvolt a másfél-két napos töltő nélküli élet, úgy, hogy tényleg igénybe volt véve a cucc, netezés, sok-sok fénykép, navigáció, HD videók stb,, mindez 80%-os fényerő mellett. Nem kell tehát matematikusnak lenni ahhoz, hogy kikövetkeztessük, visszafogottabb használat esetén három napig elvan a gép táp nélkül, ami manapság csúcseredménynek számít az okostelefonok között. Az a hír járja egyébként, hogy a G Flex azért (is) tud ilyen felxibilis lenni, mert az LG kémiai üzletága kifejlesztett egy erre alkalmas akkumulátortechnológiát. A rivális Samsung modellben nincs ilyen, ott kénytelenek voltak a mérnökök négyzetesre vágni az akksit, ezért ekkora az LG előnye a teljesítményben.

Először talán mindenki úgy állt a hajlított kijelzőkhöz, hogy ez inkább erőfitogtatás, mintsem valami fontos innováció. A vélemények viszont kezdtek megváltozni azután, hogy az emberek rátették a kezüket egy ilyen eszközre, hiszen csak akkor jön rá mindenki, mit is jelent a valóságban ez a kialakítás. Már a televíziókat is egyre nagyobb számban hajlítják meg, ráadásul pont ugyanúgy horizontálisan történik ez meg, mint ahogy a G Flex esetében. Ez egy multimédiára kihegyezett monstrum, leírhatatlanul szép kijelzővel. Az OLED tényleg túlnő mindenen, és hiába zajos egy picit néhol a kép, főleg a kisebb felbontás miatt, az LG jól döntött, hogy ezt a technológiát használta. A hardveres erő mindenre elég, az új szoftveres felület pedig a megfelelő irányba fejlődött, nem követték el azt a hibát, hogy túl csicsás legyen a dizájn, visszafogott, mégis modern lett az egész. Az akkumulátor üzemideje talán reményt kelthet mindenkiben, hogy végre erre is megfelelő figyelem fog hárulni, és nem kell minden nap végén töltőt keresnünk, még akkor sem, ha egy telefont egész nap nyomogatunk. Az öngyógyító hátlap minden, csak nem átlagos, ugyan én nem mertem karcolgatni, a visszajelzések alapján valamennyire működik azért a dolog, persze ezen is bőven lehetne mit fejleszteni. Az LG újdonsága után persze még kíváncsibb lesz az ember, hogy vajon a szinte minden tekintetben más megoldást használó, de szintén hajlított képernyővel operáló Samsung Galaxy Round hogyan fog teljesíteni, mivel az az igazi ellenfele a telefonnak. Ugyan most még hivatalosan nem kapható egyik telefon sem, a G Flex nagyjából 165 ezer forint fejében szerezhető meg, ami nem kevés, de végre itt legalább látunk valami újdonságot, ami miatt kedvesebben állunk majd az árcímkéhez is. Nagyon gondolkoztam, hogy ilyen áron lehet-e valamit ajánlani, de én szerintem tesztalanyunkat igenis lehet, megy még majd lejjebb az ára, ha pedig még a kamerán is csiszolnak egy kicsit, akkor a G Flex tényleg nagyon jó választás lesz, dacára a hatalmas méretének.

LG G Flex

Legendd (a bevezetőben közreműködött: Bog)

A tesztkészülék az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!