Bevezető, tartozékok

Régóta lóg a levegőben a hajlított kijelzős telefonok piacra lépése, már többször számítottunk arra, hogy na majd most, ebben az évben, a következő kiállításon látunk ilyet, de sokáig csak mindenféle prototípusok jöttek. Aztán hirtelen, szinte egyszerre jelent meg a Samsung Galaxy Round és az LG G Flex, most pedig végre mi is rátehettük a kezünket az utóbbira. S persze pontosan lehet tudni azt is, hogy a felhasználók egy része azt fogja mondani, hogy mi a bánatnak kell ívelt kijelző, amikor mindent tökéletesen meg lehet csinálni egy sima panel használatával is. Ezt egyébként az LG-nél is tudják, a Las Vegas-i CES-en ismét volt alkalmunk kicsit beszélgetni Ken Honggal, az LG kommunikációs vezetőjével, aki kerek perec kimondta, hogy ennek egyelőre egyetlen lényeges értelme van: a design.

[+]

És abban is igaza volt Kennek, hogy a hardver, a processzorok, a RAM, meg úgy egyáltalán mindaz, ami ahhoz kell, hogy röccenés nélkül fusson az Android, az már egy ideje adott. Senki, de tényleg senki nem hozott durvább eszközt a CES-re, mint az eddigiek, a hangsúlyt áttevődik a formatervre, a szolgáltatásokra és az egyedi felületekre. A G Flex pedig egy olyan telefon, hogy ha bárhol előkerül, mindenki azonnal meg akarja kicsit nyomkodni, egyszerűen azért, mert ilyet még nem láttunk. Impozáns, egyedi, érdekes megjelenésű telefon, pedig azon kívül, hogy a kijelző ívelt, olyan hatalmas formai trükkök nincsenek rajta. Ken Hong szerint ez az első lépés, ő személy szerint arra számít, hogy egyre inkább meg lehet majd oldani, hogy össze lehessen hajtani, vagy adott esetben csavarni a készüléket, s nem csak a telefonoknál jelenthet ez merőben új megoldást, hanem a táblagépek frontján is. Mindenesetre a G Flex tipikusan az a telefon, amire mindannyian elismerően bólogattunk, jelen teszt szerzője Budapesten kapta kézhez, de a CES-en ügyködő kollegák is alig várták, hogy megnyomkodják, a szó legszorosabb értelmében is.

[+]

Az XXL GSM boltjába kellett elrohanni a telefonért, akik át is adták a szinte teljesen fekete dobozt. Egyedül tesztalanyunk neve szerepel ennek a tetején, semmi mással nem színesítették. A kialakítás viszont már próbálja illusztrálni, hogy térben valami hajlított dolgot találunk a csomagolásban, mivel a szélektől a középső rész felé keskenyedik a doboz. A belső tartalom a szokásos, a G Flexen kívül egy átlagosnál hosszabb microUSB kábelt, egy töltőfejet, egy agybadugós headsetet és egy SIM kiszedőtűt kapunk (ez is dizájnos lett, egy G betűt formáztak vele). A masina egyelőre kizárólag fekete színben kapható, de a jövőben akár más variánsok is érkezhetnek.

Külső

Nem is lehet szavakba foglalni mindazt, amit az ember érez, amikor először megpillantja a G Flex készüléket. Teljesen más, de az biztos, hogy hatalmas, 160,5 x 81,6 x 8,7 milliméter. Ez nem az az egy kézzel könnyedén használható telefon (hiába van néhány szoftveres segítség erre), gondoljunk csak bele, hogy a kijelző majdnem dupla akkora, mint pár éve még etalonnak számító iPhone 4 megjelenítője. Tömege 177 gramm, viszont jó a súlyelosztása, érdekes módon könnyűnek tűnik a telefon. Az egész műanyagból és üvegből készült, viszont az összeszerelés hibátlan, annyira egyben van a cucc, hogy még tekergetéssel sem tudjuk recsegő hangok kiadására bírni. A legfőbb újdonság viszont az, hogy az egész telefont meghajlították, méghozzá horizontális irányban. Ugyan az ötlet elsőre feleslegesnek tűnik, mégis ha megpillantja a kivitelezést a felhasználó, akkor elképed. A kijelző minden pontja teljesen szemben lesz velünk, és a mai világban, amikor a sík dolgokhoz vagyunk hozzászokva, ez bizony fura, de leírhatatlanul kellemes érzés lesz. A hajlítás persze felveti a kérdést, hogy mennyire strapabíró a burkolat? Nos, a gyártó is tesztelte ezt, és az alábbi videó tanulsága szerint 32 kilogrammot, vagy egy ráülést is lazán túlél, hiszen flexibilis, ki tud egyenesedni anélkül, hogy bármi eltörne vagy elromlana rajta. Mi is kipróbáltuk ezt a kiállításon és nem kamu, tényleg egészen nyugodt szívvel teljesen ki lehet egyenesíteni, rugalmas a termék, utána "visszaívelődik" eredeti állapotába.

[+]

Az előlap teljesen más, mint a többi telefonnál. Horizontálisan elforgatva ugyanis szinte már moziélményt nyújt a 6 hüvelykes, 720 x 1280 pixel felbontású teljes RGB mátrix P-OLED panel. A színei egyszerűen fantasztikusak, a betekintési szög pedig kétségkívül az egyik legjobb a mostani piacon, hiszen ahogy az előző bekezdésben is írtam, nincs olyan pont, amit ne szemből látnánk. Ettől még oldalról sem invertálódnak a színek, tényleg csodás ez a megjelenítő, a kontrasztaránya is kitűnő. A 245 ppi képsűrűség viszont elmarad a mai csúcskészülékektől, amit sokan kritizáltak is, ám az LG azt mondja, hogy a hajlítás miatt ennél többet csak kompromisszumok árán lehetne nyújtani.

Véleményük szerint ugyanis ha egy ekkora hajlított kijelző nagyobb felbontású lenne, akkor az RGB helyett már Pentile mátrixot kellett volna használni, ami nem csak a képminőséget, hanem a fényerőt is jelentősen csökkentette volna. Ebben mondjuk igaza van a gyártónak, viszont az ellentábornak is abban, hogy a gyönyörű képernyő élménye is redukálódik, ha nagyon közelről nézzük, mivel egy picit zajossá válik tartalom. Normál távolságból viszont észre sem vesszük ezt. Mivel nincsenek érintésérzékeny vagy hardveres vezérlőgombok, így ezeket a funkciókat virtuális formában a képernyőről érjük el. Az alsó részen így kizárólag egy LG logó tündököl, felül pedig a beszédhangszóró, a távolság- és fényérzékelő szenzor, a ledes visszajelző, valamint az előlapi kamera látható.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Természetesen oldalról látszik leginkább, mennyire hajlították meg a telefont. Pontos szöget nem közölt az LG, viszont a "kiegyenesített" verzióhoz képes nagyjából 8 milliméterrel tér el, vagyis a telefon oldalszélessége elméletileg 7,9 milliméter, ám a hajlítás miatt hivatalosan 8,7 millimétert közöltek. A gyártó most sem ezeket a részeket használta ki a legjobban, jobboldalon nincs semmi, de baloldalon is csupán egy microSIM tálcát találunk, amit a mellékelt tűvel tudunk kinyitni. A felső rész ad otthont a másodlagos mikrofonnak, az alsó területen pedig a 3,5 milliméteres szabványnak megfelelő fülhallgató kimenetet és a microUSB 2.0 csatlakozót figyelhetjük meg.

[+]

Sokat hallunk manapság arról, hogy a kijelzőt ezzel és azzal próbálják védeni a karcoktól, mégis nagyon kevésszer kerül reflektorfénybe a hátlap, pedig ezt a részt talán még könnyebb összekarcolni, köszönhetően annak, hogy erre a felületre helyezzük rá mindig a telefont. A dél-koreaiak viszont erre is gondoltak, és egyedülálló módon olyan burkolatot használtak, ami öngyógyításra képes. Először minden olvasónak kikerekedhet a szeme, de az LG a fent linkelt videóban is mutatja, miként történik ez. A zongoralakkszerű bevonat sérülékenységét most előnyére változtatták, mivel az apróbb hajszálkarcokat a felület egyszerűen begyógyítja, amihez elméletileg két-három perc szükséges, de ez elsősorban a külső hőmérséklettől függ, melegebb környezetben hamarabb kitölti az elasztikus anyag a hajszálkarcok réseit. Ezen tenyerünk dörzsölésével is segíthetünk. Az LG 0,7 mm mély karcokat tud eltüntetni magától, tehát ha rámegyünk a felületre egy komolyabb késsel, akkor azért ne számítsunk arra, hogy ez a vágás is ripsz-ropsz eltűnik. A mélyebb karcokat tehát nem lehet ezzel a módszerrel kiküszöbölni, viszont a gyári állapotot könnyebben meg lehet őrizni ezáltal. További érdekesség, hogy az LG most is hátulra szerelte mind a hangerőszabályzó billentyűt, mind pedig a bekapcsológombot (ez is képes értesítő ledként is működni), ahogy azt már a G2-nél is láthattuk. Egy icipicit viszont magasabban vannak a kelleténél, rövidebb ujjakkal rendelkezőknek már nehézségekbe ütközhet a hangosítás. A gombok fölé került a tizenhárom megapixeles kamera (jobbról egy ledes villanóval ellátva), balra pedig az infraport látható, ami nem csak kibocsátani tudja a jelet, hanem érzékelni is, viszont fura, hogy állítva kell használni a telefont a távirányító funkció eléréséhez.

Hardver, szoftverezettség

Nem követte el azt a hibát az LG, hogy nem a legerősebb hardvert szerelte a motorháztető alá. A G Flexben ugyanis a bivalyerős Qualcomm Snapdragon 800 lapkakészlet dolgozik, amiben többek között egy 2,26 GHz-re skálázott, négy darab Krait 400 maggal ellátott processzor is megtalálható. A nyers erő mellé grafikus társként egy Adreno 330 vállalkozik a feladatok ellátására, a 2 GB RAM pedig többek között az alkalmazások egyidejű futtatásánál tehet jó szolgálatot. A belső tárhely mérete elvileg 32 GB, ám ebből csupán 24 GB-ot tudunk szabadon felhasználni, a többit a rendszer és más fájlok foglalják el. A szúró érzés viszont fájdalmassá válik, ha megtudjuk, hogy a gyártó újdonságában nincs microSD foglalat, ami a mai világban – ahol nem ritka a 2 GB-nál nagyobb játék és filmméret, pláne ha megtudjuk, milyen minőségben vesz fel videót a telefon – bizony hamar hiányérzetet kelthet a felhasználóban.

A rendkívül izmos hardver azonnal megmutatkozik a pontszámokban is, egyértelműen az élmezőnybe röpítve ezzel tesztalanyunkat. A benchmarkok pillanatok alatt lefutnak, valahogy az az érzése már az embernek, hogy ez a teljesítmény röhögve tudja le az efféle teszteket. Ugyanez magában a rendszersebességben is megfigyelhető, elképesztő, hogy milyen reszponzív a telefon, mindenre azonnal reagál, nincs egy pillanatnyi belassulás sem, az LG hibátlanul optimalizálta a rendszert. Egy ilyen kijelzőn játszani is érdemes már, hiába próbáltam én a legújabb játékokkal megizzasztani a készüléket, még maximum grafikán sem sikerült megakadást okozni, sőt, a felső rész is csak alig érezhető langyosodást mutatott. A rezgés egyébként most egész erősre sikeredett, az Optimus széria újabb tagjainál volt ez mostanság probléma. A fenti videón kívül hosszabban elemeztük a kütyüt a Mobilarena TV adásban is, ha valaki kíváncsi erre, akkor a YouTube csatornánkon megtalálja.

A G Flex fedélzetén az Android 4.2.2 Jelly Bean teljesít szolgálatot, méghozzá az LG UI legújabb felületével felvértezve. Ha most valaki elkezd morgolódni, hogy miért nem a legfrissebb rendszert használja a gyártó, az most hagyja abba, hiszen az új külső irgalmatlanul szép és jó lett, plusz az Android verziószámozásának nagysága nem feltétlenül jelenti a funkcióbeli javulást. Gondoljunk csak bele, hogy a 4.4 KitKat is inkább a régebbi készülékek számára készült, mintsem a csúcstelefonoknak hozna jelentős javulást. Az új UI követi a manapság egyre inkább közkedvelt letisztultságot, egyszerű, mégis felnőttes, üzletiesebb külsőt varázsolva a rendszernek, kevésbé tűnnek rajzoltnak az ikonok, és hiába lett viszonylag színes a rendszer, mégsem érezzük ezt hátrányosnak. Az oprendszer persze minden LG-féle extrával rendelkezik, mint például a multitaskingot magasabb szintre emelő QSlide, a dupla koppintásra bekapcsoló kijelző, a jegyzetelésre is használható Quick Memo, stb., Ezeket egyébként az LG blogban hosszabban elemeztük is. Nagyon hasznos funkció, hogy az alul elhelyezkedő érintőgombokat alkalmazások szerint konfigurálhatjuk, hogy mikor látszódjanak, és mikor tűnjenek el. Utóbbi esetében egy kis nyilacskára nyomva jelenik meg újra, viszont így a játékok, filmek vagy böngészés közben sem fog lecsípni a sáv a kijelzőből. A billentyűzeten hibátlanul lehet gépelni, megfelelő térköz van a betűk és számok között.

Aligha meglepő, hogy a G Flexre minden gyári androidos program telepítésre került, vagyis nincs olyan zöld robotos alapapplikáció, ami a készüléken ne állna azonnal rendelkezésünkre. A gyári és a Chrome böngésző adott, de van még email kezelő, diktafon, ébresztésfunkcióval ellátott óra, Google alkalmazások (Gmail, YouTube, Hangouts, Google+), időjárás (ami egyébként megújult külsőt kapott), jegyzetfüzet, napi, havi, heti és eseménynézetet tartalmazó naptár, térkép, navigáció, számológép, üzenetküldő, valamint zene- és videolejátszó. Az LG-től viszont ez elvárható, mint ahogy az is megszokott már, hogy jellemzően számos extra alkalmazással vagy programmal is kedveskednek.

Ilyen például a QuickRemote, ami az hátul található infraport segítségével alakítja át kvázi egy távirányítóvá a telefonunkat. A Feladatok menüpontban emlékeztetőket készíthetünk, amiket szinkronizálhatunk a Google fiókunkkal is. Az LG Backup segít biztonsági mentéseket végezni a belső tárhelyre (ahonnan azért érdemes máshová is lementeni), a QTheater pedig igazi mozivászonná varázsolja a telefon képernyőjét, ez a program kimondottan videók és képek nézésére készült, ráadásul aktiválható a szemkövetés, vagyis ha nem a kijelzőt nézzük, azt látja a szoftver, és automatikusan megállítja a filmet vagy a diavetítést (csendben hozzáteszem, hogy borzasztó hatékonysággal működik). Dokumentumokat is tudunk olvasni, méghozzá a Polaris Viewer 5 segítségével, szerkeszteni viszont nem lehet vele. Idegen nyelvű szövegek olvasásakor jól jöhet a QuickTranslator, ami kamera és az internet segítségével tud azonnal lefordítani szavakat vagy mondatokat. Kiváló hír, hogy választható magyar nyelv is, így kis hazánkban is nagy hasznát vehetjük.

Multimédia, kamera

A hátlapon helyet kapó kamera 13 megapixeles, a másodlagos kamera pedig 2,1 megapixeles fotókat tud készíteni. Közös bennük, hogy mindkettő képes 30 képkocka / másodperc sebességgel videókat felvenni, ám ameddig az előlapi optika ezt 1080p-ben teszi, addig a fő modul 4K (UHD = 3840 x 2160 pixel) felbontásban végzi a feladatot, ami azért elég nagy dolog (a fájlok mérete mondjuk óriási lesz, ezért is lehet kicsit szemrehányóan nézni a microSD foglalat kihagyása miatt). Az viszont tény, hogy számos beállítási lehetőséggel kecsegtet a szoftver. A módok között találjuk a HDR-t, a pillanatképet, a kettős kamerát, a szépség felvételt (ergo retusálást), a sorozatfelvételt, a kör- és a normál panorámát, valamint az exponálás és törlés módját (itt a képbe véletlenül belemozgó objektumokat lehet kitörölni). Jól jön a többpontos fókuszálási képesség, valamint a ledes segédfény, aminek ereje két-három méterig is megvilágít mindent, ráadásul az éjszakai képeknél a derítővakuzás is hosszan történik, hogy a színek a lehető legszebbek legyenek. Videóknál aktiválhatjuk az audió zoom technológiát, vagy akár színhatásokkal is megbolondíthatjuk a felvételeket. A 4K mellett Full HD-ban is készíthetünk mozgóképeket, 30 vagy 60 képkocka / másodperc sebességgel.

[+]

A képekkel azonban nem vagyok megelégedve. Nyilván ez a zord, ködös időjárás sem kedvez a kamerának, de ha most jól szerepelne, akkor biztosak lehetnénk abban, hogy verőfényes napsütésben is hibátlan lesz minden. Ennek ellenére eléggé zajosodnak a képek, de legalább ezt nem próbálja meg az algoritmus túlzott mértékben ellensúlyozni, így azért a lényegesebb részletek megmaradnak, bár a távolabbi pontokon már kevésbé kivehető a vonalélesség, az ablakos képeknél vagy a parlamentél ez tökéletesen megfigyelhető. Normális körülmények között a színek szépek, a kontraszt jó. Éjszaka gondokkal küzd ez az optika is, nem mindig találja a helyes beállítást, plusz nagyon mosódnak a fotók. A nappali videók viszont bámulatosak, hihetetlenül éles marad a kép, tökéletesen követi a mozgásokat a kamera. Éjjel már kevésbé kellemes a minőség, de még így is az élmezőnyben marad a G Flex kamerája.

[+]

Őszintén megvallva én a sztereó, RDS-képes FM-rádiónak örültem a leginkább, mivel ezt a csúcstelefonoknál valamiért divat mostanság kihagyni. A zenelejátszó is tud mindent, dalok, előadók, műfajok és mappák szerint tudjuk szétválogatni a zenéket. Muzsikák hallgatása közben beállíthatjuk az adott dalt csengőhangnak, ha pedig a hangszínszabályzót aktiválnánk, akkor a rádióhoz hasonlóan muszáj valamilyen fülhallgatót csatlakoztatnunk. A hangminőség közepes, kihangosítva én nagyobb hangerőt várnék, plusz a mély hangok sem az igaziak, pont arra való ez a telefon, hogy magunk mellé téve hallgassunk valamit, komolyabb bulizást ellenben nem tud élvezhető szintre emelni.

Ha van olyan mobiltelefon, amin érdemes filmezni, akkor a G Flex biztos illik abba a körbe. Lényegében az LG is pont úgy hirdeti készülékét, hogy igazi moziélményt nyújt a hajlított kijelző, és ezzel a kijelentéssel aligha lőttek mellé. Varázslatos az egész, hiába nem 1080p felbontású a megjelenítő, ez az élményt aligha csorbítja. A videolejátszó gyárilag támogat szinte minden formátumot, többek között a DivX-et is, ezáltal tényleg kitárulkozik a világ. Sem a Full HD, sem a 4K filmek megjelenítésével nem ütközünk problémába, bár igaz ami igaz, HD minőség felett a telefonon úgysem vesszük észre a különbséget.

Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

Nincs olyan adatkommunikációs eszköz, amit ne építettek volna bele a G Flexbe. A 802.11a/b/g/n/ac WiFi modul képes DLNA-ra, WiFi Directre és internetmegosztásra, a 4.0-s Bluetooth chip pedig az EDR és A2DP mellett még a Low Energy szabványt is támogatja, azaz bekapcsolása és működtetése sokkal kevesebb energiát igényel. A GPS modul GLONASS támogatással is rendelkezik, mobilnet használata esetén mire betöltődik a navigációs program, addigra már meg is találja helyzetünket a telefon, holott az appok indítása sem tart pár másodpercnél tovább. Ha internetezni szeretnénk, akkor az LTE-A támogatás segítségével elméletileg 150 Mbps sebességgel tudunk letölteni, ami alighanem minden körülmények között elegendőnek bizonyul. A hangminőség tökéletes, tisztán és érthetően hallunk mindent, a másodlagos mikrofon pedig hibátlanul kiszűri a háttérzajokat. Elvileg a hajlított kialakítás miatt egyébként is közelebb kerül a szájunk az alulra tett mikrofonhoz, ez is javít valamennyit a minőségen. Nem maradt ki természetesen az NFC chip sem, ráadásul még infraportot is kapunk. A microUSB csatlakozója 2.0-s, viszont szerencsére támogatja az USB OTG-t, ezáltal külső perifériákat vagy háttértárolásra alkalmas eszközöket is a telefonhoz tudunk kapcsolni.

Az LG büszkeségén az internetezés is magasabb szintre kerül. Hiába a Jelly Bean által hivatalosan kirúgott Flash, egy Adobe apk fájl, vagy akár egy másik böngészőprogram segítségével az ilyen típusú tartalmakat is megjeleníti a telefon. A kijelzőn azonban fura érzést kelt a szövegek gyors görgetése, főleg az első próbálkozások alatt, valahogy úgy érezzük, mintha a fejünk körül forogna minden iromány, és ezt azért nehéz a szemnek megszoknia. Ha viszont már lekezelte agyunk is az újdonságot, akkor aztán ember legyen a talpán, aki inkább visszatérne a sík képernyőkhöz. Villámgyors sebesség, kiváló olvashatóság, helyes szövegtördelés kíséri végig a böngésző használatát, ezt a telefont többek között erre találták ki.

[+]

Hogy, hogy nem, az LG-nél még a saját, mindenki által üzemidőben egyelőre etalonnak tartott G2-t is sikerült háttérbe szorítani, mivel a G Flexben egy 3500 mAh-s, hajlított lítium-polimer akkumulátor kapott helyet, melyről a gyártó csak annyit közöl, hogy két napot simán bírnia kell. Mivel nem észveszejtő a felbontás, a hardver viszont rendkívül izmos, így túl sok energiába nem kerül a gépet meghajtani, ennek eredményeképp a dél-koreaiak nem is tévedtek, még a tesztidőszak alatt is megvolt a másfél-két napos töltő nélküli élet, úgy, hogy tényleg igénybe volt véve a cucc, netezés, sok-sok fénykép, navigáció, HD videók stb,, mindez 80%-os fényerő mellett. Nem kell tehát matematikusnak lenni ahhoz, hogy kikövetkeztessük, visszafogottabb használat esetén három napig elvan a gép táp nélkül, ami manapság csúcseredménynek számít az okostelefonok között. Az a hír járja egyébként, hogy a G Flex azért (is) tud ilyen felxibilis lenni, mert az LG kémiai üzletága kifejlesztett egy erre alkalmas akkumulátortechnológiát. A rivális Samsung modellben nincs ilyen, ott kénytelenek voltak a mérnökök négyzetesre vágni az akksit, ezért ekkora az LG előnye a teljesítményben.

Először talán mindenki úgy állt a hajlított kijelzőkhöz, hogy ez inkább erőfitogtatás, mintsem valami fontos innováció. A vélemények viszont kezdtek megváltozni azután, hogy az emberek rátették a kezüket egy ilyen eszközre, hiszen csak akkor jön rá mindenki, mit is jelent a valóságban ez a kialakítás. Már a televíziókat is egyre nagyobb számban hajlítják meg, ráadásul pont ugyanúgy horizontálisan történik ez meg, mint ahogy a G Flex esetében. Ez egy multimédiára kihegyezett monstrum, leírhatatlanul szép kijelzővel. Az OLED tényleg túlnő mindenen, és hiába zajos egy picit néhol a kép, főleg a kisebb felbontás miatt, az LG jól döntött, hogy ezt a technológiát használta. A hardveres erő mindenre elég, az új szoftveres felület pedig a megfelelő irányba fejlődött, nem követték el azt a hibát, hogy túl csicsás legyen a dizájn, visszafogott, mégis modern lett az egész. Az akkumulátor üzemideje talán reményt kelthet mindenkiben, hogy végre erre is megfelelő figyelem fog hárulni, és nem kell minden nap végén töltőt keresnünk, még akkor sem, ha egy telefont egész nap nyomogatunk. Az öngyógyító hátlap minden, csak nem átlagos, ugyan én nem mertem karcolgatni, a visszajelzések alapján valamennyire működik azért a dolog, persze ezen is bőven lehetne mit fejleszteni. Az LG újdonsága után persze még kíváncsibb lesz az ember, hogy vajon a szinte minden tekintetben más megoldást használó, de szintén hajlított képernyővel operáló Samsung Galaxy Round hogyan fog teljesíteni, mivel az az igazi ellenfele a telefonnak. Ugyan most még hivatalosan nem kapható egyik telefon sem, a G Flex nagyjából 165 ezer forint fejében szerezhető meg, ami nem kevés, de végre itt legalább látunk valami újdonságot, ami miatt kedvesebben állunk majd az árcímkéhez is. Nagyon gondolkoztam, hogy ilyen áron lehet-e valamit ajánlani, de én szerintem tesztalanyunkat igenis lehet, megy még majd lejjebb az ára, ha pedig még a kamerán is csiszolnak egy kicsit, akkor a G Flex tényleg nagyon jó választás lesz, dacára a hatalmas méretének.

LG G Flex

Legendd (a bevezetőben közreműködött: Bog)

A tesztkészülék az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

LG G Flex

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	160,5 x 81,6 x 8,7 milliméter
	Tömeg	177 gramm
	Színvariációk	fekete
	SIM-foglalat	microSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	6 hüvelyk
	Kijelző felbontása	720 x 1280 pixel (245 ppi)
	Kijelző típusa	P-OLED LCD kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm MSM8974 Snapdragon 800
	Processzor típusa	2,26 GHz-es négymagos Krait 400
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Adreno 330
	RAM mérete	2 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	32 GB
	Memória bővíthetősége	-
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 UMTS 900/2100 MHz LTE-A 800/1800 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA/ LTE-A	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 150 Mbps
	LTE	van
	IrDA / Bluetooth	van / 4.0 (A2DP, ADR, LE)
	WiFi	802.11 a/b/g/n/ac, WiFi hotspot, DLNA
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	van
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	telepíthető
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.2.2 (Jelly Bean)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Google+, Hangouts, Google Maps, Feladatkezelő, Jegyzetfüzet, QuickRemote, QuickTranslator, Polaris Viewer 4, SmartShare, Szótár
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixel, autófókusz, led segédfény
	Másodlagos kamera	2,1 megapixel (videófelvétel: 1080p @ 30 fps
	Videófelvétel	2160p @ 30 fps, 1080p @ 60 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3500 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	? óra
	Beszélgetési idő	? óra
	Zenelejátszási idő	? óra
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, giroszenzor