Külső, kijelző, csomagolás

Több fejezetet is kibérelt magának a Huawei a mobilfotózás történelemkönyvében, legyen szó méretes szenzor használatáról, nagy felbontásról, többelemes nappali-esti feldolgozásról, ügyes háttérelmosásról, látványos fénnyel festésről vagy hatékony zoomról. Ha pedig saját tesztjeinken zongorázik végig az ember, a képminőség fejlődése mellett az érdeklődés növekedése is nyilvánvaló: a P30 Próhoz anno húszezernél is több hozzászólás érkezett. A P50 Pro viszont örülne, ha az év végéig meglenne az ötszáz – 5G és Google csomag hiányában ugyanis kifejtette a vásárló- és olvasóréteg a véleményét, hiába ad bele a Huawei saját ökoszisztémájába apait-anyait.

[+]

Mára egy Mate 50 Próból éppúgy kuriózum lett, mint egy itthon forgalomba se kerülő Mix Fold 2-ből, és bár a Huawei portékája megkaparintható lesz nálunk, az 580 ezres (!) árcédula minden esélyét elvágja a kasszasikernek és a többezres hozzászólásszámnak. Ami engem elszomorít, mert a széria kamerafókusza és szimmetrikus hátlapi lencsedizájnja a mai napig az egyik legkarakteresebb a piacon, ha speciel most a 50 + 64 + 13 megapixeles és színspektrumos kvartett nem is foglal egymáshoz képest egyenlő távolságban helyet, a túloldalra pedig visszakerült a jókora noccs – épp, amikor az iPhone Pro megszabadult tőle.

[+]

Egy picit megkésett ez a lekanyarodó kijelző is: ma már a legtöbben szívósabb és laposabb kialakításra szavaznak, egyenlő vastagságú kerettel négy oldalon az itt látható aszimmetria helyett, lehetőség szerint apró kameralyukkal a szigetet kiváltva. A Mate 50-vel viszont visszatért a Huawei-féle arcazonosítás a 13 megapixeles kamera és a 3D ToF szenzorpakk segítségével, ekkora noccsra pedig odafért a fénymérő, a közelségérzékelő és a beszédhangszóró, amihez alul csatlakozik még egy hangleadó a sztereó képességekhez. Az arcalapú feloldás éppoly remek éjjel-nappal, mint a képernyőbe épített ujjlenyomatos, és bár jack kimenet nincs, a régmúltból az infra is visszanézett. Alulra Type-C port került, valamint dupla tálca, amely két nanoSIM és egy nano memory kártya hármasából legfeljebb kettőt fogad be egyszerre.

A Huawei P50 Pro a Mate 50 Pro mellett [+]

162,1 x 75,5 x 8,5 milliméteren és 209 grammon a Mate felmenőinek megfelelve hatalmas lett, viszont épp az ívei miatt kezesebb egy Pro Maxnál vagy Galaxy Ultránál, és érezhető tapadást biztosít az üveg hátlap is, akárcsak a vegán bőr variáció, amihez nem volt szerencsém. A két védőüveg perfekt illesztéssel és élek nélkül fordul rá a keskeny alumíniumkeretre, mintha az egész telefont egy folyó csiszolta volta tökéletesen simára. És bár folyóba ezt a telefont sem érdemes hajítani, az IP68 por- és víz elleni védelmet hat méter mélyen vizsgáztatták le 30 perc erejéig, úgyhogy nem kell tartani a folyadék bejutásától.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A méretekhez méltó a 6,74”-es és 10 bites OLED panel, amely 1212 x 2616 pixelen tűéles, 120 Hz-en pedig tökéletesen gördülékeny. Perfekt feketék és betekintési szögek, remek kalibráció és szemkímélés, erélyes napfény alatti fényerő és hibátlan gesztusvezérlés, a lekanyarodó széleken pedig a legtöbb akaratlan érintés ügyes kiszűrése: csúcskategóriás megjelenítő, na! A mindig aktív kijelző is megvan, akárcsak a korrekt rezgőmotor, gyárilag pedig még egy fólia is felkerült az előlapra.

[+]

A töltés paraméterei szintén meggyőzőek: a 4700 mAh-s telepet 66 watton lehet vezetékesen és 50 watton vezetékmentesen ellátni, és a fordított töltés is opció. Az adapter és a Type-A - Type-C kábel pedig éppúgy a fekete pakk része, mint a SIM-tű és a leírások – ergo előnyösebb a felhozatal, mint egy Samsung, Apple, Google vagy Sony csúcsdoboz esetében. Nem maradt ki az NFC és remek helyen van jobbra a bekapcsoló. Viszont a hangerőszabályzóért már nyújtózkodni kell, amit érdemes begyakorolni, mert 6,78”-es panel felső harmada, különösen a bal felső sarokba száműzött értesítési panel irtó messze van – a Mate 50 Pro kétkezes jószág, de jól áll neki.

Snapdragon 8+ Gen 1 4G, EMUI 13

5G-s chipet a Huawei továbbra sem használhat, a Snapdragon 8+ Gen 1-nél erősebb vasat rövid ideig azonban nem találni az androidos térben, és a 4 nm-es csúcslapka a hírnevének megfelelően tökéletes sebességet biztosít a felületen, bármely elérhető 3D játék közben és multitasking során. A készülékház legfeljebb átlag feletti mértékben melegszik, csak a teljesítménytesztek izzasztják meg jobban, hőségriadóban persze ezt a modellt sem sikerült kipróbálni. A 8 GB RAM és az NM kártyával bővíthető, 256 GB-os tároló szintén szélsebes, és tény, hogy a Huawei szoftvermérnökei remekül optimalizálnak – ám ettől még a szoftveres helyzet felemás.

[+]

Az AIDA64 és társai szerint az EMUI 13-nak titulált operációs rendszer valójában Android 12, ám nem túrtam bele a programkód mélyébe, hogy megfejtsem: mennyire nyúlt bele a Huawei, vagy melyek a különbségek az elvileg önállóan fejlesztett, Kínában elterjedt Harmony OS-hez képest. A lényeg: Google keretrendszer nélkül ez a telefon is sokkal szűkösebb alkalmazáskínálattal és szolgáltatáscsomaggal kell beérje, és bár az AppGallery, illetve a Petal Search számos programot telepít a keresőóriástól (ahogy nagyon sok másikat harmadik féltől), gyakori gond a kompatibilitás vagy a bejelentkezés hiánya, illetve a szinkronizálás és a könnyű megosztás nemléte.

[+]

Lehetséges alternatíva a GSpace telepítése, és rajta keresztül a bejelentkezés, amellyel az alapvető Google appok mellett a kompatibilitási gondokra is gyógyírt lehet találni. Ám őszinte leszek: az efféle, harmadik félre hagyatkozó bejelentkezési alternatívákat senkinek nem javaslom, mert ha ilyen egyszerű lenne a keretrendszert felhaxolni, a Google régen elérhetővé tette volna APK formájában a Play-szolgáltatásokat nélkülöző telefonokra. Nem tette, mert a Google-féle biztonsági háttér jóval komplexebb és kernelszinten bele van égetve az arra érdemes telefonok tudatalattijába, aki tehát személyes és fizetési adatait, illetve jelszavait a Google pásztorkodására bízza, vegyen inkább hivatalosan támogatott androidos telefont.

[+]

Hivatalos biztonsági hibajavító csomagból például 2021 decemberi a legutolsó, viszont valamiféle javítást a Huawei is rendszeresen kiad, és természetesen az EMUI-t is fejleszti, néha új Android főverzióra váltva. Arra viszont nincs egyértelmű válasz, hogy lesz-e a felületnek Android 13, 14, 15 vagy 16 alapú változata, amit ma már több rivális előre garantál. A nyugati piacokra az EMUI 13 hozza el mindenesetre a Huawei szoftverújításait, így az ikonokon felsimítva elérhető widgeteket és a kapcsolódó opciókat, amelyek akár kombinálhatók is, helyet megtakarítva a főoldalon.

[+]

A mappák is többféle formát felvehetnek, a könnyen kimásolt szövegrészletek pedig egy helyre gyűjthetők, könnyel visszamásolhatók és keresni is lehet a korábbi tételek között. Továbbra is remek az összhang az ökoszisztémába csatlakozó fülesek, hangszórók, órák, tabletek és számítógépek között, ahogy a multitasking is sokrétű osztott képernyőn, MateBookra és MatePadre csatlakozva, illetve az EMUI Desktop asztali környezetet monitorra, tévére vetítve. Ez mehet vezetékesen a DisplayPort 1.2 képességű Type-C USB portnak hála, illetve vezetékmentesen, a kijelzőt pedig szimplán tükrözhetjük is.

[+]

Az EMUI 13 ügyesen takarékoskodik a tárhellyel, a biztonságra és a személyes adatok védelmére még nagyobb figyelmet fordít – a képekről például gyorsan eltávolíthatjuk a metaadatokat megosztás előtt. Alkalmazásszinten ott a távirányító, a Petal térkép és kereső, egy rakás eszköz, a videó- és zeneszolgáltatás, a böngésző, az asszisztens, a hírolvasó, a fájlkezelő, a kütyüközpont, a tárca, a témázó, az egészségközpont vagy éppen a felhő, Huawei ID-vel szinkronizálva minden adatunkat. Ha még a Google csomag is meglenne, az egyik leghatékonyabb felület volna, nélküle viszont a mindennapos használat korlátozott, komplikált, kényelmetlen és körülményes.

Fotós képességek

Emelje fel a kezét, aki egyből idelapozott! Érthető, hiszen a kamera maradt a Huawei fókusza, a nézegetés mellé pedig én adnék olvasnivalót. A főszereplő az Ultra Aperture Xmage horrornévre keresztelt, 50 megapixeles Sony IMX766 szenzor (1/1,56”, RYYB quad-Bayer színszűrő, PD-autofókusz, optikai képstabilizálás), melynek 24 mm-es optikája f/1,4 és f/4 között képes változtatni a rekeszértéket. A Galaxy S9 hasonlót már tudott, ám ott f/1,5 vagy f/2,4 állásban kimerült a dolog, és olvasóink emlékezhetnek: nappal az automatika a több részletért a szűkebb, este pedig több fény befogásáért a tágabb blendenyílást választotta.

[+]

A Huawei szoftvere is kétlaki: automata módban a Mate 50 nappal f/2-es, este pedig f/1,4-es rekeszt használ, és a profi mód az, ahol a dolgot szabályozni tudjuk f/1,4, f/1,6, f/1,8, f/2, f/2,2, f/2,5, f/2,8, f/3,2, f/3,5 és f/4 állásban. A fotózásban jártasok tudják: nem is elsősorban a részletesség, hanem az élességtartomány és a háttárelmosás változik leglátványosabban a blendeállítással, amit négy állásban és három témával máris mutatok.

Főkamera f/1,4-es, f/2-es, f/2,8-as és f/4-es apertúra, 12,5 megapixel

Az f/1,4-es felvételek valóban szűk mélységélességgel és kellemesen elmosott háttérrel készülnek, f/4-es rekesz felé az élességtartomány pedig szélesedik, a háttér meg egyre részletesebb. Nyilván egy komolyabb fényképezőgép nagyobb tartományban állítja a rekeszt, amit kapunk, az viszont tényleg különleges mobilszinten. Viszont a profi mód egyelemes képfeldolgozást használ az automatikával szemben, így sokkal gyengébb a képminőség, a részletesség és a dinamika 12,5 megapixelen – hát még 50-en! A DNG RAW nyersképek pedig problémásak, és szintén egyelemes feldolgozással készülnek, nincs ugyanis 12 bites ProRAW / Expert RAW opció, hogy többelemes feldolgozás társuljon mellé. Mindez azért sajnálatos, mert a Huawei virtuális rekeszállításban, vagyis szoftveres háttérelmosásban vérprofi.

Hátlapi portrék, 12,5 megapixel (1-2. kép) és előlapi szelfik, 13 megapixel (3-4. kép)

A 2x-es és 3x-os állású főkamera portrék jó vonalélességgel és dinamikával, pontos bőrtónusokkal és a piac talán legjobb háttérelkülönítésével dolgoznak, pedig nincs is hátul 3D ToF segéd, csak tízcsatornás színspektrum szenzor és LED villanó. A portrémód kihasználja az f/1,4-es rekesz előnyeit, és a ruházat, az arc, illetve a haj szélein is pontosan dolgozik az algoritmus, többféle háttéreffektet kínálva. Épp ezért furcsa, hogy a 3D ToF rendszerrel megtámogatott, 13 megapixeles szelfihelyzet korlátozottabb, ha háttérelmosásról van szó. Amúgy az AIDA szerint a szenzor 14,4 megapixeles, és ebbe vág bele a rendszer, a fixfókuszos optika 18 mm-en mindenesetre roppant széles látószögű, f/2,4-es rekesszel. Na most széles látószögnél egyáltalán nem lehet háttérelmosást kérni, szűkebbet választva pedig, bár korrekt a dolog, láthatóan rosszabb a hátlapi portrékkal összevetve és effektekből is kevesebb választható – akkor mire van a 3D ToF rendszer? Ezt leszámítva viszont a szelfik minősége is remek a részletességtől kezdve a fehéregyensúlyon és a dinamikán át, akárcsak a 4K 60 fps önvideóké, használható elektronikus képstabilizálással.

A Mate 50 Pro tárcsás kameraszettje a P50 Pro sarokba állított kollekciója mellett [+]

Főkamera, 50 megapixel

A gyorsan induló kameraszoftver talán a legnagyobb tudású a mobilpiacon, ha a lehetőségek rendkívül széles tárházát nézem, így az 50 megapixeles felbontáson való mentés is opció. A demosaic algoritmus mondjuk láthatóan kisebb felbontásról skáláz fel, vesd össze a dolgot a régebbi, de nagyobb szenzort használó P40 Pro részletesebb eredményével. Annyi baj legyen: a lényeg nem az 50, hanem az automata mód 12,5 megapixeles felvétele, amely nem tesz fel kérdéseket.

Főkamera, 12,5 megapixel

Elképesztően jó a részletesség a kép közepétől az utolsó sarokig, a hasonló tónusú és árnyékos részeket beleértve. Ügyes textúrakiemeléssel semmi nem vész el az enyészetnek, az élesítést viszont simán vissza lehetett volna fogni. Az alacsony JPG tömörítésből tanulhatna a Samsung, az expozíció is pontosabb a Huawei-nél, viszont a természetesnél eggyel több telítettséget kapunk. A Huawei sajnos most is értelmetlenül belevág a teljes látószögbe 27 mm-ig, aminek semmi értelme, így szűkösebb látóterű képeket kapunk, mint az ilyesmivel nem szórakozó Galaxy S22+ esetében. A részletesség éjszaka is kiemelkedően jó, akárcsak a dinamika és a mindig megbízható expozíció. Viszont színekből és kontrasztokból olyan sok az extra, hogy itt-ott lilás-sárgás jegyek felbukkantak, ahol én saját szememmel ilyesmit nem láttam – este az iPhone Pro képei természetesebbek.

Főkamera, 2x-es szenzorzoom, 12,5 megapixel

A főkamera 2x-es szenzorzoommal is minőségi fotókat ment, megtartva a remek expozíciót, dinamikát és fehéregyensúlyt, hogy igazán meggyőző legyen az átmeneti nagyítás. Oké: a képek nem tűélesek, de A3-as nyomtatásra elegendőek. Este vegyesebb a kép: az első két példa éjjeli módban készült az ügyesebb zajszűrés miatt, és tisztán felskálázott az eredmény, túltolt színekkel és kontrasztokkal, míg a 3-4. kép hagyományos szenzorzoommal automata módban, itt viszont színes maszatból van több a kelleténél.

3,5x-ös optikai nagyítás, 16 megapixel

A piac legjobb zoomhardverét a Huawei szállítja 64 megapixeles szenzorral, 16 megapixelre binnelt, kiemelkedően részletes képekkel (95 mm, f/3,5, quad-Bayer színszűrő, PD-autofókusz, optikai képstabilizálás). Túlélesítés nélkül pazar a vonalélesség, és most is pontos a dinamika, az expozíció, illetve nappal a fehéregyensúly. Este is piacvezető a részletesség jól megvilágított témák esetében, csak érdemes éjjeli módra váltani a jobb dinamikáért és zajszűrésért. Ám beletúr a dologba az extra telítettség és kontraszt, amitől kékes-lilás az amúgy szürke metróépület, okker sárgás a Fény utca, és olyan színkavalkádban pompázik a szemre fakóbb Lövőház utca, amit egy impresszionista festő megirigyelne.

Zoomkamera, 7x-es nagyítás, 16 megapixel

A történetnek azonban nincs vége: 64 megapixellel itt is megvan a szenzorzoom, így 7x-es állást választva szintén jó a részletmennyiség. Ezeket a 16 megapixeles felvételeket simán oda lehet rakni az S22 Ultra 10 megapixelről felskálázott, 10x-es zoomképei mellé, és a Huawei nem vall szégyent, a legjobb iPhone pedig elbújhat mellettük korlátozott nagyítási képességeivel. Magyarán két szenzor négyféle nagyítást kínál jó minőségben.

Ultraszéles kamera, 13 megapixel

Bár kínált a márka méretesebb ultraszéles szenzort a múltban, érdemtelenül szűk látószöggel tette –13 mm-en és 120 fokon viszont annyira remek a nappali képminőség az új, 13 megapixeles szenzorral, hogy már a Find X5 Pro trónját fenyegeti (f/2,2, PD-autofókusz). A szokásosan jó dinamika, nappali színkezelés és expozíció vizsgálata mellett érdemes megnézni, hogy a széleken is mennyire sok részlet marad, minimális torzításkorrekcióval – éppen ezért sajnálom, hogy a panorámamód továbbra sem ezt az optikát használja. A jóval nagyobb szenzort használó Oppónak este is fel kell kötnie a gatyáját: mobilos szinten élvonalbeli a a részletesség éjjeli módban – csak újfent megtolja az algoritmus a színeket és a kontrasztokat, mintha kötelező lenne a tökéletességen rombolni.

Makrók a főkamerával (1-2. kép) és az ultraszélessel (3-4. kép)

Nem lenne fotós ezermester a Mate 50, ha nem kínálna mindjárt négyféle közelképet. Automata módban a főkamera mintegy 10 cm-ről rögzít remek részletességgel és f/2-es rekesszel – sajnos többelemes képfeldolgozással nem opció az f/1,4-es szűkebb vagy f/4-es tágabb állás, a kézi mód képminősége pedig, mint azt láttuk, gyatra. 2x-es szenzorzoommal a falevél erezete még közelebb hozható, közepes részletességgel (2. kép), ultraszéles kamerára váltva pedig igazán jó vonalélességet kapunk, viszont nagyon szűk az élességtartomány (3. kép). Az utolsó felvétel makrómódban rögzült, ami annyit teszt, hogy a rendszer felismeri a közeli témát, ultraszéles kamerára vált és kétszeresen belenagyít a felvételébe, így roppant közelről megtekinthető a levél erezete, viszont középszerű a részletesség.

Videó, multimédia

A Mate 50 nem vagánykodik 8K felvétellel, ami nem feltétlenül hiba, 4K 60 fpssel ugyanis kapásból elérhető mindhárom hátlapi látószög, és menet közben lehet váltani köztük. Általánosan jó a képélesség és a dinamika (csak az ultraszéles életlenebb), megbízható a fehéregyensúly és a mozgáskiegyensúlyozás, csak a forgás és a határozott lépdelés darabosabb a tökéletesnél.

Viszont évek óta szarvashiba a Huawei-nél, hogy hiányoznak a lencseváltó ikonok a szoftverből, így egy iPhone tükörsima átmenettel történő váltása helyett két ujjal vagy csúszkával kell bénázni, nem mindig találja el az ujj pontosan a megcélzott nagyítási szintet és roppant szaggatott az átmenet. Ennek ugyan mi értelme?

4K 30 fpssel még acélosabb a mozgáskiegyensúlyozás, ami lencsétől függően csak elektronikus (ultraszéles), vagy elektronikus és optikai. Újfent remek a képminőség, este mindazonáltal a főkamerára érdemes hagyatkozni méretes szenzora és f/1,4-es blendéje miatt, részletes és zajmentes felvételeket kapva. Azért jól megvilágított téma esetében a zoomkamera is korrekt, az ultraszélesnek viszont a Széll Kálmán tér is túl sötétnek bizonyult. Sajnos mozgás közben eléggé vibrálnak a fényforrások, ami ugyan a legtöbb riválisnál megfigyelhető valamennyire, ám az iPhone ezt is profin kiszűri.

A Huawei mást szűr évek óta, és bár ne tenné: a sztereó hangot. Fejhallgatóval újfent lefülelhető a városi és külvárosi, természetes morajlás és háttérzaj megvágása, pedig ez hozzátartozik a befogadói élményhez, nem akusztikai süketszobában érzi otthon magát az ember. Habár nem vészes a zajszűrés, mégis élesen esnek be a városi zörejek, nyikorgások, a madárcsicsergés és néha az emberi hang, hiányzik tehát a természetesség és a nüansz, az audiozoom pedig kikapcsolhatatlan. Pofonegyszerű lenne a szűrés a mikrofonokra való ráerősítés kikapcsolása egy ikon hozzáadásával, ám hiába jelezzük ezt évek óta szakmaszinten.

Kérhető szuperstabil felvétel 1080p-n, szemre az ultraszéles kamerát használva, és tényleg kiemelkedő a mozgáskiegyensúlyozás, az Apple szintjét megközelítve. Viszont sokkal gyengébb a részletesség, és az árnyékos területeken nappal is jelentős a képzaj – mintha rovarfelhő fenyegetőzne balra. Verdikt: a Huawei újfent képes kiemelkedően jó fotós-videós minőségre, de még mindig nem tökéletesítette algoritmusát – egy ideális világban a Huawei választaná a kamerahardvert és az Apple vagy a Google optimalizálná.

[+]

A lejátszásra nem lehet panasz a remek OLED panelre nézve, a HDR videók lefutnak, a Widevine L1 CDM védelemmel pedig a nagyfelbontású streaming is adott. Ha pedig kifogna egy kódolás a tartalomajánlóval egybekötött zene- és videólejátszón, egy VLC telepítése megoldja, a színvonalas képhez pedig korrekt sztereó hang társul, ha már a jack kimenet és az FM-rádió kimaradt. A közép és magas tartomány tiszta, míg a mélyekből átlagszinttel kell beérni, 100%-ról érdemes éles, ütős hangszer és filmes effektek esetében 80%-ra szabályozni a hangerőt, hogy tiszta legyen a dolog. Az alsó rács ezúttal hallhatóan erélyesebb a felsőnél, a beszédhangszórót ugyanis most nem támogatja meg másodlagos vájat felül, amivel a P50 Pro tisztábban szól egy kicsit.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A Mate 50 Pro egy vagy két nanoSIM-et fogad be minden hazai 4G sáv támogatásával, ugyebár 5G modem nélkül. Bár nem folyik ideális ütemben az 5G kiépítése Magyarországon, a hálózatfejlesztésben is érdekelt és szankcionált Huawei nem tehetné meg, hogy 100 ezer forint felett 4G-s telefont árul, persze nem tehet mást. A beszélgetési hangminőség mindkét oldalon remek: tisztán és hangosan szól a rács felül és hatékony a mikrofonok zajszűrése a túloldal irányában. Megvan a kétcsatornás WiFi 6 modem jó érzékenységgel (802.11a/b/g/n/ac/ax, 2x2 MIMO, HE160, 4096 QAM, 8 Spatial-stream Sounding MU-MIMO, HotSpot). A Bluetooth 5.2-es (A2DP, LE, SBC, AAC, LDAC), az USB pedig 3.1 Gen1-es (Type-C, MTP, OTG, DisplayPort 1.2, EMUI Desktop kivetítés). Nem hiányzik az iránytű, a gyorsulásmérő, a giroszkóp, a barométer, a hall szenzor, az infra és az NFC – persze a Google-féle mobilfizetés kimaradt, akárcsak több alternatíva. Az A-GPS mellett megvan a többcsatornás navigációs egység a villámgyors pozíciószerzéshez (GPS L1 + L5, Galileo E1 + E5a, GLONASS L1, BeiDou B1 + B1C + B2a, QZSS L1 + L5, NavIC).

[+]

A Mate 50 Pro a Kínai Népköztársaság területén másfajta műholdas kapcsolatra is képes: a BeiDou konstelláció Message 3 protokollját használva, szabad ég alatt vészüzeneteket lehet küldeni róla a Changlian alkalmazás segítségével – akkor is, ha nincs elérhető földfelszíni hálózat. Ez viszont egyoldalú, azaz választ nem lehet fogadni műholdakon keresztül a hatóságoktól, a szolgáltatás egyelőre pedig Kínára korlátozott. Fontos ugyanakkor, hogy az Apple mellett a Huawei is nyitott a műholdas kommunikáció felé olyan területeken, ahol nincs elérhető hálózat, és erről egyre többet fogunk hallani a következő években. A Starlink és társainak bekapcsolódásával az évtized végére várhatóan nem marad fehér folt a földfelszínen, ahonnan ne lehetne erre alkalmas, ám nem célspecifikus okostelefonnal valamiféle kommunikációt fenntartani a világgal, és ez életeket menthet.

[+]

A 4700 mAh-s telep határesetnek tűnik a 6,74”-es panelhez társítva, ám talán a 4G-s Snapdragon, talán az ügyes optimalizálás hoz a vártnál jobb, 5-7 órás, remek üzemidőt, amibe még némi játék és fotózás is beletartozik. A folyamatos 3D-s versenyzés és a 4K felvétel persze most is gyorsan átrágja magát a telepen, ám visszafogott használattal simán összejöhet a kétnapos töltésráta, és a kábelen töltött idő sem vészes: a 66 wattos adapter fél óra alatt 90%-ig jut és 39 perc alatt dolga végére ér. A vezetékmentes töltésplafon 50 watt, és mindkét módon opció a nyilván lassabb fordított töltés.

[+]

A Mate 50 Prónak érdekességei vannak, nagy meglepetései viszont nincsenek: 580 ezer forintos, kabaréba illő árával, 5G és Google keretrendszer nélkül senkinek nem tudom javasolni, hacsak nem milliomos mobilkollektor. Az adatkommunikációs csúcsszint sokkal olcsóbban is alapelvárás, amit 4G-s plafonnal a készülék nem üt meg, a Google (vagy Apple) szoftvercsomag pedig esszenciális mifelénk, és nem oké, hogy kerülőúton kell ezeket helyettesíteni, körülményessé téve a használatot. Ezzel nyilván a Huawei is tisztában volt, úgyhogy letette a piac talán legjobb fotós szettjét nappal, elképesztő részletességgel és rendkívül sokrétű zoomképességekkel, de az ultraszéles kamera, a szelfik és a remek háttérelmosást prezentáló hátlapi porték is elismerést érdemelnek. Ott van aztán a csúcsminőségű, 120 Hz-es OLED panel, a kétféle biometrikus azonosítás, a korrekt hangszórópár, a villámgyors működés, a kiegyensúlyozott játékélmény és a hosszú üzemidő.

Mégsem tökéletes a kamerás helyzet: este túl sok a kontrasztból és a színekből, a jófajta videókat pedig túlszűrt sztereó hang húzza le, amit évek óta nem hajlandó javítani a márka. Végül hiába ügyes trükk a blendeállítás, ha kézi módban lehet csak szabályozni, ott ugyanis gyatra a képfeldolgozás minősége. Így ezúttal nincs meg a Huawei-nek a kameratelefonos trón, a kevesebb trükköt kínáló iPhone Pro szimplán kiegyensúlyozottabb és megbízhatóbb, és ott van ugye a használat egyszerűsége, még a zárt iOS-re is elérhető Google szolgáltatásokkal. A Mate erősségei tehát változatlanok, a gyengeségei jól ismertek és innentől az olvasó igényén és pénztárcáján múlik, melyik telefonra ruház be – az biztos, hogy aki egy Huawei mellett dönt, idén is különc marad.

Bone123 a.k.a. Hidegkuti Zoltán

Specifikáció

Huawei Mate 50 Pro

	Külső
	Méretek	162,1 x 75,5 x 8,5 milliméter
	Tömeg	209 gramm
	Készülékvédelem	IP68 (6 méter, 30 perc) edzett üveg elöl-hátul
	Színváltozatok	fekete, ezüst, narancssárga (vegán bőr)
	Kijelző képátlója	6,74 hüvelyk
	Képaránya	19,43:9
	Felbontása	1212 x 2616 pixel (428 ppi)
	Típusa, frekvenciája	10 bit OLED, adaptív 120 Hz
	Értesítő LED	mindig aktív kijelző
	Biometrikus védelem	képernyőbe épített ujjlenyomat-olvasó, 3D arcazonosítás
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	Snapdragon 8+ Gen 1 4G, 4 nm
	Processzor	1 x 3,19 GHz Cortex-X2 + 3 x 2,75 GHz Cortex-A710 + 4 x 2 GHz Cortex-A510
	Grafikus chip	Adreno 730
	RAM, tárhely	8 GB / 256 GB
	Memória bővítése	nano memory
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G / 4G
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/2/3/4//6/7/8/9/12/17/18/19/20/26/28/32
	SIM-foglalat	1 vagy 2 x nanoSIM (dual standby)
	eSIM támogatás	nincs
	Bluetooth	5.2 (A2DP, LE, SBC, AAC, LDAC)
	WiFi	802.11b/g/n/ac/ax (Direct, HotSpot, 2 x 2 MIMO, HE160, 4096 QAM, 8 Spatial-stream Sounding MU-MIMO)
	USB	3.1 Gen1 (Type-C, MTP, OTG, DisplayPort 1.2)
	Navigáció	GPS (L1 + L5), GLONASS, BeiDou (B1, B1C, B2a), Galileo (E1, E5a), QZSS (L1 + L5), NavIC, A-GPS
	NFC	van
	Infra	van, programozható
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 12 (EMUI 13)
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	50 megapixel (24 mm, f/1,4 - f/4, PD-autofókusz, OIS) 13 megapixel (13 mm, f/2,2, autofókusz, szupermakró) 64 megapixel (95 mm, f/3,4, autofókusz, OIS, 3,5x-ös optikai zoom)
	Előlapi kamerarendszer	13 MP (18 mm, f/2,4 + 3D ToF)
	Videófelvétel	4K 60 / 30 fps 1080p 960 / 240 / 120 / 60 / 30 fps
	Jack kimenet	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Akkumulátor	4700 mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés és töltésmegosztás	66 watt, van
	Vezetékmentes töltés és töltésmegosztás	50 watt, van
	Egyebek
	gyorsulásmérő, giroszkóp, fény- és közelségérzékelő, hall szenzor, iránytű, barométer, infra, színszenzor