Külső, kijelző, csomagolás

Egy alternatív valóságban úgy kezdődhetne a teszt, hogy a Mate 30 Pro lehet a telefon, melynek vezérletével a Huawei átveszi a Samsungtól a mobilpiaci elsőséget, trónfosztáshoz méltó külsővel, új szintre emelt kamerákkal és rekorder 5G-s SoC-vel. A főleg Ázsiában lendületes eladásokkal ez akár még össze is jöhet, csak azt nem tudni, hogy nyugaton – így nálunk – a széria valaha kapható lesz-e, jelen sorokat pedig egy Google-csomag nélküli, AOSP-s Androidot futtató, Kínai piacra szánt készülék alapján írom, úgyhogy ugrik a magyar értékítélet. Ebben az univerzumban a politika ugyanis kezd a telekommunikációra rátelepedni, és azzal, hogy a Huawei felkerült az Amerikai Kereskedelmi Minisztérium feketelistájára, minden új telefon Google-licence ugrott, vele pedig a Play Áruház, a Gmail, a Kereső, a Drive, a Térkép, vagy a YouTube. Érthető, hogy ezek hiányában miért nem siet a gyártó behozni az idei legnagyobb dobását – ehelyett gőzerővel bővíti a HMS, azaz a Huawei Mobilszolgáltatások és alkalmazások listáját.

[+]

Bár egy fordulattal gyorsan változhat a helyzet, és ha sikerül visszaszerezni a Google-licencet, egy frissítéssel felugorhatnak a keresőóriás népszerű alkalmazásai, megnyitva az utat a hazai értékesítésre. A jelzés ugyanakkor sosem volt még ennyire nyilvánvaló a Huawei-nek: fel kell készülnie, hogy a hardvertől a szoftverig mindent saját kútfőből kell megoldania, és erről szól a Kirin 990 5G rendszerchip vagy a fejlesztés alatt álló Harmony OS. Ám tegyünk félre a fenti helyzetet egy röpke pillanatra: a 4G-s Mate 30 Prót 1100 euróért jelentették be, az 5G-set pedig 1200-ért, és amilyen csúcskategória árak szállnak ma az Apple/Samsung/Huawei sztratoszférájában, lassan lehet kezdeni pénzt gyártani – vagy szimplán egy Mi 9T-féle ár/érték bajnok középkategóriással megelégedni.

[+]

A mai elit masinák trendiségben és innovációban próbálnak kitűnni, viszont néha pont fordítva sül el a dolog. Például valóban szükség volt a szélekre jócskán rákanyarodó „horizont” panelre egy kis extra képernyőarányért? Tényleg praktikus a csúszós és törékeny, lassan mindent beborító üvegkivitel, amikor egy vétlen baleset, és Pókember irigykedhet? Mindenképp okés a képernyőt kiterjeszteni, ha ugrik vele pár gomb, port és hangszóró? Ezek nem költői kérdések, hanem azok a témakörök, amelyek a 6,53”-es óriáskészüléket az első perctől kezdve érintik. A küllem kétségtelenül lehengerlő: a Mate 30 Pro ipari jellegű, szögletes dizájnja egyszerre vagány, futurisztikus és produktivitást ígérő – nem véletlen, hogy rajtam kívül AliceWake-nek is nagyon bejön. 158,1 x 73,1 milliméterével és határozott sarkaival a Note10-féle egykezes használatnak azonban lőttek, és csak kis gyógyír, hogy pont a 8,8 milliméteres vastagság és a 198 grammos tömeg hoz picit jobb fogásbiztonságot az előbbivel vagy egy Xperia 5-tel összevetve.

[+]

Kanyarodott már le egyébként ennyire előlapi védőüveg, csak most a kijelző is tovább tart a megszokottnál (na, nem ennyire): így szemből tényleg az az érzése az embernek, mintha széltől szélig érne. A 18,5:9-es képarány meg külön öröm a sodrófával túlnyújtott, 20:9, 21:9-es társakkal szemben. Mégse tudok egy hét használat után praktikus érvet hozni a lekanyarodó jelleg mellett, és bár a telefon remekül küszöböli ki a vétlen érintéseket errefelé, a megoldás magával hozta a Huawei eddigi legsúlyosabb dizájntévedését: eltűnt a hangerőszabályzó. Az ötlet még jó: koppints duplán valamelyik hosszanti oldal tetején, majd húzd végig az ujjad a virtuálisan felugró csúszkán!

A Galaxy Note10 a Mate 30 Pro szomszédságában [+]

Ám amikor az irodában egy videós reklám felkiabál, max hangerőn indul a játék éjfél után vagy csak a zeneszám ordít fel torkaszakadtából, minden a dolog, csak nem életképes: kapkod, bököd, tapogat az ember, hogy gyorsan halkítson, ám sokszor ez 3-8 mp kérdése, főleg ha a teló a zsebben van. Bár ott is működik, „vakon” tapogatózva egyáltalán nem kényelmes a dolog, és ugyanúgy nem az igazi telefonáláskor hangosítani. Csak akkor életképes, amikor a mobil az ember kezében van, persze ez gyakori, ugyanakkor simán odaférhetett volna a sokkal jobb nyomógomb. Nélküle ugrott a kamera gyorsindítása (nem helyettesíti a bekapcsoló) vagy az exponálás: nem lett volna ésszerű ezzel a lendülettel az ívelt részre pár virtuális kameradombot dobni? A bekapcsoló legalább hagyományos fajta, csak a szokásosnál hátrébb csúszott, így asztallapon nem könnyű hozzáférni.

[+]

Sorolni lehet az olyan „innovációkat”, amelyek a tömegből való kitűnésért beáldozzák a praktikumot: eltűnt a sztereó hangszóró a képernyőt rezegtető beszédtovábbításért, pedig a Note10 kevés kerettel is megoldotta a kétcsatornás hangzást. Nincs jack port, se átalakító a méregdrága pakkban, pedig minden kütyüboltban ilyen végűek a vezetékes fejhallgatók és mikrofonok. Redundáns a széles noccs 3D-s biometrikus azonosítása, mert a képernyőbe épített ujjlenyomat-olvasó kitűnően működik, így viszont az állapotsávnak kevés hely marad. A síkos házhoz pedig tok nem dukál, ahogy microSD kártyánk helyett is nano memory bővítő vásárlásával kell beérni. Persze mindenre van magyarázat: a Mate 30 Pro azért ilyen, hogy jól nézzen ki, végül is adott a tárhelybővítés, ott a dobozban a Type-C-s headset, a boltokban meg a Bluetooth füles – épp csak olyan, mintha szánt szándékkal tűnnének el bejáratott és hasznos dolgok.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A HDR OLED panel viszont nem kérdez: kitűnően látható kint, kellően sötét bent, tűéles rajta minden tartalom és a 90/120 Hz-es képfrissítést hiányát a velejáró extra fogyasztás miatt nem rovom fel hibának. Azt már inkább, hogy a széleknél szemre zöldes a lekanyarodó kijelző, az pedig roppant vicces, hogy az egész ívelt rész szoftveres levágására akad opció alkalmazásonként – mintha a Huawei is érezné: sokszor egyszerűen lükén néz ki a dolog. Akad egy rakás kalibrációs opció, DC elsötétítés, éjjeli olvasási mód és remekül működő, teljes képernyős gesztusvezérlés (mínusz a hangerőszabályzás). Nincs érintési késedelem és kellően erélyes a rezgőmotor, az értesítő LED hiányáért pedig a mindig aktív kijelző kér bocsánatot.

[+]

Míg elöl a fénymérő, a közelségérzékelő vagy a 3D kamera elemei bújócskáznak, hátul kifejezetten mutogatja magát a gyűrűvel körbevett kameranégyes, számomra a Lumia 1020 szép emlékét felidézve, ám annak komolyabb kiemelkedése nélkül. Van ám itt minden: normál és ultraszéles egység 40 megapixelen, 3x-os optikai zoom 8-on, 3D ToF modul, hosszúkás, dupla LED villanó, fehéregyensúly szenzor és hangsúlyos Leica felirat a kötelező Huawei-től nem messze. Innen nézve a Mate 30 Pro olyan, mintha egy kompakt kamerát kint hagytak volna a napon, és a lencséi elszaporodtak, az alul-felül lecsapott élek viszont újfent a cucc indusztriális jellegét hangsúlyozzák.

[+]

Fent infra és mikrofon, lent pedig két nanoSIM-et vagy egy nanoSIM-et és egy NM kártyát befogató tálca, mikrofon, USB-C port és monó hangszóró kapott helyet. A csomagolásban még némi leírás, SIM-tű, Type-C kábel és 40 wattos gyorstöltő lapul (jelen esetben kínai piacos változatban). A 4500 mAh-s telep viszont tud egy trükköt, amihez vásárolni kell: akár 27 watton is etethető vezetékmentesen, ennél sokkal lassabb visszatöltés opciójával. A Mate 30 Pro a kalapból előhúzza az IP68-as por- és víz elleni védelmet, az M Pen stylus támogatást és a tökéletes összeszerelést is, úgyhogy a telefon modern és mutatós, munkára és multitaskingra termett, még sincs benne minden, amit egy ilyesfajta ezermestertől elvárna az ember.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!