Hirdetés

Huawei Mate 30 Pro - álmaimban Amerika visszainteget

Futuriszikus formával és kamerákkal, ám egyelőre Google-csomag nélkül érkezett a Huawei legjobbja tesztre. A kérdés így is adott: tényleg megéri a forma és a fejlesztés a felárat?

Fotós képességek

A Mate 30 Próval ismét szintet lép a Huawei/Leica kollaboráció: a 40 megapixeles, 1/1,7” méretű, RYYB színszűrővel, szerelt, optikailag stabilizált, 27 milliméteres és f/1,6 rekeszértékű főkamera mellé egy még nagyobb, 1/1,54” méretű ultraszéles modul szegődött, 4:3 helyett szélesebb, 3:2-as képarányon (18 mm, f/1,8). Ez logikus fejlesztés, és újfent nem a nagy megapixel szám a lényeg (de azért alább jöjjön egy-egy 40-es példa), hanem a pixel binning képfeldolgozás négy-négy szomszédos képpont egyesítésével és 10 megapixeles eredményekkel (ezek a példák majd lejjebb). Ez ugyanis instant HDR-t és hatékony zajszűrést tesz lehetővé, amiből főleg este profitál egy-egy ilyen kamera.

Hirdetés

[+]

A 3x zoommodul fordítottan jár el: 8 megapixeles a szenzor (1/4”, 80 mm, f/2,4, optikai stabilizálás) és 10 megapixelre skálázza fel a rendszer az eredményeit, ami tök felesleges, lenne inkább ez is 10 megapixeles, mint a többi. Igaz ez a 32 megapixelen abszolút túltolt szelfikamerára: sokkal jobb az iPhone 11 Pro-féle, lencsén átívelő, közös felbontás. Azért elég jók a szelfik, piacvezető háttérelmosással és jó pár effekttel (1-2. kép), és mivel hátul is van ToF rendszer, az ott készült portrék is nagyon rendben vannak (3-4.). Jó fénnyel segít be elöl a képernyő, hátul a hosszúkás LED oszlop pedig kifejezetten erélyes – alatta fehéregyensúly szenzor bújt meg. Mindhárom kamera fáziskülönbség-érzékeléssel fókuszál villámgyorsan és bakik nélkül. A szelfimodul fixfókuszos.


[+]

A Huawei kameraszoftvere vérprofi, épp csak a gyorsindítás és az ívelt kijelző széleire dobált virtuális gombsor ziccere maradt ki. Az automatika majd’ minden szituációt gond nélkül megold, a kézi móddal pedig minden hátlapi egység paraméterezhető (a főkamerával ISO409600-ig), DNG RAW mentést beleértve. Van még panoráma, monokróm fotó, kettős nézet, fénnyel festés, AR játék, HDR, monokróm, dokumentumfotó, matricák.és rekeszérték mód. Érdekes, hogy az utóbbi esetben a háttérelmosás mértéke szabályozható, míg portrémódban nem, így akadt, hogy az arcképeket inkább ezzel lőttem.

A Huawei nagyon összerakta a képfeldolgozást: egységnyi felbontáson, ilyen jó vonalélességet még nem láttam telefonon, legalábbis a főkamera esetében. Észrevehetetlen a zajszűrés és nincs túlzott élesítés, miközben a hátterek, a lombkoronák, az épületek és még az aszfalt textúrái is megmaradtak. Ennyire azért nem profi, de így is piacvezető az ultraszéles kamera ebben a műfajban, egyértelmű tehát az előrelépés. Ám talán a részletesség kompromisszuma miatt döntött szerintem rosszul a Huawei, amikor 18 mm-es optikát választott, ez ugyanis jóval szűkebb látótérrel dolgozik, mint egy S10 12 mm-ese. Valóban kisebb a lencsetorzítás a széleken, amelyen kevésbé kell korrigálni, ám pont az ultraszéles optika esszenciája, azaz az impozáns látótér nem elég széles, plusz a főkameránál szűkösebb dinamika gyakran túlexponálással is jár.


[+]

A fehéregyensúly elég sokszor változik a kamerák között váltva, nem ritka a lilás ég. Azt viszont nem bánom, hogy „csak” 3x-os az optikai zoom, mert a P30 Pro 5x-ös periszkóposát alig használtam a gyakorlatban. Itt is minimális a részletveszteség a nyersfájlokhoz képest, viszont a felskálázás miatt puhább a rajzolat, mintha natív 8 megapixelben rögzülnének a képek. Az biztos, hogy újfent erősített a Huawei, ám egy iPhone Pro vagy Pixel fehéregyensúlyban egységesebb, dinamikaátfogásban pedig még mindig hajszállal jobb, plusz oda egy jó tulajdonság, ami eddig kiemelte a Huawei-t közülük: nincs többé 2,5 cm-es szupermakró mód. Így leginkább a főkamerával érdemes közelképet lőni, de legalább 7-8 cm kell neki, kellemesen elmosott háttérrel, ám a kívánatosnál kevesebb részlettel. Ráadásul szinte mindig jól jön az érintőfókusz és a kézi expozícióállítás segítsége, szóval makróvonalon visszalépés történt.

Este a Mate aztán állon ver mindenkit: már az igazán sötétben lőtt, autós kép is megmutatja a hatalmas főszenzor és a jófajta zajszűrés erejét rengeteg részlettel, némi túlexponálással. A fehéregyensúly is jobb a korábbiaknál, bár a másik két kamera hajlamosabb vörösesebb eredményeket szülni, plusz a zöldes-narancsos pesti fényeken még mindig ügyesebben kompenzál egy Pixel. Akárhogy is: az ultraszéles optika este lehagyja még a P30 Pro hasonló lencséjét is, kijön tehát a hatalmas szenzor előnye, még ha most se rúg labdába a főkamera mellett. Koromsötétben is inkább az utóbbival érdemes lőni, és továbbra is egyedüli a Huawei a piacon olyan részletek előcsalásában, amiből az emberi szem éjjel már semmit nem lát.

Az automatika annyira jó munkát végez, hogy a kissé világosabb és dinamikusabb, éjjeli móddal lőtt felvételek paradox módon rosszabbak: puhábbak, elmosottabbak a részletek, de annyi baj legyen, mert nincs is rá szükség.

A nyersképek árulkodnak, miért küzd a Huawei a dinamikaátfogással és a fehéregyensúllyal: a normál és az ultraszéles DNG fájlok esetében is jóval sötétebbek és zöldesebbek a képek szélei a középső részeknél, ami évek óta így van, más gyártónál mégse találkozni ezzel a jelenséggel. Nem kis munka ezt Camera RAW-ban önszorgalomból kiküszöbölni. Érdekes amúgy, hogy míg a főkamera RAW képei 40, addig az ultraszélesé 10 megapixelen készülnek, úgyhogy eséllyel más Bayer-szűrőt vagy pixel binning feldolgozást használnak. Említsük meg végül a Leicát, mint a képminőségért felelős partnert: a kínaiakkal összefogva most a Mate 30 Proé a piac legsokrétűbb kamerája, a legjobb esti képességekkel, pár javítandó aprósággal.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Hirdetés