Keresés

Hirdetés

!! SZERVERLEÁLLÁS, ADATVESZTÉS INFORMÁCIÓK !!
Köszönjük a sok biztatást, támogatást! Utolsó pillanat a féláras hirdetésfeladásra, előfizetésre!

Új hozzászólás Aktív témák

  • Frawly

    veterán

    válasz petya220 #33764 üzenetére

    Úgy, hogy megadod a KVM-nek, hogy lemeznek a /dev/sdb-t használja mondjuk, most csak a hasamra ütöttem, nálad lehet /dev/sdc vagy /dev/nvme1 lesz, lsblk-val nézd meg.

    A KVM-et meg így indítod terminálból vagy konzolból:
    qemu-kvm -hda /dev/sd[betűjel]

    Vagy némelyik disztrón így kell indítani:
    qemu-system-x86_64 --enable-kvm -hda /dev/blabla

    Így a virtuális gép arról a fizikai lemezről fog bootolni. Fontos az egész lemezt odaadni neki, mivel ha csak a Windows partícióját adod oda, akkor a Win nem fogja találni a saját boot partícióját, ami mindig külön van.

    Ezek csak minimálisan működő példák, a paramétereknél qemu-ban be kell lőni a memóriát meg egy csomó mindent még. Most csak a lemez részére koncentráltam.

  • Frawly

    veterán

    válasz petya220 #33762 üzenetére

    Elvileg működhet. Én fordítva is csinálom, Qemu-KVM-mel telepítek virtuális gépre Win10-et, ami alatt egy USB-re kötött SSD van, és azt utána fizikailag bootolva használom virtuális gép nélkül. Szóval oda-vissza lehetséges.

  • Frawly

    veterán

    válasz cigam #33757 üzenetére

    De tud. De a grafikus telepítő előre bekészített egyszerűsített automata funkciója csak egy olyan variációt tud, hogy ledúrja neked az egész lemezt a ‘cibe, tesz rá egy LVM-et, abban egy darab volume groupban lesz néhány logical volume és azon lesznek a fájlrendszerek. Kézzel olyan sémát csinálsz magadnak dualbootostól, amilyet akarsz, akár MBR, akár GPT, akár LVM, akár LUKS, akár RAID alapon (vagy ezek kombinációját, akár a telepítőben, akár még telepítés előtt egy másik rendszer alól előre particionálva), de itt most a teljesen laikus szintről beszélünk, akik a defaultra kattintgatnak jobb híján.

    Szóval egyik disztró alatt sem probléma az LVM-es dual boot, nem csak a Fedorának a specialitása. Én is használtam ilyet Archon.

  • Frawly

    veterán

    válasz King Unique #33755 üzenetére

    Az Ubuntu/Mint elfogadhatóbb ilyen szempontból. Az automata particionálás tényleg mindent egyben csinál, ha titkosítást is választasz, akkor LVM-et csinál, de erre fel is hívja a figyelmed, hogy minden egyben lesz, és így nem csak a meglévő adatoknak lesz kampec, de a dual bootnak is lőttek, semmi Windows vagy ilyesmi, ezt csak akkor válassza a kedves user, ha nem ért hozzá és tuti biztos benne, hogy Linuxon kívül más nem lesz a gépen, és minden adat törölhető a lemezről, erre úgy emlékszek kétszer is figyelmeztet, egyszer mikor az opciót megjeleníti, meg még egyszer miután kiválasztottad és átmennél a következő képernyőre, ott is rákérdez, hogy tuti biztos vagy-e benne, minden adat el fog veszni.

    Persze, Windowson is van kézi particionálás, de elég hülyén van megoldva az oldalsávon ilyen ikonokkal, aki nagyon együgyű v1.0-ás user, nem jön rá mire való, miért fontos, és nem fogja tudni, hogy automata particionálással mibe egyezik bele. Persze aki ért hozzá, az tudja hová kell kattintani, meg meg tudja particionálni magának a saját igényei szerint Windowson is, de itt most nem róluk van szó, ők eleve nem csinálnak maguknak ilyen dinamikus lemezt sem.

    Ennek ellenére én Ubuntuéknek is üzenném, hogy jobb lenne, ha lenne egy kicsit normálisabb automata particionálós séma, hogy a boot partíció külön legyen lehetőleg, a root is, meg a home is, és a root automatikusan az egész lemeznek X %-a legyen, de min-max. határ is legyen megadva, a többi meg adatpartíciónak, ha van elég hely. Le kéne már szokni a 21. században, hogy minden egyben legyen. Főleg az ilyen fél-hat terás háttértárak korszakában gáz már nagyon. Régen lehet a 120 megás meg 8 gigás vinyákat nem érte meg túl sok particióra osztogatni (bár ott is előnyös volt sokszor a swapot a lemez gyorsbb külső szélén kreálni), ott még elment, legfeljebb az ember bebootolt egy DOS-os/Win9x-es kisfloppyval és megoldotta az adatmentés újratelepítés előtt.

  • Frawly

    veterán

    válasz King Unique #33751 üzenetére

    Ez meg a másik. Egyik OS alatt sem jó fogalmatlanul particionálgatni. Mégis, Linux alatt nem lehet alapból olyan hülyeséget kreálni, mint a dinamikus lemez. A Windows meg csábít az ilyen hülyeségekre, mindjárt ajánlgatja a laikus usernek, hogy gyere csak, nem baj, ha nem tudod mit csinálsz, jó lesz neked a dinamikus lemez, az az orrodatistisztíccsa. Meg a Windows Telepítő is úgy van vele, hogy jó lesz neked egy partíción az OS és az adatok, ha kell majd reinstall, akkor vagy menteni kelljen az adatokat is máshová vagy vesszen el minden. Zseniális.

    Persze nem azt mondom, hogy Linux alatt nem lehet gányolni, de alapból nem csábít rá, ahhoz nagyon kell akarni, meg nagyon hekkelni kell.

  • Frawly

    veterán

    válasz taki01 #33747 üzenetére

    Jól tetted. Ezt az egyet szoktam javasolni kezdőknek, hogy ha nem tudják Windows alatt, hogy mi az a partíció, meg nem tudnak particionálni, inkább bízzák egy hozzáértőre!!! Ellenkező esetben ilyen dinamikus kötetet szoktak a lemezre felgányolni saját kútfőből, amiből később csak a gond van, nem csak a Linuxnál (hanem pl. később Windows reinstallnál, upgrade-nél is oltári szívás lehet belőle). Mindenképpen rendes partíciót kell helyette használni, a basic NTFS megfelelő.

    Most pár hónapja is volt egy elég szerencsétlen eset, valaki vett SSD-t rendszerlemeznek. Megjött a rendelése, de mielőtt feltelepítette rá a Windowst, betette csak úgy adattárként működő Windows alá. Ott gondolom kérdezett tőle valamit a rendszer, szépen elkezdte a Next-Next-Finish-Don't Care-F*ck Off gombokat zongorázni vakon, hogy másszon ki az arcából a sallang, és ne kérdezzen a rendszer tőle hülyeségeket. Ennek meg is lett a jutalma, mert a Windows valami hitelesített tárolót hozott létre az SSD-n. Csak ezt a user nem tudta, nekiállt Windowst telepíteni rá, de az összes létező Windows telepítője behányta azt a rejtélyes hibaüzenetet, hogy a Windows nem telepíthető a meghajtóra, mindegy milyen partíciós táblával hogyan particionálta. Nagyon nehezen, sok vergődésre és utánaolvasásra lett meg mi a gond, már majdnem visszavitte az SSD-t gariztatni.

  • Frawly

    veterán

    válasz #57018880 #33695 üzenetére

    Ebben én sem vagyok biztos, de szerintem az a különbség, hogy az update újratelepíti az egész GRUB-ot, az mkconfig csak a cfg-t generálja újra.

  • Frawly

    veterán

    válasz azbest #33676 üzenetére

    Igen, igazad van, én emlékeztem rosszul. A neten is azt írják, hogy nem veszi be a 2×16 GB RAM-ot. Pedig a 3. gen. Core i procik mobil változatban is támogatják a 32 GB-ot, csak a T430 alaplapja nem támogatja.

    Az X220-nál tiszta sor, hogy nem csak alaplapi korlát, a 2. gen. Core i procik nem támogatják 16 GB fölött, a prociba beépített memóriavezérlő nem kezel le többet.

    Akkor ha több RAM-ra van szükséged, akkor váltanod kell újabb platformra, ha ez a speciális felhasználásod megkívánja. Addig meg csak az marad, hogy kézzel állítgatod a swapot. Ubuntu alapból talán swap partíciót csinál, de te létre tudsz hozni lemezen egy akárhánygigás fájlt, azt megformázni mkswap-pal, és felcsatolni swapon-nal (esetleg a csatolást állandósítani a /etc/fstab fájlban), és onnantól fogva megnövelted a swapot, amit SSD-re tegyél mindenképpen.

  • Frawly

    veterán

    válasz azbest #33668 üzenetére

    Pedig csak az fog segíteni tartósan, ha fizikailag bővítesz RAM-ot. A 430-as ThinkPad elvileg támogatja a 32 GB RAM-ot, már ha ki tudod köhögni a mostani horror árát. Nekem ThinkPad X220-ban van 16 GB RAM, max. ennyit kezel a 2nd gen Core proci, és egyszerűen overkill átlagos desktop felhasználásra, még sose használtam ki, csak 12-13 gigát, de legtöbbször 8-10 giga üresen áll. Még virtuális gépezéssel sem tudom kihasználni, feleslegesen vertem el rá egy valag pénzt.

    Vagy ha SSD-d van, akkor arra tegyél nagyon swap fájlt, de zram nélkül.

Új hozzászólás Aktív témák