Aktív témák

  • Tom5

    addikt

    Magánélet

    Nyáron lezártam egy dolgot magamban. De milyen áron? Csöbörből vödörbe áron. Hihetetlen, hogy én mindig ugyanabba a folyóba lépek (szándékosan nemakartam a durvább jelzőt leírni) Év eleje még ezzel telt, elment jó sok pénzem, amiből semmit
    sem fogok viszontlátni. Mi lett a jutalmam? Fájdalom, szarkedv, stb stb...Februárban csináltattam egy nyelvpírszinget. Nembántam meg, tetszik nagyon. Az a pár csaj is eztmondja akihez közelebb kerültem. Nincs vele gondom, szinte nem is érzem, hogy van.
    Tavasszal nagy erőkkel elkezdtem boxolni ami mára teljesen abbamardt. Miért? Jóvolt, jóvolt, de nemvagyok kitartó...ennyi. Mit szépítsem a dolgot. Nyaram igazán furcsa volt. Kitty hírtelen felindulásból otthagyta a pasiját (másodszor) és hozzám költözött.
    Úgy volt, hogy addig lesz nálam amíg nemtalál albérletet. Jól elvoltunk. Furcsa érzés volt, hogy ittlakik velem. Akkor még neméreztem iránta semmi komolyat, még más volt bennem. Aztán ez szépen átformálódott...rossz érzés volt mikor 5 hét után hazaköltözött
    anyujához. Meg is mondtam, hogy belészerettem. De neki csak az előző FASZ kell. Aki leszarja nemfoglakozik vele...hihetetlen, hogy ez kell a csajoknak. És ami még hihetetlenebb, hogy én mindig kifogom őket, aztán elbaszok rájuk egy csomó pénzt és a végén egyedülmaradok az érzelmeimmel. Nyáron jelentkezett a nővérem. Apám részéről. Tudtam én, hogy van Ő. De ennyi. Semmi konkrétum. Iwiw-en írt rám. Beszélgettünk és elmentem hozzá Balatongyörökre. Persze oda is Kittyvel. Hülye dolgokat műveltem.
    Szépen bemutatkoztam neki...ez vagyok én. De nagyon örülök, hogy megismertem, egy csupaszív kedves ember olyan mint én, furcsa volt a találkozás, ezt nemtudom leírni, ezt érezni kell.Remélem sokszor találkozom még vele és megismerhetem jobban...jah és elnézi a sok hülyeségemet. Mert az van dögivel...Kitty dolog akkor mondhatni jóvolt. Pár dolgon igencsak meglepődtem. De a kezdeti jó után mindig jött a koppanás. Így telt el az ősz és most a tél is...Kiakarom úzni őt a szívemből, mert halott dolog.
    Nehéz menet lesz, nemtudom, hogy alakul. Annyi segítség talán, hogy januártól ugye külön műszakban leszünk és nem látom nap mint nap Nem beszélgethetek vele...Most novemberben azthittem van remény. Megismertem egy lányt. Amilyen hírtelen jött, olyan hírtelen ment el. Dunavecsén lakik. Egyszer voltam nála. Jóvolt, aztmondta bejövök neki, kellek neki. Sokat csókolóztunk, öleltem...Aztán hajnalban hazajöttem. Úgyvol jövő hétvégén eljön. Hétközben sms áradat, telefonbeszélgetés ezerrel.
    Igyszeretlek, úgyszeretlek, kellesznekem. Aztán hétvégén a néma csend. Semmi. Nemreagált, nemjött. Hétfőn meg elnézést kért szavadkozott.
    Aztán kezdődött előről minden.3x játszott el velem. Utoljára én mentem el hozzá. Nemjött el a megbeszélt helyre. Akkor tettem ponot a dolog végére. Gyakran teszem fel a kérdést. Miért velem? Nemtudom...egyre nehezebb megbízni az emberekben. Nemakarok megnyílni senkinek mert mindig én sérülök. De ezt a másik fél leszarja. elegem van. Jólenne, ha lenne az ember szívén egy reset gomb amit ha megnyomok akkor törli belőle az érzelmeket és felvesz egy nulla állapotot. Mit várok 2011-től?
    NYUGALMAT!!! Lelki nyugalmat. Ha már nem szeret viszont senki akkor legalább én ne szenvedjek más miatt. Ennyi. Nemkell több. Októberben rátetováltattam a bal kézfejemre az erő jelét Kinai Kanji írásjelekkel. Tetszik nagyon. Erőtad. Erősnem kell lennem 2011-ben is. Remélem a családommal nemlesz gond és nagyapám is bírja még legalább sok évig. Mert nélküle teljesen egyedülmaradok...akkor nemtudom milesz velem. akkor derül majd ki igazán, mennyire is vagyok erős.

Aktív témák