Új hozzászólás Aktív témák

  • Vakegérke

    félisten

    válasz potyautas #4 üzenetére

    Én a seregben sem unatkoztam. Először is nem hagytak unatkozni, aztán meg pingpongoztunk, csocsóztunk, zsugáztunk. Ha végképp nem volt dolgom, lementem a telephelyre a 344-est szerelni, babrálni.

    Na, ha már szerelés.
    Ellestem a fékbeállítás trükkjét egy szerelőtől. Három villáskulcs kell hozzá, a művelet végtelenül egyszerű. Beállítottam a saját 344-esemét, fékpróba, ez igen, tuti. Eldicsekedtem a sikerrel az egyik cimborámnak. Több se kellett neki, megkért, hogy az övét is állítsam be. Megtettem, aztán irány a kantin. Meghívott sörözni, ittam is egy pohárral, több nem esett volna jól. Kaptam még egy tábla mogyorós csokit, mert azt viszont szerettem.
    No, híre ment a dolognak, jöttek a srácok a mogyorós csokival, én meg a század fékspecialistája lettem.
    Fékberendezéshez nyúlni tilos, csak szakember babrálhatja. Féltem is, hogy mi lesz a dologból, de fölösleges volt az aggodalom. A szerelők örültek, hogy nem nekik kellett csinálni, a górék örültek, hogy rendben vannak a 344-esek, szóval mindenki örült, én meg majdnem megutáltam a mogyorós csokit. :)

Új hozzászólás Aktív témák