Új hozzászólás Aktív témák

• #3 Vakegérke félisten potyautas #2

  Új Válasz 2016-03-02 18:13:17 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  válasz potyautas #2 üzenetére

  Kíváncsian várom.

  Mivel nem dühöng a topic, és szóba került a fogda, elmesélek valamit.

  A mondás szerint nem voltam katona, hisz' nem voltam fogdás.
  Fogdára csak fürödni jártam, mert a heti egy(!) fürdési lehetőség nem volt kielégítő. A mosdóban két oldalt betonvályú volt beépített vízcsapokkal, kizárólag hideg vízzel.

  No, szóval ha nem is voltam fogdás, 8, azaz nyolc hónapig folyamatosan laktanya fogságos voltam. Az első két hetet egy suttyó őrvezetőtől kaptam, mert nem hajtottam végre megalázó parancsát. Azt akarta, hogy a körletben tegyek egy üres lavórt a második ágy alá, egy telit meg az első alá. Utána kúsznom kellett volna, az elsőt megfogni, bemondani, hogy Örs vezér tér, aztán előre tolva irány a második lavór, átönteni a vizet, bemondani, hogy szervizjárat, üres lavór a következő ágy alá, bemondani, hogy tolatás, hátra kellett volna kúszni a teli lavórhoz, bemondani, hogy Pillangó utca, irány a másik lavór, és így tovább a metró egész vonala. Közöltem a suttyóval, hogy én ezt a parancsot nem hajtom végre. Sztán mérnem, kérdezte, én pedig azt mondtam, hogy az önérzetem nem engedi, engem nem fog megalázni. No maj' teszek rólla, hogy ne legyen önérzete, mondta, és megkaptam az első két hetet.
  Te tudod, hogy miről van szó, de hátha avatatlan is olvassa. Szóval két hét a laktanyafogság, de két hét "helybenjárás" van előtte, amikor kimenőről szó sem lehet, aztán kihirdetik, jön a bünti, szóval szabadfoglalkozás helyett irodatakarítás, konyhameló, aztán ugyan letelik a két hét, de újabb két hét helybenjárás van. Szóval a két hét igazából háromszor annyi.
  Ahogy letelt az első bünti, suttyókám megint rám akasztott két (vagyis hat) hetet, hogy megtörjön. Ez ugye közel három hónap. Mivel már belefásultam, önkínzó módon ahogy letelt volna a bünti, elintéztem magamnak a következőt, méghozzá úgy, hogy a suttyót négyszemközt bunkó parasztnak neveztem, aki otthon a tehénnel szeretkezik. Megütni nem mert, tanúja nem volt, így garantált volt a következő "2" hét. Az egyik jóindulatú tizedes félrehúzott, és megkérdezte, hogy mi ez a baromság, hogy állandóan büntiben vagyok. Elmondtam neki mindent, mire a fejét csóválva annyit mondott, hogy hagyjam már azt a bunkó parasztot, nem ér ennyit az egész. Nem hallgattam rá, így halmoztam a büntiket. Nyolc hónap után mehettem kimenőre. Megérte? Nem tudom, de az tetszett, hogy a suttyót kiröhögték, mert nem képes megtörni egy önérzetes pestit.

  Később, már civilként sétáltam az utcán, amikor rám köszönt valaki. Odanéztem, a suttyó volt. Levegőt sem véve büszkén mondta, hogy már ő is pesti, az építőiparban melózik, munkásszállón lakik...
  A szájára tettem a kezem, hogy elhallgasson, és indulat nélkül mondtam neki, hogy ettől még nem pesti, ugyan olyan sz*ros suttyó, mint volt, az is marad, engem pedig nem merjen tegezni, és messzire kerüljön el.
  Ez talált. Hátat fordított, elment, és görbébb volt a háta, mint korábban.

Új hozzászólás Aktív témák