2. Fórumok
  3. LOGOUT reakciók
  4. MrDerekas: Ez most nagyon aktuális nekem. Hogyafeneessenbele
Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #16 MrDerekas addikt 8th #13
    Új Válasz #16
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    MrDerekas

    addikt

    válasz 8th #13 üzenetére

    Nem vagy az. Szerintem kívülállóként mindig sokkal ijesztőbb az ilyen sztori, mintsem benne lenni. Arról nem is szólva, hogy csakis éles helyzetben derül ki, hogy ki és mit képes kibírni. (Ahogy meg szoktam jegyezni: A Jóisten mindenkit annyival próbál meg, amennyit még éppen elbír. Jó, nálam lehet egyszer-kétszer megszaladt kicsit :DDD )

  • #15 MrDerekas addikt cinemazealot #12
    Új Válasz #15
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    MrDerekas

    addikt

    válasz cinemazealot #12 üzenetére

    Nem maradtál le semmiről :N A férfi(as) légzés az, mikor előbb hasra veszed a levegőt, majd felszívod mellkasba is. A női, ettől pihegősebb, mert mellkasra veszi alapból az ember és inkább a tüdőcsúcsokba pumpálja fel. A barokk kor hagyatékaként, miután igen nagy divatja volt, hosszú időn keresztül a fűzőknek, amitől a has teljesen kimaradt a légzés ritmusából. Magyarán a férfi légzés, jobban átszellőzteti a tüdőt és magasabb a kapacitása. Úgyhogy ennyi, hasra abszolút nem lélegzem, kivéve ha kimondottan arra figyelek. Pedig sosem volt még fűzőm :DDD

  • #14 MrDerekas addikt buherton #11
    Új Válasz #14
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    MrDerekas

    addikt

    válasz buherton #11 üzenetére

    Férfiasan bevallhatjuk, kemény dolog majd minden műtét :K (Érdekes, hogy vannak banyák, akik évente műttetnék magukat... Anyósom is ilyen. Az összes féltengely és gömbcsukló már fém benne) És hogy sokkal többet kibír az ember, mint kívülről nézve gondolná.

    81-ben hasi görcs, körzetis, mentő, sebészet, beöntés, vakbélműtét. 85-ben ismét megpróbálta a körzetis, de mutattuk neki az előző heget :D Érdekes fejet vágott. Ugyanis anno felvágtak és meglepődve - de ha már úgyis nyitva - kivették a tök egészséges vakbelem. Krónikusan alacsony gyomorsavszint következtében produkáltam a klasszikus tüneteket. Ezt ismételtem négy évvel később, viszont ki is nőttem azt a problémát. Kiskölökként az első éjszaka volt pokoli, utána viszont a sok "bácsi" között hamar kiskedvenc lettem :)
    Szóval az emberen múlik, hogy ilyen helyzetben és környezetben, hogy érzi magát. Én eldöntöm, hogy ha már úgyis itt kell lennem, akkor akár jól is érezhetem magam. Ilyen tök egyszerű apró, de emberi dolgok miatt kaptam már királyi bánásmódot is némely osztályon, anélkül, hogy ezreket dugtam volna zsebekbe. Eleve akik ilyen környezetben dolgoznak - ahogy te is írod - bizony jó emberek és ezt nekünk, betegeknek nem szabad kiirtani belőlük. (Mert sajnos vannak nagyon rossz betegek is)

  • #10 MrDerekas addikt cinemazealot #4
    Új Válasz #10
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    MrDerekas

    addikt

    válasz cinemazealot #4 üzenetére

    :R
    Házi feladat volt ez az iromány. Egy éve kb, próbáltam megtanulni a férfi légzést. Kerek egy hónapig gyakoroltam, aztán közöltem a doktornőmmel, hogy amíg számolok, koncentrálok, tökéletesen megy. Viszont ahogy nem figyelek (jé, ott egy légy/kéne nasizni/ki ez a barom, aki így csapkodja a kocsi ajtót, stb...)máris női légzésem van. A kedves Éva kissé furán rámnézett, majd: - László! Nem volt magának valami poszttraumás élménye véletlen? Ugyan gondolkodás nélkül rávágnám, hogy nem, de akkor bevillant az, az öt nap. Úgyhogy annyit mondtam neki, hogy "lehet...". Ekkor adta feladatul, hogy írjam meg. Bár azóta sem tudok egészségesen lélegezni, de nem akarok már üvölteni éjszaka :) Végülis segített, hogy megírtam, kiírtam.
    Köszönöm az együttérzést és aggodalomra semmi ok :R Most pihenek itthon, mert megalkudtam a főorvossal. (Nagy menet volt, először látnak ilyen többszörös visszaesőt, de lehet ilyen műtöttet is, merthogy közelebbi kórházba helyeztem át a működésem és gondoltam, akkor a pulmonológiát is itt veszem igénybe. Kb az egész osztály megismert :D ) Szigorú fekvés, masszív antibiotikum és semmi hajolás, emelés, nyújtózkodás. Szokásos :DDD Igazából megnyugodtam, mikor tegnap láttam a röntgen felvételt, hogy "csak" akkora a ptx-em. Igazából a műtét és a sokszoros ptx miatt már annyira heges az egész tüdőm, hogy jó ízűen össze se tud omlani. Ez volt amivel igazából meggyőztem az orvost (aki egy irtó jó fej) viszont haza csak úgy jöhettem, hogy kérésre és hogy csak a kisebb légmell lett leletezve. Most picit több folyadék gyűlt össze a mellkas alján (a szokott két ujjnyi helyett négy ujjnyi) de simán jól vagyok vele.
    Az, hogy egy ideje nem hallatok magamról, inkább az év végi hajtás, az otthoni mókolások, pár bér vizsga és némi lustaság okán történt :B Tehát jól vagyok :K

  • #9 MrDerekas addikt buherton #2
    Új Válasz #9
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    MrDerekas

    addikt

    válasz buherton #2 üzenetére

    Maga a műtét nem volt fájdalmas, hanem utána. Tényleg kegyetlen. Nem tudom volt-e mellhártyagyulladásod valaha, de kívánom ne legyen. Viszont ahhoz, annak fájdalmához hasonlít a legjobban. Főleg, hogy gyakorlatilag mesterségesen idéznek elő egy elég heveny mellhártyagyulladást a VATS eljárás keretében. (Kecskeméti Megyei kórház, mellkas sebészeti osztály) Egy éles tűvel gyakorlatilag a mellkas teljes belső oldalát felkarcolják, ezt beszórják talcummal (tiszta penicillin) majd becsövezik és mehet rá a központi vákuumra. (Rendes légtechnikai gyors-csatlakozó és borszívó slag :D ) Szóval ezeket a csöveket csupálták naponta és öt napig kellett ülni. Az ülés és a 45 percenkénti szúrástól meg felfekvésem lett. Nemhogy életkedv, de az élni akarás nyoma sem maradt meg bennem a harmadik napra. Viszont azóta, amiket ki kellett már bírni :) Kétnaponta injekciózom magam, illetve a feleségem már több, mint két éve (SM), sorvadó gerincvelő vagy nyolc összeroskadt (inkább csak megroskadt), kiszáradt csigolya, scheuermann kór meg az évi pár ptx és kb az egész ismerősi köröm legkiegyensúlyozottabb, tettrekész, életvidám és élni akaró figurája vagyok. Roskadásig önhumorral. Mert úgy gondolom, hogy a családnak - akik körülvesznek, aggódnak, segítenek - vidáman sokkal kisebb teher vagyok :) Na meg hogy piszokul nem hagyom el magam. Bár néha jól esne kicsit leülni, oszt siránkozni, hogy mennyire is tud szívatni az élet. De igazából - lehet párszor több év után, de - mindenen lehet röhögve sztorizni, amit kibírtunk. ;)
    Egyébként a személyzet tényleg jó fej volt. Persze az öt nap az nagyon szubjektív volt (mi más is lehetne..?), de utána volt mosoly, tisztelet, kedvesség, jó szó, törődés. Persze mindehhez én is úgy álltam, hogy kérni is tudtam és megköszönni. Azóta is igyekszem jó beteg lenni és ugyan talán nem túl örömteli a szitu, de minden kórházba szeretettel várnak vissza :R

  • #8 MrDerekas addikt wody21 #6
    Új Válasz #8
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    MrDerekas

    addikt

    válasz wody21 #6 üzenetére

    Ismeretlen krónikus tüdőbetegség. Sem az ok, sem a kórlefolyás nem ismert. Emphysemás bullákkal van tele mindkét tüdő csúcs és ezekből néha egy-egy kilyukad és levegő kerül a tüdő és a mellhártya közé.

  • #7 MrDerekas addikt
    Új Válasz #7
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    MrDerekas

    addikt

    Sziasztok!
    Először is köszönöm, hogy elolvastátok :R Még '99-ben műtöttek, de elég élénken él bennem a dolog, hiába is van mélyen eltemetve. Nos múlt pénteken kicsit kilukadtam megint és ismét, részlegesen összeomlott a jobb tüdő. Szombat este az kemény volt, de nem vert földhöz a dolog, miután évente 2-3 alkalommal, kisebb-nagyobb ilyen ptx van nekem. Csak épp tegnap mentem havi kontrollra (más miatt), oszt a doki nénim megkért, hogy ugyan menjek a sürgősségire. Szó-szó, ijedtség, kapkodás, más Kecskemétre akartak vinni műteni... Nagy nehezen kialkudtam, hogy hazamegyek és reggel jelentkezem az osztályon. Ma meg kell alkudnom valahogy a főorvossal, hogy had feküdjem ki már otthon, ahogy szoktam az elmúlt húsz évben.
    Na majd még jelentkezem ;)

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés