Új hozzászólás Aktív témák

• #34 bkercso nagyúr Hieronymus #33

  Új Válasz 2024-03-09 14:35:08 #34

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bkercso

  nagyúr

  válasz Hieronymus #33 üzenetére

  Mondjuk mert fingod nincs és az alapfogalmakat is kevered? Adod a félművelt nagyarcot, amint véletlenül elkezd kialakulni egy beszélgetés itt a PH!-n - mindegy melyik topikban; te rögtön ott teremsz a fárasztó marhaságaiddal és teleírod. De semmi baj.

  Eleve gyanús kellett volna legyen a dolog, amikor elsőre is egyértelműen írtam le a dolgokat. Nekem a fizika a szakmám, még ha nem is művelem.

• #31 bkercso nagyúr Hieronymus #29

  Új Válasz 2024-03-09 01:36:42 #31

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bkercso

  nagyúr

  válasz Hieronymus #29 üzenetére

  Mi mozgatja/ rángatja a holdakat, az amúgy stabil pályájukon?
  Ha nem a gravitáció, akkor mi?
  Hát ugye 2 dologról is beszéltünk. Egyrészt, hogy a geostac. műholdakat oda tesszük, ahol a Földhöz képest nem akarnak elmozdulni. Ám mivel végtelen pontosság nem létezik, és a Naprendszer amúgy is kaotikus, kis kitérések mindig lesznek. Az effektív gravitációs potenciál (beleszámolva a centrifugális erőt is, hogy a Föld rendszeréből nézhessük) ilyen pályán (és egyébként a Lagrange-pontokban is) völgy alakú: mindkét irányba elkezd nőni a gradiense, ami a grav. térerő. Így a kis elmozdulások a geostac. pályán hamar naggyá nőnének, ezért kell a műholdakra hajtómű.

  A másik a grav. hullám. Ez nem hat eredő erővel arra, amin áthalad, hanem kétirányba felváltva tojássá lapítja (vagy legalábbis akarja). Ám ezek mértéke sok-sok nagyságrenddel a bolygók közti hatás alatt van.

• #26 bkercso nagyúr Hieronymus #24

  Új Válasz 2024-03-07 22:42:59 #26

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bkercso

  nagyúr

  válasz Hieronymus #24 üzenetére

  Több vonatkoztatási rendszerből is leírhatjuk ezt (inerciarendszerbl vagy a Föld forgó rendszeréből), ill. ettől függetlenül van további 2 lehetőség: hívhatjuk a gravitációt erőnek vagy téridőgörbületnek. Te ötletszerűen kevered ezeket. A fizikában nem így szokás, mert abból nem származik más, csak káosz.

  A kívülről érkező gravitációs erőhatások jobban rángatják a holdakat, mint a Földet.
  Egyiket se rángatják, ahogy fent leírtam. Amúgy is hogyan hathatnának különbözően rájuk, amikor a téridő görbül.

  Az instabilitás, maga kitérés.
  Ez 2 külön fogalom. Azt hívjuk instabil állapotnak, amelyben egy kis kitérésből minden határon túli nagy kitérés lesz (háztetőről leszédülés pl.). Ha a ksi kitérést korrigálja a rendszer, akkor metastabil, ha a nagyot is, akkor stabil (pl. a gödörből kimászni nehéz).

  Néha írsz okos dolgokat, ezért gondolom, hogy ilyenkor csak fullba nyomod az agyzsibbasztást...

• #22 bkercso nagyúr Hieronymus #20

  Új Válasz 2024-03-07 14:00:59 #22

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bkercso

  nagyúr

  válasz Hieronymus #20 üzenetére

  A műholdakat olyan pályára állítjuk, ahol nem hat rájuk grav. "erő", ám mivel a legkisebb kitérésre is elkezdenek erről a pályáról letérni, ezért mondjuk, hogy instabilak. Minden csillagrendszerben vannak stabil és instabil pélyák. Ezért figyelhető meg szabályosság a bolygók csillagtól való távolságában.

  A grav. hullámok meg tojássá torzítják a testeket, miközben áthaladnak rajtuk, nem hatnak eredő erővel.

  Mondhatjuk, hogy a szabadon mozgó testek egyenes vonalon haladnak egy görbült téridőben, ám ekkor nem hívjuk a gravitációt erőnek. A kettő együtt félrevezető. Ha a gravitációt erőnek tekintjük, akkor nem hívhatjuk a ciklikust mozgást egyenes vonalúnak: ekkor az körmozgás,, amihez a centripetális erőt a grav. vonzás adja.

  A Hold hatása: a női ciklus sem azért 28 napos, mert a törzsfejlődés során a nők végig a Holdat figyelték. Van hatása az élőlényekre, hogyne lenne. Az a kérdés, hogy ezt a hatást tudatosan észreveszed-e.

• #19 bkercso nagyúr Hieronymus #18

  Új Válasz 2024-03-04 20:54:54 #19

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bkercso

  nagyúr

  válasz Hieronymus #18 üzenetére

  A Hold hatását sem észleljük közvetlenül.
  Ez nem igaz. Pl. teliholdkor nem igényli úgy a szervezet az alvást; ezt még mi is észrevesszük. Valamint a telihold és újhold előtt 4-4 nappal az adott napon nincs igénye a testnek az evésre - de ehhez már kicsit el kel szakadni a nyugati életmódtól. Ezen kívül pedig a természeti népek, akik ételt esznek és nem terméket, a természettel szinkronban élnek, valamint nem a tudásba invesztálnak, hanem a figyelmükbe, folyamatosan tudatában vannak annak, milyen fázisban van a Hold (akkor is, ha épp nem látják), de még annak is, hogy a Nap milyen fázisban van a ~12 éves ciklusán belül.

  Ezeket a holdakat nem csak a gravitációs hullámok rángatják.
  A gravitációs hullámok nagyon gyenge jelenségek; nem azok rángatják (bár nem tudnák rángatni egyébként se), hanem arról van szó, hogy a geostac. pálya - ahogyan egyébként a Lagrange-pontok is - instabilak, ezért kell a korrekciós hajtómű.

• #16 bkercso nagyúr

  Új Válasz 2024-03-02 18:42:48 #16

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bkercso

  nagyúr

  Szerintem az egyik legnagyobb baj az írással, hogy a gravitációs vektorpotenciált meg sem említi; a gravitációt kizárólag erőtérnek látja.
  A másik gond, hogy bugyuta és terjengős írás, nincs összeszedettem, felépített módon tálalva a mondanivalója. Látszik rajta, hogy a célközönsége nem a fizikához kicsit is konyító ember, hanem a tök laikus. Nehéz másra gondolni, minthogy akkor a szerzője is ilyen...
  Harmadik, hogy nem kapcsolódik a jelenlegi tudáshoz, nem mutatja meg pl., miben ad többet a jelenlegi leírásoknál: hiányzik a jóslóerővel bíró következtetés. (Ez egyébként Rockenbauer úr elméletére is igaz.)

  A gravitációt már többen megpróbálták árnyékhatásként leírni, de ha az volna, akkor részecskék közvetítenék és így lehetne rá kvantumelméletet illeszteni. De ez máig nem sikerült; úgy tűnik, hogy nem kvantált jelenség.

• #11 bkercso nagyúr vhw #9

  Új Válasz 2024-03-01 15:46:21 #11

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bkercso

  nagyúr

  válasz vhw #9 üzenetére

  Igen, az a lent, ami felé esnek a dolgok.
  A fekete lyukban lehet maximális a grav. potenciál, ahol értelmét veszti a téridő általunk ismert fogalma, de ezt nem tudjuk leírni, így nem tudjuk, hogy mi van odabent.

  Úgy lehet elképzelni, hogy minél több részecske van körülötted (minél nagyobb tömeg), annál több a kavntumos kölcsönhatás köztük és a téridő közt, így a téridőnek annál kisebb kapacitása van kölcsönhatni veled, ezért te kevesebb történést szenvedsz el - vagyis lassabban jár az órád. Ezt le lehet írni úgy is, hogy a téridő annál gyorsabban mozog körülötted.
  (Ugye a mozgáskor is lassabban telik az idő, ld. ikerparadoxon; csak a helyzetet bonyolítja, hogy nem a gyorsuláskor, és nem is a "haladáskor" (ami relatív) nyer időt az utazó ikertag, hanem az a helyzet, hogy a koruk, pontosabban a lokális idejük nem összehasonlítható addig, amíg mozognak egymáshoz képest. Szóval azért marad fiatalabb az egyik, mert eltériő világutat jár be; gyorsulgat. Ez a téma nem illik a hétköznapi gondolkodásunkhoz...
  Ugyanakkor azt se tartom jó ötletnek, hogy a fizikából kizárólag matekot csináljunk, mert az agyunk a fogalmi szintű gondolkodásra fejlődött ki és eddig is ezzel jutottunk el a fejlődésbeli ugrásokhoz.)

• #5 bkercso nagyúr bkercso #4

  Új Válasz 2024-03-01 10:51:15 #5

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bkercso

  nagyúr

  válasz bkercso #4 üzenetére

  A zárójeles részt a végére szántam, de már nem szerkeszthető...

• #4 bkercso nagyúr

  Új Válasz 2024-03-01 10:44:10 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bkercso

  nagyúr

  A gravitációs tér konzervatív erőtér, ami azt jelenti, hogy érvényes benne az energiamegmaradás. A gravitációs vonzás egy erő, amihez nem kell energiabevitel. Ha két test közelít, akkor a helyzeti energiájuk mozgási energiává alakul, míg távolodáskor a befektetett energia (pl. mozgási) alakul vissza helyzeti energiává. (Az erő és az energia két külön fogalom, nincs úgymond közük egymáshoz.)

  A gravitáció mechanizmusát akkor fogjuk megérteni, amikor a téridő finomszerkezetét. A téridő minden valószínűség szerint kvantumcsatolások hálózatából áll, és a benne lévő történéseken keresztül áll elő a kvantumos világból a makrovilág - vagyis a törékeny, megismerhetetlen kvanumállapotokból a stabil, másolható makroállapot.
  Ennek leírásától ma még elég messze vagyunk. Elképzelni úgy lehet, mint amikor egy kaotikus rendszer viselkedése egyszer csak egy attraktor köré szerveződik. Ezt a sűrű kölcsönhatások okozzák.

  A gravitációt már többen megpróbálták entropikus jelenségként leírni, 2010 körül pl. Erik Verlinde dobta be újra a köztudatba, de az elméletét sikeresen megcáfolták. Pedig volt benne ötlet - még ha nem is a sajátjai. Egyik gyenge pontja, hogy a mi téridőgeometriánk holografikus tulajdonságát feltételezte, noha ez még nincsen belátva. De, ha jól emlékszem, komolyabb bajok is voltak vele.

  Rockenbauer Antalnak (prof. emeritus) van egy jó elmélete a téridő feltételezett fénysebességű forgásairól, amiből sikeresen kiszámolta több elemi részecskének is több tulajdonságát. Elég kidolgozott elmélet, amit magyarul is részletesen és közérthetően kifejt a blogján.
  Ő a gravitációt a téridő lassú mozgásának, örvénylésének látja, ami a részecskék mint fénysebességű forgások körül alakul ki. (Pl. a Föld-Hold közti Lagrange-pontban a grav. térerő nulla, erő nem hat, az idő viszont lassabban telik, mintha mindentől messze lennénk.)

  Egyetemi szinttől felfelé egyébként a gravitációt nem hívjuk erőnek. Engem azért nyom a szék, mert nem tudok a téridővel együtt mozogni (a Föld középpontja felé gyorsulni) a szék jelentette fizikai készer miatt. A szék nyomása ugyan olyan jelenség, mintha egy rakéta gyorsítana engem - mindentől távol. Ezt hívjuk ekvivalencia elvnek, és ez a ált.rel. egyik kiindulópontja - ami a gravitáció nagyléptékű elmélete ugye.

  Amennyit ma mindenképp tudunk a jelenségről, hogy a dolgok azért esnek le, mert lent lassabban telik az idő, mint fent. Vagyis a gravitációs vektorpotenciál fizikai jelentésében nem más, mint az idő múlási sebessége, a gravitációs térerő pedig ennek a gradiense.

Új hozzászólás Aktív témák