Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Ariadne

    őstag

    válasz tiv83us #293 üzenetére

    Erről eszembe jut, hogy a tényleges életfogyt (tész) magyar bevezetése körül jártam börtönben, mármint nem úgy (Szegeden egyetemistákat szokták elvinni megmutatni a ''sötét oldalt''). Azt mondták ott, hogy komolyan tartanak a tészesektől, mert egyrészt teljesen értelmetlen és céltalan lesz az életük, nincs értelme dolgoziuk vagy tanulni, amibe kb. bele lehet őrülni. Másrészt ugyanilyen okból rendkívül veszélyesek is lehetnek, hiszen nincs vesztenivalójuk, ennél súlyosabb büntetést nem kaphatnak akkor sem, ha megtámadnak egy őrt pl...

    Erről írtam évfolyamdolgozatot is anno az egyetemen, amiben arra jutottam, hogy a tész szerintem - és sok szakember szerint is - egyáltalán nem jó megoldás, mert kegyetlen és haszontalan. Talán ennél még a halálbüntetés is humánusabb...

    Az a gond viszont ezekkel a dolgokkal, hogy egészen másképp látom, ha konkrét esetre gondolok, mint ha igyekszem függetlenül gondolkodni. Mert az első tészes nálunk tudtommal egy olyan pasas volt, aki kiirtotta a családját, incl. gyerekek. (Nem volt elmebeteg, csak egyszerűen pszichopata, ami ''normálisan'' büntethető.) Ha erre gondolok, akkor viszont egyből úgy érzem, nem tudom sajnálni azért, hogy még pár évtizedig ott fogja bent kaparni a falat, és a halálbüntetés is túl gyors megoldás lenne, szenvedjen csak, ahogy a gyerekei arcával álmodik éjszakánként.

    És épp ezért tartom eldönthetlennek az ilyen vitákat...

Új hozzászólás Aktív témák