Új hozzászólás Aktív témák

• #7 Divi aktív tag

  Új Válasz 2007-06-23 22:09:53 #7

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Divi

  aktív tag

  Na jön a depizuhany...
  
  Gondoltam, hoyg valami írásba külön beleírom
  
  Egoizmusról..
  
  Szerelmes lettem életemben először igazán. 19 évesen összeköltöztem azzal a lánnyal, aki kezére gondoklodás nélkül húztam volna gyűrűt és az első napotól természetes volt, hoyg ő az akivel közös sírhelyünk lesz. MErt ő az Ő.
  
  Összeköltözünk, Diákhitelből, szobába, Minden hónap szenvedés és kuncsorgás, kilátások borúsak, kapcsolat döcögős. Éltünk ahogy tudunk. Soha nem volt hoyg nem volt ennünk. De soha nem engedhettük maguinkat el igazán... Édesanyja édesapja pénze bejött. Tehát ő többet hozott a konyhára mint én. Ami azért egy férfiembernek (vagy olyannak aki annak képzeli magát) azért nem dicsőség. (Vannak kicsit régies beidegződéseim)
  
  Majd elmentem egy infortmatikaui céghez, lett pénz. Lett nagyobb albérlet, lkett Pizza 4 naponta, lett kajajegy és lett Ariel mosópor.
  
  Majd a szerelmem otthogayott mert megválotoztatott a pénz...
  
  Lett lett mit letennem az asztalra. Lett mire büszkének lennem. Azt hittem révbe értem.
  
  NEm tudom miért írtram le, nincs konklúzió se nem végkifejlet.
  

• #1 Divi aktív tag

  Új Válasz 2007-06-23 09:46:02 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Divi

  aktív tag

  Jóreggelt jóreggelt!
  
  Érdekfeszítő kis írás. Engedd meg, hogy csak a legvégére reagáljak, mert futok szomszádomhoz tapétázni...
  
  Idézet szintén: A Hihhetetlen családból... (nem nevet...)
  
  - ''Drágán hiszen mindenki különleges!''
  - ''Tehát senki se az.''
  

Új hozzászólás Aktív témák