Keresés

Aktív témák

  • td

    senior tag

    válasz Hardzsi #19 üzenetére

    Teljesen egyetértek!

    Sajnos én a '80-as években eléggé ''kiskölyök'' voltam, és nem igazán lehettem benne ezetkben a dolgokban. Kár, hogy nem 5-10 évvel korábban születtem... Akkoriban csak elvétve találkoztam C64-el, persze akkor is csak játszottam, de már az első találkozás mély benyomást tett rám. Később lett egy otthonra is, de akkoriban már kifutóban volt. Ez mondjuk nagyon nem érdekelt, főleg így utólag visszagondolva, mert az a gép igazi szórakozást nyújtott. Akkortjt azt gondoltam, hogy a PC-k ''húú meg haa'', főleg a szimulátorokat szerettem nagyon, de aztán csalódást okoztak (játék terén legalábbis). Egyedül az RTS-ek szórakoztatnak.

    Viszont ez a C-One túlontúl PC-s, az eredeti az igazi: billentyűzet, gép, minden egyben. Az emulátorok sem az igaziak, nem adják vissza azt a feelinget, már alapból azért sem, mert egy nagy ''doboz'' mellett ülsz.

  • utax

    aktív tag

    válasz Hardzsi #19 üzenetére

    naja, akkor még tudtak programozni a programozók, nem csak állították magukról ... mostanában számomra az volt a legdöbbenetesebb, amikor finn srácok C=64-en a magnóról realaudioba tömörítettek demozenéket és egy hozzáhegesztett 8 bites hálókártyával lőtték ki a netre a zenét !!! ez azért nem semmi, és nekem ne mondja egy pécé gamer se, hogy ennek nincs értelme ...!

Aktív témák