Hirdetés

  2. Fórumok
  3. Szoftverfejlesztés
  4. C++ programozás

Hirdetés

100 000 érv a ReGalaxy mellett: Vásárolj Galaxy Z Fold7 I Z Flip7 vagy Galaxy S25 szériás készüléket, és régi mobilod felújítását 100 000 Ft-ig mi álljuk!

Új hozzászólás Aktív témák

  • #4194 mgoogyi senior tag cadtamas #4193
    Új Válasz #4194
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    mgoogyi

    senior tag

    válasz cadtamas #4193 üzenetére

    Az implementáció mondja meg, hogy mit csinálnak a függvények. Anélkül nincs program, csak a függvények fejlécei. Az implementációt találod a cpp fileban.
    A .h-ban megmondod, hogy ilyen-olyan függvényeid vannak az osztályban, meg ilye-olyan adattagjaid.
    A .cpp-ben meg elvégzed az érdemi munkát, azaz kifejted(implementálod), hogy mit csinál a konstruktor, mit csinál a settop és a többi függvény. Ha ezt nem tennéd meg, a program futásakor nem lenne semmi a függvényhívások mögött.

    A privát változókat az osztály saját függvényei látják, egyedül előttük nem rejtett. Ha legalább ők nem látnák, akkor semmi értelme nem lenne a privátnak.
    Ezek az osztály saját belső állapotát tükroző változók, nem lokálisak. A lokálisnak látnád a deklarációját a függvény elején, pl. int itsTop;

    Az osztályra meg úgy gondolj, mint egy olyan valamire, aminek a belső változói adják az állapotát és a függvények pedig azt módosítják vagy azt felhasználva csinálnak valamit.

    Amikor a konstruktor lefut, akkor éppen frissen létrejött az osztályodból egy új objektum. A konstruktor a kezdeti állapotát állítja be az objektumodnak. Ezután az objektumon az osztály minden publikus függvényét meghívhatod, ami konkrétan azon az objektumon fog dolgozni. Egy osztályból annyi objektumot csinálsz(példány példányosítasz), amennyit akarsz. Mindegyiknek meglesz a saját belső független állapota, saját itsTop, itsRight stb. belső értékekkel.

Új hozzászólás Aktív témák