Hardver, TouchWiz, S Pen

Biztos akad olyan csalódott olvasónk, aki bár elismeri a veszettül gyors és takarékos Exynos 8890-es SoC erejét, mégis többre vágyott. Mondjuk, a 2,6 gigahertzes Exynos M1 magoknál fürgébbekre, vagy a 4 gigabájt RAM helyett 6-ra. A több nyilván jobb (Kínában lesz 6/128 gigabájtos opció), ám kesergésre semmi ok: a Note7 az S7 specifikációját átvéve pont annyira süvít, mint fivére, a memóriakezelési gondokat pedig megoldották (szép számmal marad app a gyorsítótárban). A 64 gigabájtosra duzzadt, UFS 2.0-s belső tároló pedig annyira bőséges (52 GB elérhető, akár 256 GB-os microSD kártya behelyezésével bővíthető), hogy sem erre, sem a villámgyors alkalmazáskezelésre nem lehet panasz. Az SD kártyát nem lehet belső tárhelyként formázni hozzáértést igénylő trükkök bevetése nélkül. A Mali-T880MP12-es grafikus gyorsító ráadásul vígan elvisz minden játékot maximum felbontáson és felkészült a Vulkan API előnyeire, a Game Launcher pedig kitolja az üzemidőt. Az is igaz viszont, hogy a Nexus-közeli OnePlus 3 gyorsabb animációkkal dolgozik és a zárképernyőről is előbb jut a főoldalra, vagy a notikat megérintve a forrásalkalmazásba. A Note7 home gombjának funkciói miatt is akad pár tizedmásodperces késés (a dupla lenyomás indítja a kamerát, a tripla az egykezes elrendezést). Aki az ilyesmire kifejezetten vadászik, még apróbb dadogásokat is fellelhet, mondjuk telepítés vagy töltés közben, esetleg a Chrome-nál kissé lóerő hiányosabb gyári böngészőt használva, a TouchWiz tehát ezeket még mindig nem gyomlálta ki teljesen. Viszont másodpercekkel gyorsabban betölt a Real Racing 3 és más energiaéhes alkalmazás, ebben a tekintetben tehát a Note7 nyeri a sebességversenyt, az animációk és a Flipboard widget meg kikapcsolható.

[+]

A TouchWiz a start pillanatában 6.0.1-es Androidon alapszik, ám alig lehet ráismerni, mert már a 7.0 Nougat időszakára gyúr, a frissítés az ígéretek szerint 2-3 hónapon belül érkezik. A beállítások menüt a nulláról újraírták és a logika mentén szedték rendbe, a címszavak alatt alcímek jelzik az elérhető opciókat. A kapcsolópanel is közelebb került a tiszta Androidhoz: egy ujjal öt kapcsoló és az értesítési kártyák, kettővel a 15 átrendezhető kapcsoló, a fényerőszabályzó, a kereső és a notik húzhatók le. Mivel a kapcsolók opciói lenyithatók, hosszan megérintve rendezgetni lehet őket, és nem a passzoló menübe lépni. A legtöbb gyári app kiszőkült, elhagyva minden zöld vagy kék háttérelemet, a stock témában tehát a fehérek dominálnak, nagyobb egységességet és letisztultságot kölcsönözve. Akinek ez mégsem tetszene, feldobhat sötétebb vagy hupilila témát, tetszőleges betűtípust, hátteret és a billentyűzetet, a tárcsázót, esetleg at üzenetküldőt megváltoztató köntöst, minden testreszabható.

[+]

Nem maradt ki a Samsungtól megszokott, az Android 7.0-tól pedig natív osztott képernyős mód. Két appot az alkalmazásváltóból és a gombjának a hosszú lenyomásával lehet egymás fölé dobni. A kompatibilis progik a felső sarokból, átlósan simítva, ablakos és ikon méretűre lecsökkenthetők. A Note7 továbbra is a multitasking királya, és az S Pen a kezében a jogar. Egy phabletet a méreteiből adódóan úgyis két kézzel vezérel az ember, és akkor már pontosabb egy tollal navigálni. Főleg, ha a hegyét jelölő pötty a képernyőn akkor is megjelenik, a 2-3 centiméterrel fölötte lebeg az S Pen. A stylus a linkeket a böngészőben aláhúzza, a galéria vagy a videosáv tartalmába betekintést nyújt és a Samsung Notes rajzprogrammal szabadjára engedi az elfojtott kalligráfiai és grafikai vágyakat. Nem lenne a Note7 Note, új Note funkciók nélkül. A kedvencem mindjárt az S Pen előhúzásakor elérhető: ha ki van kapcsolva a képernyő, egyből lehet rá jegyzetelni, a szöveget vagy rajzot pedig a mindig aktív kijelzőre tűzni (egy órán át marad ott). Nagyon hasznos.

[+]

A mindig aktív kijelzőt is rendbe rakták (többféle órastílus, háttér és szín elérhető), kicsit kibővítették (mindenféle noti ikonja megjelenik, plusz a naptár, a közelgő események és a zenelejátszó). Ugyanakkor, ezt a felületet a kiadás előtti szoftverváltozatban nem lehetett a tollal kezelni, csak ujjbeggyel, és új jegyzetet sem lehetett létrehozni az S Pen visszadugása és kihúzása nélkül. Egyébként az egész megoldás praktikusságát növelné, ha a mindig aktív kijelzőn az ikonok helyett megjelenne az értesítések teljes szövege (lásd az ambient displayt), mert jelenleg ehhez aktiválni kell a képernyőzárat.

[+]

A stylusra visszatérve, az előhúzásakor, illetve a saját gombját vagy lebegő ikonját megnyomva hat funkció ugrik fel. A gyors jegyzetkészítés, a képernyőképre való rajz, a nagyító és az intelligens kijelölés ismerős lehet. Mostantól animált GIF-et is lehet menteni, mondjuk egy YouTube klip részletének körbejelölésével. Remek a fordító: bármely szó fölé tartva a tollat, megjelenik a Google Translate szerinti fordítása, ami adatkapcsolatot igényel. A betekintés is ügyes: bármely alkalmazás lecsukható négyzet méretűre, és csak fölé kell tartani az S Pen-t, hogy ismét felnyíljon. Amíg fölötte kószál a toll, normálisan használható az app, amint elkerül fölüle, lecsukódik. Így érintések és menükben való matatás nélkül lehet multitaskingolni. Végezetül, bármely app indítóikonja feldobható a toll funkciólistájára.

[+]

Tesztalanyunk nemcsak egy Note, hanem egy edge is, azaz a választott ív felől befelé húzva az ujjat előcsalhatók az edge panelek. Ebből egy tucat elérhető alapból, a sokszorosa pedig ingyenesen vagy fizetősen a Galaxy Apps boltból – a fejlesztők aktivizálták magukat ezen a fronton. Vonalzó, iránytű, zseblámpa, könyvjelzők, színesen világító partnerkapcsolatok, közösségi modul, RAM-figyelő, naptár, helyszín szerinti opciók, Tasker, médialejátszó – rengeteg lehetőség egy simításra van. Kár, hogy távirányító panel nincs, az meg még inkább, hogy az infra ismét kimaradt, az íriszlámpával nem lehet elkapcsolni a Híradóról. Kikapcsolt képernyőnél dörzsölgetve a széleket az óra és a hírfolyam jelenik meg.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!