BeveZető

Jövőre az összes Lenovo égisze alatt gyártott telefon Moto előtaggal érkezhet, úgyhogy mindent megtettünk annak érdekében, hogy a 2016-os csúcsmodellt még ebben az esztendőben leteszteljük, bár megvásárolni a Moto Z-t csak jövő év elején lehet. Itthon az utóbbi években egyébként is hányattatott sorsa volt az akkor még Motorola Moto X néven futó topszériának. Akadt, amelyikhez egyszerűbb volt hozzájutni, és volt olyan is, amelyik beszerzéséhez sziklákat kellett megmozgatni, és még mindig nem rendezte a Lenovo a mobilos sorait, hogy a sokféle szériából (Moto, Vibe, Zuk, előtag nélküliek) egy letisztázott, könnyen azonosítható termékpaletta legyen.

A Moto Z szemből átlagos méretű, oldalról viszont roppant vékony [+]

Mi sem mutatja ezt jobban, hogy az abszolút csúcskészüléket sem lehet egykönnyen kiválasztani. Esetleg a Lenovóvóal laza kötelékben lévő Zuk Edge volna a 2016-os mestermunka a szélein ívelt kijelzővel? Avagy a Moto Z trió két erősebbik tagja? Ez utóbbi a Moto X örököse összesen három, 5,5 hüvelykes phablet formájában. A Z Play a legszerényebb tudású Full HD megjelenítőjével és takarékos Snapdragon 625-ös SoC-vel, míg a másik kettő nem fogja vissza magát: közös a Snapdragon 820-as SoC és a QHD felbontás. A Z Force ráadásul a roppant ellenálló kijelző védelmet kapott az X Force nyomdokain, a sima Z pedig roppant karcsú kivitelt és döbbenetesen légies paramétereket. Igaz, ennek súlyos ára van: a telep mindössze 2600 milliamperórás, a kameralencse pedig jócskán kiemelkedik.

Felül a határozottan kiemelkedő kamerarendszer, alul a dokkoló hívja fel magára a figyelmet [+]

Mindhárom típusban közös, és máris komolyabb rajongótábort maga köré gyűjtött a moduláris kialakítás, és úgy tűnik, ebben a Lenovo hosszú távra tervez. Ott a JBL SoundBoost Speaker sztereó hangszóró támasztékkal, a Hasselblad True Zoom kameratoldalék Xenon vakuval, az autós dokkoló, többféle akkumulátorkabát, de még projektor is akad Moto Insta-Share néven. A csatlakozás a hátlap felől vezetékmentes, kábelekkel nem kell bajlódni, a toldalékok nem lógnak túl és a töltés egy akkumulátorbankkal azonnal elkezdődik.

Ennyi meló feltenni és levenni egy toldalékot

A legjobb dolog? Az egész a mágnesség elvén működik, a modult csak közel kell rakni és az rácuppan a telefonra, amit toldalékokkal még nem, egy kellemes tapintású, bár roppant csúszós hátlapi védőlemezzel ki is tudtunk próbálni. Az ugyanis a csomagolás része volt egy keskeny, átlátszó oldalkerettel egyetemben, és a védőlap zsebben és táskában sem akart lefigyelni a Moto Z-ről, úgyhogy a kialakítás nem csak egyszerű, hatékony is, és elmondhatatlanul jobb, mint a kikapcsolós-szétszedős LG G5. A koreaiak állítólag már le is tettek a dologról, míg a Moto Mods toldalékok egyre csak jönnek ki, és a toldalékoknak egész, mindenki számára nyitott platformja van.

Ilyen a dobozban mellékelt hátlapi védőlemez mintázata [+]

Eddig minden rendben, ám a fehér dobozban tovább kutatva érkezik az első pofon, majd mindjárt a második. A két védőelem a vízlepergető készülékborítással határozottan jó hír a külső behatások korlátozott védelme szempontjából, a SIM-tű is pofás, a Turbo Charger adapter pedig fürge töltést ígér. Kimaradt viszont a füles, ami 230 ezer forintért nem fog jó pontokat szerezni olvasóinknál, az adapter Type-C végű kábele ráadásul rögzített, magyarán a dobozban nincs egy nyamvadt, hupilila adatkábel sem. Ez három szempontból is problémás. Egy: pofátlan ezen spórolni. Kettő: nem kapható Type-C zsinór minden sarki fűszeresnél. Három: ami kapható, azok minősége is erősen kérdőjeles.

A fehér doboz több érdekességet rejt, viszont az alapkellékekkel spórol [+]

Gondoljunk bele: egy kis településen valaki boldogan hozzájut a Moto Z-hez, és kicsomagoláskor derül ki, hogy nem tud csak úgy adatot átvinni rá a számítógépről, vagy több gigányi családi videót a másik irányba. Nem mindenkinek van a közelében méretes elektronikai üzlet, nem mindenki jártas az online vásárlásban, és még kevesebb használója van az AirDroid-féle (egyébként roppant hasznos) WiFi-alapú fájlátvitelnek. Adatkábel helyett van USB-C - jack átalakító, merthogy a 3,5 milliméteres port a Moto Z-ről is lemaradt – tippünk szerint ez sem indítja meg a vásárlótömegeket a nulladik napon a pénztárak irányába. Innováció, eredeti küllem és komoly kérdőjelek – 2016 egyik utolsó, mégis roppant érdekes tesztje következik.

Külső, kijelZő

Ahogy a G5, ez a moduláris mobil is karakteres küllemet kapott, csak sokkal vagányabbat – elég a hátlapra pillantani: ez nem egy minimalista alkotás. Akad itt a fényt visszafogottan megtörő, csíkos mintázatú fémburkolat, haloványan csillogó denevérlogóval. Ettől elüt, mégis harmonizál vele a két fekete üvegsáv alattuk az antennákkal, és igazán figyelemfelhívó a moduláris dokkoló 17 aranyszínű pöttye és egyetlen vékony sávja – az apró mikrofonfurat szinte eltűnik ugyanitt. Felül a kamerarendszer kiemelkedik akár a Badacsony a balatoni horizontból, a púpot a Lumia 1020 is megirigyelhetné. Ez van, ha egy 155,3 x 75,3 milliméteres mobil mindössze 5,19 milliméter vastag vékony, nagyobb kameramodul nagyobb fennsíkkal jár.

A kamerakeret bizony jócskán kiemelkedik [+]

A kamerakeret egyébként olyan vékonyka, hogy a 13 megapixeles, optikai stabilizátoros modult, a lézeres fókuszsegédet és a dupla ledes villanót borító védőüveg bizony kivan téve a karcoknak, ha kemény talajra helyezik, a púp miatt ráadásul a Moto Z az asztalon olyan, minta támasztéka volna. Mindez a legzseniálisabb optimalizálás esetében is szűkös, 2600 milliamperórás teleppel egészül ki a gondosan elzárt unibody házban, ami sem sok jót ígér üzemidőben. Ettől persze a 136 grammos masina légies lett, döbbenetesen könnyed és kifejezetten mutatós. A védelmet oldalt szürke fémkeret, elöl Gorilla Glass edzett üveg, egészében pedig vízlepergető, de nem vízálló nanoborítás biztosítja – ne tessék a telefont szándékosan nedvességnek kitenni.

A modulok itt oldják meg a töltést és az adatátvitelt [+]

A gyári USB-C töltőt és a külön beszerzendő adatkábelt alulra lehet dugni. 3,5 milliméteres port sem itt, sem máshol nincs, ahogy a dobozban headset sem, így marad a mellékelt átalakító és alternatív fülhallgató használata. Azon túl, hogy a konvertert elveszítve a tulaj meg van lőve régi füleseivel, az iPhone 7 és a LeEco Le 2 problémája itt is adott: a töltőt, az adatkábelt és a fejhallgatót egy ugyanazon likba csatlakoztatva sokkal hamarabb elfárasztja a foglalatot. A logika borul a parányi hangerőszabályzó és bekapcsoló gombok elhelyezésével is: túl magasra kerültek, hogy a jobb hüvelykujj fogásváltás nélkül elérje azokat, fogásváltáskor a Moto Z pedig rendületlenül a föld középpontja felé kíván siklani.

A takarólappal a hátán a lencse már kevésbé ágaskodik [+]

A biztonság kedvéért felpattintottam a kamerapúpot is elrejtő védlapot – na, attól a Moto Z még csúszósabb lett, mintha szappannal kenték volna be. Eleve jobban állna a konstrukciónak még két milliméter derékban és egy nagyobb telep, és erre is van a Lenovónak megoldása a Moto Z Force személyében, csak az nem lesz nálunk kapható hivatalosan. Felül az újabb mikrofonfuratot és a dual nanoSIM vagy nanoSIM és microSD tálcát határozott műanyag antennakivezetés választja szét, bal oldalon üresség tátong.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Tűles, jó fénysűrűségű és kirobbanóan élénk, bár kissé kékes színek járnak a Moto Z-hez [+]

Az 5,5 hüvelykes AMOLED panel az RG BG pixelelrendezéssel együtt is tűéles 1440 x 2560 pixelen, az automata módban felerősödő kijelző pedig napfény alatt is remekül látható, ebből az alacsony fényvisszaverés és a tökéletes kontrasztok is kiveszik a részüket. A kézi mód fehér fénysűrűsége 354 nit, az automatáé napfény alatt kereken 500, pontszerű területet mérve pedig 620 nit is mérhető ami szuper, bár a minimum lehetne picit sötétebb éjszaka. A betekintési szögek kitűnőek: oldalról alig csökken a fénysűrűség, csak a színek változnak picit, azok viszont ezúttal a kékes felé mozdulnak el kalibrációban, ennél a korábbi Motók pontosabban voltak belőve. A beállítások között csak amoledesen telített és természetes szaturáció között lehet választani, szintén kékes fehérekkel, a színegyensúly nem állítható. Lassú görgetésnél az edzett szemnek feltűnhet, hogy a szokásosnál talán ritkásabb az érintőpanel érzékelőinek kiosztása, amitől picit darabos a lassú görgetés, a felület ettől még pontosan kezelhető. A rezgőmotor átlag feletti erővel rázza meg a kezet.

A Moto Z annyira vékony, hogy a hátul kiemelkedő kameralencse mintegy támasztékot ad a phablet alsó felének [+]

Bár az előlapi védőüveg enyhe lekerekítést kapott a széleken, kézbe fogva az élek dominálnak. Az egykezes használatot pedig a horizontális kávák és a Moto felirat helye mellett az a tény is megnehezíti, hogy a zavaróan kiemelkedő, érintésalapú ujjlenyomat-olvasótól külön, a képernyőtől rabolnak a kezelőgombok magunknak helyet. Kevésbé tűnik fel a szemnek a két további mikrofon alul, alighanem a Moto Display funkcióhoz tartozó szenzorból is megbújik pár. Felül 5 megapixeles kamera és ledes villanó alkot szimmetriát, a beszélgetési hangszórót közrefogva. Lehetetlen a Moto Z küllemét egy gondolatra leredukálni – hátulról baromi egyedi, a modulok szuper egyszerűséggel pattannak fel, a konstrukció tökéletes. A kamera és az ujjlenyomat-olvasó púpja, valamint a határozott kávák ugyanakkor levonnak az összképből.

Hardver, sZoftverek

A Snadragon 820 az év legnépszerűbb csúcshardvere volt Androidon, és nem véletlenül: remek teljesítmény, elfogadható fogyasztás, visszafogott hőtermelés, az Adreno 530-nak hála pedig a QHD-s igényeket is kielégítő grafikus lóerő biztosít most is közel hibátlan működést. Azért csak közel, mert ha nagyon akarom, itt-ott észreveszek apróbb megakadást (a két nagyobbik Kryo mag egyébként 1,8 GHz-es maximumot kapott, a két kisebbik pedig 1,59 GHz-est), és a mellékelt 4 gigabájt RAM-nál is van kövérebb a piacon. Ám használja valaki egy percig vagy egy napon át, aligha állapíthat meg mást, mint hogy egy zászlóshajó árért annak megfelelő teljesítmény jár, az átlagosnál valamivel intenzívebb melegedéssel. Az tároló 32 gigabájtos a fürge, UFS 2.0-s szabvánnyal, F2FS fájlrendszerrel. 22 gigabájt használható fel szabadon, és akinél van egy 2 terabájtos microSD kártya, olyanra is telepíthet (adoptive storage).

A Moto Z immáron Android Nougatot futtat [+]

A szoftverfelület motósan egyszerűre lett véve, és motósan friss, 7.0-s Android fut rajta, így például adott a Daydream VR platform támogatása, megfelelő virtuális valóság kiegészítővel. Nougatos mélyelemzésemből az olvasó azt is tudhatja, hogy az Android immáron natívan támogatja az osztott képernyős módot (bár még mindig csak az alkalmazások egy része). Hosszan nyomva az alkalmazásváltóra a szokásos, kártyapakliszerűen pörgethető listából választható ki, mely app ugorjon az alsó képernyőfélre. Becsukni ezt az alkalmazást újabb hosszú érintéssel vagy a középső elválasztó letolásával lehet, még teljes méretűre nyitni annak felhúzásával. Két app között is pofonegyszerű az ugrás: a váltót csak kétszer meg kell nyomni.

[+]

Nem csak a betűtípus, a megjelenített méret is állítható, ami minden sávot és elemet felnagyít vagy lekicsinyít a jobb láthatóság vagy előnyösebb helykihasználás érdekében. Az Android Nougat sokkal részletesebb értesítéseket jelenít meg, opció a kártyákról történő válaszadás, több notifikációs beállítás akad, és ha egy app több értesítést küld egyszerre, a rendszer csoportosítja és összecsukja azokat. A beállítások főmenü is bőbeszédűbb: a főcím mellett, mint az adatkapcsolat, megjelenít olyan opciókat, mint a havi felhasznált mobilforgalom. Az értesítési panel tetején immáron öt kapcsoló is akad, a többi az ujj lehúzásával, két ablakban érhető el, ezek szabadon átrendezhetők.

[+]

A Moto Z ezúttal is közel érintetlen, Material Design stílusú Androidot prezentál modern Google alkalmazásokkal. Extraként csak a súgó, a Moto Mods kezelő és a gesztusvezérlések beállítása említhető meg, ezek teszik persze az X óta a csúcsszériát egyedivé. A Moto Z-t csak fel kell kapni vagy fölé hajolni, és az óra felvillan fekete-fehérben, alatta mondjuk a zenelejátszóval vagy az elmulasztott értesítések ikonjaival. Ezeket megérintve a részleteik is megjelennek, bár egy OnePlus 3T annyiból többet nyújt, hogy ott eleve elolvasható az értesítések szövege, bármilyen ujjmozdulat nélkül. Ott van aztán a zseblámpa bekapcsolása dupla suhintással, a kamera indítása dupla csuklófordítással vagy a némítás felemeléssel. A képernyőfeloldás egy ujjhúzásra van, de érintés nélkül, hangutasítással is lehet a Moto Z-t vezérelni. Ha meg túl messze vannak a buszon kapaszkodva a képernyőszélek, az alsó sáv felől átellenes irányba húzva az ujjbegyet a képernyőtartalom egykezes használatra zsugorodik.

[+]

Az előlapi ujjlenyomat-olvasó gyors és megbízható, viszont nem túl ízléses a kivitelezése, lévén az amúgy sem mutatós kerete kiemelkedik. Az sem előnyös, hogy az olvasónak és a virtuális kezelőgomboknak külön sávja van, simán egyesíteni lehetett volna a kettőt. Ügyes trükk viszont, ha az olvasó aktív, hosszú érintéssel nemcsak feloldani, hanem lezárni is lehet a Moto Z-t. A Google-féle telefonkönyv a SIM-ekről, a telefonról és számos fiókból behívja a tételeket és rendez vezeték- vagy keresztnév szerint. A tárcsázóban és a listában is elérhető gyorskeresés, közvetlen SMS-válaszokat is lehet adni. A Gboard igazi mindenes billentyűzet témázással, egykezes elrendezéssel, számsorral, átméretezéssel, magyar ékezetekkel, szókiegészítéssel és javaslatokkal. A konkurenciához képest extra a Google gyorskereső gombja, emellett van egy sor emoji és animGIF.

[+]

Mi kell még? Egy jófajta fájlkezelő például, ami sajnos kimaradt, ott van viszont a népszerű böngésző a Chrome személyében. Nem gond a Moto Z-nek egy tucat lap kezelése vagy két fül egymás fölé dobása. A szoftver ráadásul szinkronizál mindent a Google-fiókból, támogatja az asztali elrendezést, a gyors megosztást, a nyomtatást és inkognitó módot is kínál. Vaskosabb holnapot kell vadászni, hogy a telefon megakadjon, és bár lehet találni ilyet, ezen a remek kijelzőn órákig élvezetes a netezés.

Kamerák, Zene

Az Moto Z előlapjára 5 megapixeles OmniVision OV5693 szenzor került f/2,2-es rekeszértékű lencsével és ledes villanóval (egy példa), a hátlapjára pedig 13 megapixeles Sony IMX214-es modul (1/3,06”), f/1,8-as optikával, hardveres képstabilizálással, lézeres autofókusz segéddel és dupla ledes villanóval. A szoftver gyorsan indul, a fókusz és az exponálás sem késlekedik. A lehetőségek alapból kimerülnek érintőfókuszban, expozícióállításban (alul a napocska tologatásával), illetve a HDR, a vaku és az önkioldó babrálásában, a kamera ikonra lépve viszont akad panoráma, lassított felvétel is profi mód is. Az utóbbival a fókusz, a fehéregyensúly (4 séma), a záridő (fél másodpercig), az érzékenység (ISO3200-ig) és az expozíció állítható (+- 2 Fé), emellett teljes a camera2 API támogatás DNG RAW mentéssel, ami a gyári szoftverből kimaradt.

[+]

A csúcskategória elvárásai magasak, és a lécet a Moto Z csak azért nem verte le, mert alatta sikerült landolni. Nem mutatta fotogén arcát a természet (a napfényes képek karácsony második napján kerültek be – Bone123), ám így is nyilvánvaló a komoly mértékű részletvesztés a zajmentesítésnek köszönhetően, ami legalább nincs nyakon öntve túlélesítéssel. A széleknél jelentős az elmosódás, ennek okáról majd a RAW-képek árulkodnak. A dinamikatartomány átlag feletti, a fehéregyensúly általában pontos, egy-egy fókuszhiba viszont nappal is előáll, makróknál a kézi korrekció sem mindig segít, a vaku pedig ezt is ignorálja. Mindazonáltal, ha a fókusz este problémás is marad, legalább fürgén dolgozik. Igazán sötétben az automatika egyébként több képből próbál egy jó faját összegyúrni, nevezzük az eredményeket közepesnek, a kézi móddal persze bőven javítani lehet a dolgon, az optikai stabilizálás nagy segítség hosszabb záridőnél.

Amilyen hivalkodó a kamerarendszer, olyannyira kelt csalódást pár kattintás után [+]

A DNG RAW-ból nyert fotók mindjárt nagyobb részletgazdagságról tanúskodnak, mint a JPEG algoritmuson agymosott társak, és bár a széleken némi elmosódás megjelenik, a nagy mennyiségű színes zaj az igazi magyarázat, hogy arrafelé mi a búbánatot csinál az automata képfeldolgozás. Kromatikus aberráció nyomai is felfedezhetők felül, ezeket a mellékelt példákban javarészt korrigáltam. Ezzel együtt is áll a szokásos tétel, miszerint, aki veszi a fáradságot, hogy DNG fájlból dolgozzon, jobb eredményekre számíthat. A 4K felvételek képminősége jó (50 Mbps, H.264, egy példa), a zajmentesítés mértéke elfogadható, egy-egy újraélesítés előfordul, de nem jellemző. A hang tiszta, elvégre négy mikrofon rögzít sztereóban (128 kbps, AAC LC). 1080p-n 60 fpssel is lehet filmezni (17 Mbps, egy példa), mintha itt az optikai stabilizálás mellé besegítő szoftveres remegősebben dolgozna, vagy csak az én kezem reszketett jobban a dermesztő hidegben.

[+]

A 3,5 milliméteres fülhallgató-kimenetnek oda, így a mellékelt átalakítóval, USB-C porton keresztül lehet a régi, analóg füleseket csatlakoztatni, ennek viszont kapásból találkoztam egy problémájával. A csatlakozás nem hibátlan: asztallapra téve elment a hang, amit igazgatással kellett visszanyerni. Ez zsebben nem fordult elő, mindenesetre jelzi, hogy potenciálisan a sokat használt portnak meglehet a böjtje (a tesztkészülék mellesleg zsír új volt). Minőségben egyébként tiszta, kiegyensúlyozott hangzásra lehet számítani, a dinamika rendben, a részletesség és a tér szintjén érezni inkább a lemaradást, ha a legeslegjobbakkal vetem össze, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a jobb hallású Szentkuti11 kolléga szava a döntő ezen a téren.

A JBL Sound Boost hangszórómodul biztosan jobban szól a Moto Z mono megoldásánál, már tervezzük a kipróbálását [+]

Ha kicsit okosabb az ujjlenyomat-olvasó elhelyezése, nem kell lemondani a több Moto készülék előnyére váló sztereó hangzásról. Ehelyett a Z-nek csak a beszélgetési hangszórója képes felharsanni, az sem túl szépen. A csengőhangok erélyesek, a zenelejátszás viszont inkább csak átlag feletti hangerőre szökik fel, ekkor zúgós, a mélyekből pedig bőven van hiány. Lejjebb véve tűrhetőbb a hangminőség, ám semmiképpen sem zászlóshajóhoz méltó, a vékony ház ebből is kiveszi a részét. Ha viszont következetes vagyok, elismerem, hogy jó oldalon van a hangszóró – felőlem minden mobil multimédiás rácsa előre kerülhetne. A hangállományokat a jól ismert Play Zene játssza le, bár a WMA kiterjesztést nem hajtotta meg. A videoklipek a galériában nyílnak meg, a 4K-s állományokat beleértve – itt a DivX, az AC3 és a feliratok kívántak alternatív szoftvert, a H.265-os kódolás sem.  

Adatkommunikáció, üZemidő

Az itt tesztelt Moto Z (XT1650) két nanoSIM-et fogad be dual standby technológiával és komplett hazai 4G támogatással. A termékoldal Cat.6-os LTE modemet ír, ám a Snapdragon 820 Cat.12/13-at is tud, az utóbbi sanszosan a helyes adat. A hangszóró kifejezetten erélyes, bár a maximumon sistergős, a minőség inkább átlag feletti, mint jó. A másik oldalon tisztán értették minden szavam. Remek a kétcsatornás, 802.11a/b/g/n/ac WiFi modem érzékenysége (Direct, hotspot, MiMo). Bluetoothból 4.1 jár A2DP-vel és LE-vel, USB-ből ismeretlen adatátviteli ráta Type-C csatlakozással, MTP-vel és OTG-vel, valamint GPS/GNSS navigációs modul villámgyors pozicionálással és iránytűvel. Infra nincs, van viszont NFC, gyorsulásmérő, giroszkóp és mágneses hall szenzor.

A két nanoSIM vagy egy SIM és egy microSD felülről tolható a Moto Z agyába [+]

A konyhában kétségtelenül erény, hogy az 5,19 milliméteres Moto Z-vel salátát lehet aprítani, mindenhol máshol viszont visszaüt ennek az ára, a 2600 milliamperórásra lapított telep. Ez 3 - 3,5 órás képernyőidőt biztosít felső hangon, avagy egy nagyon szűk nap intenzív használatot, garantált töltéssel naplementekor. Visszafogottan nyomogatva is érdemes minden 24 órában töltőre tenni, nehogy kiszáradás legyen a vége. Gyógyír az 5V / 3A tulajdonságú Turbo Charger adapter mellékelése, arról a Moto Z ugyanis másfél óra alatt megvacsorázik. A Lenovo nyilván borzasztóan szeretné, hogy egy akkumulátormodult is beszerezzen az ember, ami a mágneses, kábelmentes csatlakoztatással nagyon is menő kiegészítő lehet, csak a toldalékért már fizetni kell egy szimplán kövérebb belső akkumulátorral szemben. Netezni egy töltésről, közepes fényerőn 6,5 órán át lehet, ami elég harmatos, filmezni helyben tárolt forrásból viszont 11 órán át, itt már kijön az AMOLED kijelző előnye.

A modulozást a Lenovo jól megoldotta, a Moto Z viszont konkrét és átvitt értelemben is karcsú lett [+]

Hónapokkal a Moto Z megjelenése után elég tisztán kirajzolódott a szakma véleménye az 5,5 hüvelykes phabletről, android nougatos alapokon pedig a friss szoftverfelület is megmutatta magát, úgyhogy nekem is átjött, miért volt a papírvékony és pillekönnyű eszköz fogadtatása annyira pozitív. A szuper összeszerelés, az egyedi forma és a letaglózóan egyszerű, mágneses modularitás a személyemben is egy rajongót nyert (a kiegészítőket jövőre tervezzük bemutatni). Megfűszerezve a kitűnő QHD kijelzővel, a Moto gesztusfunkciókkal, a modern és letisztult Androiddal, valamint a fürge működéssel a karácsony boldog szelleme járja át ezeket a sorokat. Legalábbis, amíg a szűk egynapos üzemidő sötét fellegei be nem zavarnak, amiből aztán ónos eső hullik villámlással.

Kedves Lenovo, Moto és mindenki, aki érintett! Adatkábel? Egy Type-C csatlakozós eszköznél, ahol az utángyártott kábelek nem csak potenciálisan veszélyesek, egyelőre még ritkák is, a töltőhöz rögzíteni azt a nyamvadt zsinórt nagyjából annyira értelmes, mint oszlophoz láncolt kutyával nyájat terelni. A harsonák a 3,5 milliméteres audiokimenet és a füles kispórolása kapcsán sem szólalnak fel, átalakítóval kell bajlódni, az egyetlen portot leterhelni pedig nem a jövő, hanem technológiai-mechanikai öngól. A fülesre menő és a kameralencsék által összehozott minőség nincs a 230 ezer forintos kezdőár szintjén, hát még az egykévé vált, középszerű hangszóróé. A keretes ujjlenyomat-olvasó ízlés kérdése, én vagy hátra tettem volna, vagy a kezelőgombokat mellé, és akkor javul a képernyőarány, mindenesetre elfogadom, ha másnak nem az idétlen szó jut eszébe a megoldásról.

Merthogy egyébkén jogosan emelheti fel a szavát nem egy Moto rajongó, aki a Z-t megkaparintva a fent vázolt erények miatt a telefonba beleszeretett. A többieknek viszont nehéz ajánlani a ketyerét úgy, hogy 80 ezer forinttal drágább a OnePlus 3T-nél, amikor az frissebb SoC-t, kétszer akkora tárolót, másfélszer több RAM-ot, nagyobb akkumulátort, jobb multimédiás csomagot, 3,5 milliméteres audiokimenetet és extraként még USB-C-s adatkábelt is kínál. Az extraprémium ársávban ráadásul a teljes vízállóság, az ívelt kijelző, az optimalizált iOS felület, a méretes haver és a menő audioképességek is a választék részét képezik. Ellenük, ennyiért a betörhetetlen Moto Z Force volna életképes méretesebb telepével, csak az itthon nem lesz kapható, 2017 elején, az új generációs hardverek közeledtével a Snapdragon 820 pedig lassan a ciklusa végére ér. Koncepcióban, kivitelben, hardverben és szoftverileg tényleg rendben van a dolog, a mindennapos igények viszont komplettebb összképet igényelnek. Az viszont remélem átjött, hogy a Moto Z nekem határozottan tetszett, és alig várom, hogy az egyébként korántsem olcsó modulokat kipróbálhassam, mert sokkal frappánsabban megoldotta a dolgot a Lenovo az LG-nél. Csak jobb telefont kell legközelebb mögérakni. Illetve elé.

Moto Z

Bone123

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Moto Z

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	155,3 x 75,3 x 5,19 milliméter
	Tömeg	136 gramm
	Színvariációk	fekete/sötétszürke, fehér/fakóarany
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1440 x 2560 (535 ppi)
	Kijelző típusa	AMOLED kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Snapdragon 820 (MSM8996)
	Processzor típusa	1,8 GHz-es, kétmagos Kryo és 1,6 GHz-es kétmagos Kryo
	Processzor csíkszélessége	14 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Adreno 530
	RAM mérete	4 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	32/64 GB (10 GB foglalt)
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B2/B2/B3/B4/B5/B7/B8/B12/B17/B19 B20/B25/B28/B38/B40/B41
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 600 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.1 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, dual band, WiFi hotspot, MiMo
	USB	USB-C (MTP, OTG)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	van
	NFC	van
	Ujjlenyomat-olvasó	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 7.0 Nougat (a teszt írásakor)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	Moto, Készüléksúgó, Moto Mods
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixel, lézeres autófókusz, f/1,8-as lencse, kéttónusú ledes villanó
	Másodlagos kamera	5 megapixel
	Videófelvétel	4k @ 30 fps, 1080p @ 60 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	2600 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet (adapterrel), gyorsulásmérő, giroszkóp, ujjlenyomat-olvasó, értesítési led, Modo Mods támogatás, Moto Display, Moto Műveletek, Turbo Charger gyorstöltő