Képminőség, összehasonlítás

Az Ultrapixel elméletileg tehát nem feltétlenül kell, hogy jobb képminőséget jelentsen, mint az eddig használt megoldások, mert bár szebb színeket kellene kapnunk a nagyobb pixelméret mellett, a nagyobb pixelméret önmagában még nem jelent jó érzékelőt, lencsét és képfeldolgozó algoritmust. A HTC új zászlóshajóját a fotós-király Nokia 808 PureView, valamint a Sony Xperia Z társaságában vittük el fotózni, az eredmények lent láthatók. A Nokia készülékénél a pixelméret pont akkora, mint a többi okostelefon esetében, mert bár az érzékelőlapka nagyobb, a felbontás is a többszöröse a ma elterjedt 8-13 megapixelnek (ugyebár 38-ról beszélünk); épp ezért azt reméltük, hogy a PureView képei megmutathatják azt, hogy egy jó minőségű rendszer esetén végső soron a pixelméreten múlik-e, hogy milyen szépek lesznek a fotók. A Sony csúcsmodellje egyértelmű, hogy miért került be a trióba; azért, mert a HTC One a közvetlen vetélytársa.

HTC One / Nokia 808 PureView (eredeti méret) / Sony Xperia Z (eredeti méret)
100 százalékos képkivágás, a Nokia és Sony gépeknél a 4 megapixelre méretezve

A tesztelés egyszerűen zajlott, állvány segítségével egymás után megpróbáltuk ugyanazt a témát fotózni, majd a Nokia és a Sony képeit lekicsinyítettük ugyanarra a méretre, mint amit a HTC alapból tud. A kérdés természetesen az, hogy van-e képminőségbeli különbség, de mint az a fenti, napfényes időben készült felvételen is látszik, van; a probléma csak az, hogy a HTC nem a bajnokoknak kijáró oldalon foglal helyet, színei nem szebbek, mint a konkurens készülékek fotóin. A Nokia 808 PureView sokkal részletesebb és minden szempontból szebb képet lőtt, ráadásul nála a rendszámtábla is olvaható, míg a HTC versenyzőjénél nem; ennek oka talán az, hogy a finnek készülékénél volt elég pixel ahhoz, hogy a felirat látszódjon, a méretezésnél használt algoritmus pedig nem rontotta el a minőséget. Összhatásban nem feltétlenül, de rendszámtábla tekintetében ugyanez mondható el a Sony készülékéről is, bár nála előnyt jelent a többieknél kisebb látószög, tehát az, hogy a rendszámtábla kvázi nagyobb, mint a másik két készüléknél.

HTC One / Nokia 808 PureView (eredeti méret) / Sony Xperia Z (eredeti méret)
100 százalékos képkivágás, a Nokia és Sony gépeknél a 4 megapixelre méretezve

A második kép már gyengébb fényviszonyok között készült, hiszen az autó műszerfalát nem sütötte olyan erősen a fény, mint a külteret. Itt is a Nokia nyeri a menetet, ugyanakkor jól látszik, hogy a One sokkal jobban reagál a gyenge fényviszonyokra, mint a japánok készüléke, ahol az automatika nem igazán tudta belőni magát, ezért is sötétebb a felvétel.

HTC One / Nokia 808 PureView (eredeti méret) / Sony Xperia Z (eredeti méret)
100 százalékos képkivágás, a Nokia és Sony gépeknél a 4 megapixelre méretezve

HTC One / Nokia 808 PureView (eredeti méret) / Sony Xperia Z (eredeti méret)
100 százalékos képkivágás, a Nokia és Sony gépeknél a 4 megapixelre méretezve

A fenti képek beltérben készültek, nappali fényviszonyok között egy nem különösebben világos szobában. A HTC előnye itt sem látszik, az viszont tény, hogy míg a Sony hajlamos volt állványról is bemozdulni (az automatika hosszú záridőt választott), a másik két készüléknél viszont úgy tudtunk korrekt expozíciójú (kvázi kellően világos) fotót lőni, ahogy csak akartunk, nem ütköztünk nehézségbe. Az alsó képnél az Xperia Z esetében sajnos nem is sikerült bemozdulástól mentes felvételt készíteni három próbálkozásból.

HTC One / Nokia 808 PureView (eredeti méret) / Sony Xperia Z (eredeti méret)
100 százalékos képkivágás, a Nokia és Sony gépeknél a 4 megapixelre méretezve

Az utolsó kép már nagyon gyenge fényviszonyok között, vaku nélkül készült; mindegyik készüléknél próbálkoztunk normál és éjszakai móddal, az a fotó került ide, amelyik jobban sikerült. A Sony szoftvere hibázott, mert az érzékenységet az automatika nem rakta ISO 100 fölé, aminek eredményeképp eredetileg teljesen sötét fotókat kaptunk. Utólag azonban ISO 800-zal fotóztunk egy újat (a szerkesztőségi konyha szerencsére nem ment sehova), de így is látszik, hogy mennyivel gyengébb az eredmény a konkurensekhez képest. A HTC és a Nokia viszont egy szinten van, sőt, a One talán egy picit jobban lőtte be az expozíciót, ami egy kellően világos képet eredményez.

Az összesített konklúzió az, hogy a képminőség és a fényérzékenység sok mindentől függ, nem csak attól, hogy a képérzékelőn egy pixel számára mekkora terület jut. Az elmélet elvileg helytálló, a nagyobb pixelméret szebb képeket kellene, hogy eredményezzen, ráadásul az okostelefonokkal tényleg elszaladt a ló, 8-nál is több megapixelt valószínűleg teljesen felesleges ilyen aprócska érzékelőkre rakni. Ugyanakkor a HTC a One-nál nem tudott egy hibátlan minőségű kamerarendszert összerakni, semmilyen szempontból nem jobb az Ultrapixel, mint a Nokia 808 PureView, ahol viszont nincs meg a nagy pixelméret. Épp ezért sokak fejében valószínűleg az fog élni, hogy a nagy pixelméret egy felesleges dolog, pedig nem az; ha a PureView-éhoz hasonló szintű érzékelő-lencse-képfeldolgozó rendszernél lenne ilyen megoldás, valószínűleg a most látottnál is jobb minőségű fotókat tudnánk lőni. A gond csak az, hogy a HTC nem tudott egy ilyen kimagasló rendszert összerakni.

A felbontással kapcsolatban az a véleményünk, hogy 4 megapixel egy kicsit kevés; a 10-nél is több milliós képpontszám szerintünk is felesleges, azonban ahogy az az autó rendszámán is látszik az első képnél, 6-8 megapixel nem feltétlenül hátrány, függetlenül attól, hogy az esetek többségében a HTC nyújtotta felbontás is elégséges lehet. Persze mi nem vagyunk mérnökök vagy fotós szakemberek, nem tudjuk, hogy egy okostelefonokban lévő átlagos méretű szenzor mit bír el, de az biztos, hogy bizonyos helyzetekben jól jönne több képrészlet, mint amit a One tud.

Ultrapixel = több fény. Amit fel is kell tudni használni.

Kanyarodjunk vissza a normális tesztelési menethez, hátha valakinek nem volt kedve végigolvasni a fentieket. A fényképező ugyebár autofókuszos, a maximális felbontás 4 megapixel, azaz 2688 x 1520 képpont, ami 16:9-es képarányt jelent. A kameraszoftverben választhatunk jelenetmódokat (álló, fekvő, megvilágított, éjszakai, szöveg és makró mód elérhető), bekapcsolhatjuk a HDR és a panoráma funkciókat, aktiválhatjuk az időzítőt, az arc- és mosolyfelismerést, állíthatunk az expozíción (-2 és +2 FÉ között), a kontraszton, a szaturáción, az élességen, az érzékenységen és a fehéregyensúlyon. Természetesen elérhető a geotagging is, melyet bekapcsolva a rendszer földrajzi koordinátákat rendel a fotókhoz, így azok elkészültének helye könnyedén visszakereshető. Ezek mellett egy rakás filterrel torzíthatjuk az elkészült műveket, szám szerint összesen tizenöt áll a rendelkezésünkre, de a fénymérés hiánya többek számára fájó pont lehet.

A felső két sorban látható képek automata és makró módban készültek, az alsó sor tagjai esetében aktiváltuk a HDR-t.

A képminőség összességében nem rossz, de messze van a kimagaslótól. A színek elég szépek, a dinamikatartomány kimondottan nagy, zavaró képi hibákkal (mondjuk kromatikus aberrációval) nem találkozhatunk, zajjal viszont igen, ami a vonalélességet is közepessé teszi. Gyenge fényviszonyok között vaku nélkül (5. kép) és vakuval (6. kép) is nagyon kellemes eredményt érhetünk el, a makró mód pedig bár nem rossz, túl pozitívan sem lehet róla nyilatkozni. A közelpont nagyjából 10 centiméteres.

Frissítés: A fent szereplő fotókat az 1.20.401.1-es szoftververzióval készítettük,mely után visszakaptuk a készüléket a 2.24.401.1-es szoftverrel. Az alábbi fotók már ezzel készültek, de mivel olyan érdemi előrelépést nem érzünk, mint amilyennek örültünk volna, nem írjuk újra a kamerára vonatkozó részt. Az UltraPixel továbbra sem tűnik egy különösebben okos megoldásnak. A mozgóképrögzítés az új szoftverrel ezen és ezen a videón tekinthető meg.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!