Bevezető

A mobil telekommunikációs piac történéseit nyomon követők számára bizonyára nem újdonság, hogy komoly anyagi gondokkal küszködik a HTC. A patinás tajvani gyártóval kapcsolatos hírek nagy része a pénzügyi helyzetről szól, csökkenő részvényárfolyamokról és gyenge eladásokról lehet hallani. A gyártó tavalyi szériája nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiába zengett ódákat a szaksajtó a One X-ről, a vásárlók a rivális eszközöket választották. A cégnek tehát lépnie kellett, az eladások alapján az előző évi irány nem volt a vásárlók ínyére, idén tehát muszáj volt valami újat mutatni. Míg a Samsung, az LG és a Sony is csak biztonságosan csiszolgatta és tökéletesítette az előző generációs zászlóshajókat, Peter Chou és csapata több ízben is gyökeres változtatásokat eszközölt az eddigi recepten.

[+]

A HTC tehát kockáztat, ráadásul több fronton teszi mindezt. Leginkább a formaterv a szembetűnő, a készülék külsejét radikálisan átrajzolta a gyártó, a One egyáltalán nem hasonlít az elődmodellekre. Ezek mellett az új Sense felületet is nagymértékben újragondolták, a kamerával kapcsolatos újításokról nem is beszélve. Mindezek mit sem érnek megfelelő reklámkampány nélkül, ezt pedig a tajvani gyártó is jól tudja. Jókorát növeltek a marketingbüdzsén, óvatosan támadják a riválisokat, a Quietly brilliant szlogen nyugdíjba vonult, a hírek szerint pedig hamarosan új kampánnyal jelentkezik a csapat.

Egyelőre úgy tűnik, hogy a piac meghálálja az erőfeszítéseket, a hírek alapján az előrendelések száma igen magas. Remélhetőleg ez így is marad, mivel a One egy kiválóan összerakott telefon, a HTC megérdemli a sikert, a piac nagyon sokat veszítene a tajvani gyártó esetleges hanyatlásával. Érdekesség, hogy Peter Chou (a vállalat vezérigazgatója) nyilatkozata alapján visszalép az elnöki posztról, ha a One nem lesz sikeres; szerencsére úgy tűnik, erre nem lesz szükség.

[+]

Hozzánk a telefon a Speedshop és a HTC Magyarország jóvoltából, egy jelölés nélküli fehér kartondobozban érkezett, melyben jellemzően a prototípusok, végleges csomagolás nélküli modellek laknak. Ennek megfelelően a tartozékokról nem tudunk érdemben nyilatkozni, a telefon mellé biztosan jár egy microUSB-kábel, egy hálózati töltő és kézikönyv, valamint egy HTC headsetet is kapunk (azaz nem egy Beats fülesről van szó). Ezek mellett találunk egy tűszerű végződésű kis fémeszközt, mely a SIM-tálca kipattintására használható.

Külső

A HTC formatervezői részlege mindig is remek munkát végzett, ami a One esetében különösen igaz, a készülék elképesztően jól néz ki. Ez az érzés tovább erősödik a telefont kézbe véve, a megbonthatatlan (angolosan unibody) alumínium készülékház prémium hatást kelt. Bár nekem személy szerint semmi problémám a minőségi plasztik vagy üveg anyagokkal, a One esetében igazat kell adnom a fém borítást preferálóknak. Az összkép a gyémánt csiszolású oldalsó peremmel, az ívelt hátlappal és a mikrofuratokkal operáló hangszórópárral lesz teljes. Az összeszerelési minőség kifogásalan (csúnya is lenne, ha egy felső kategóriás mobilnál ilyen jellegű probléma akadna), a gombok nem lötyögnek. A színválasztékot tekintve a képeken is látható ezüst kivitel mellett egy fekete modell is piacra kerül majd, a pletykák pedig egy vörös változatról is mesélnek. A megnövelt felbontású kijelző ellenére a dimenziók nagy vonalakban megegyeznek az előd paramétereivel, a 137,4 x 68,2 x 9,3 milliméteres méretek mellé 143 grammos tömeg társul.

[+]

A készülék előlapja meglehetősen szokatlan, a gyártók ritkán pakolják ide a hangkeltő egységeket; legutóbb a Samsung Galaxy Music esetén láttunk ilyet. A hangszórópár kialakításakor a tavalyi One szériához hasonló módszert alkalmaztak, a különálló rácsot mikrofuratok váltották le. Ezek egyenesen az alumíniumba vájták, köztes anyag használata nélkül, így nem bontja meg a unibody kivitel hangulatát. Szám szerint összesen 47 lyuk kapott helyet egy sorban, így alul és felül is ennek a négyszerese, azaz egyenként 188 mélyedés látható. Az értesítő LED szintén a One X esetén látottnak megfelelően került kialakításra, a zöld és piros színnel operáló villogó az egyik furatban kapott helyet. Már tehát a kialakításon is jól látszik, hogy a HTC komoly hangsúlyt fektetett a kihangosításra, a Boomsoundnak nevezett megoldás valóban jól szól, az irtó masszív hangerő mellett a mélyek is erőteljesek, a kétharmadáig feltekerve viszont már masszív a torzulás. Természetesen hiú ábrándokat azért nem szabad kergetni, minőségi zenehallgatásra a One sem alkalmas (mint ahogy egyetlen mobil sem), de a telefonok körében kiemelkedő a teljesítménye.

HTC One vs Sony Xperia Z

A felső hangfal mellett bal oldalt található a közelségérzékelő és a fényszenzor, jobbra a másodlagos kamera kapott helyet. Maga a kijelző 4,7 hüvelykes képátlóval és Full HD, azaz 1080 x 1920 pixeles felbontással rendelkezik, ami 468 ppi pixelsűrűséget eredményez. Ez jelenleg a piac legmagasabb értéke, másfélszerese például az Apple által csak retinaként aposztrofált 326 ppi-nél, de értelemszerűen az öt hüvelykes Full HD telefonokat is előzi. Persze ezen a szinten már igazából mindegy az eltérés, már a 300 ppi körüli sűrűségű paneleken is nehéz kiszúrni a képpontokat, ennek megfelelően a One tűéles képet ad. Sokkal fontosabb tényező a képátló, a HTC a riválisokkal ellentétben nem növelt 5 hüvelykre, ez a kialakítás pedig sokat javít az egykezes használat kényelmi faktorán.

A megjelenítő Super LCD 3 technológiát használ (ez teljesített a HTC Droid DNA-ban is), az elnevezés a One X kijelzőjének legújabb verzióját takarja, mely anno nagy kedvencünk volt. A remek színhűségbe (a megjelenített árnyalatok száma 16 millió) egyedül a feketék mélysége zavarhat be, de ezt csak egy AMOLED alapú panel mellett veszi észre az ember. A betekintési szögek közel 180 fokosak, oldalról nézve sem romlik a képminőség, a karcállóságról Gorilla Glass üveg gondoskodik. Az érintéseket kapacitív módon észleli, egyszerre legfeljebb 10 pontot tud regisztrálni. Nagy fejlődést egyébként nem érezni az elődhöz képest, a tavalyi áll-leesés idén elmaradt; persze tény, hogy lassan már nincs is hova fejlődni. Mindent összevetve ismét a HTC állt elő a piac egyik legjobb megoldásával, mely simán odaült a trónra az etalonnak tartott Super AMOLED Plus mellé.

[+]

A vezérlőgombokat ismét rendhagyó módon alakította ki a HTC, a kijelző alatt mindössze két kapacitív billentyű kapott helyet. A bal oldali a vissza gomb, a jobb szélen lévő kezelőszervvel a főképernyőre ugorhatunk. Utóbbit duplán klikkelve az alkalmazásváltó ugrik elő, hosszan nyomva a keresést (azaz a Google Now szolgáltatást) indíthatjuk el. Előbbi viselkedése egyébként átállítható, hosszan nyomva tartva elő lehet húzni a beállítások menüt. Ez elsőre idegennek hat, pár perc használat után viszont meg lehet szokni, bár kissé zavaró, hogy a home gomb nem középre került.

[+]

A telefon hátlapját szálcsiszolt alumínium borítja, a unibody filozófiát követve a készülék megbonthatatlan, azaz (célszerszám nélkül) nem lehet leszedni a fedlapot. A szürke fémet alul egy Beats audio, középen egy HTC felirat töri meg, az alsó és felső fertályt egy-egy fehér műanyagsáv szeli át. Felül található a kamera és a LED villanó.

A hátlap fix illeszkedése miatt a microSIM-foglalatot a telefon oldalára száműzte a gyártó, a bal felül található rekeszt egy tűszerű kiegészítővel kaphatjuk ki. Az MHL-képességekkel felruházott microUSB-aljzat alul foglal helyet, jobbra pedig a hangerőszabályzó kacsint vissza, mely egy kissé talán túlzottan belesimul a felületbe. A 3,5 milliméteres kimenet a mobil tetején, jobb oldalt látható.

[+]

A kijelzőzárként is funkcionáló ki- és bekapcsoló gomb a készülékház tetején, bal oldalt kapott helyet, ami ergonómiailag nem a legszerencsésebb. Egy ekkora készüléknél ugyanis egy kézben tartva fogást kell váltani a billentyű püföléséhez, ésszerűbb megoldás a kezelőszervet a mobil oldalára helyezni, mint azt a riválisok is teszik. A HTC mentségére legyen szólva, hogy a gomb egyben infraportként is szuperál (erről bővebben értekezünk az adatkommunikáció részlegben), így indokolt az elhelyezése, ám szerény véleményem szerint jobb lett volna a kényelmi tényezőt szem előtt tartani.

[+]

Hardver, rendszer

A HTC One az első piaci forgalomba kerülő készülék, mely a Qualcomm januárban bejelentett lapkájára, a Snapdragon 600-ra épül. A HTC újdonságát hamarosan számos gyártó követi majd, erre a chipsetre épül többek között az Asus Padfone Infinity, az LG Optimus G Pro, a ZTE Grand Memo és egy Samsung Galaxy S4 modell is. A szóban forgó SoC (típusnevén APQ8064T) 28 nanométeres csíkszélességű, a lelke egy négymagos, magonként maximum 1,7 GHz órajelen pörgő, ARMv7 utasításkészletű Krait 300 CPU, a grafikus számításokat egy Adreno 320 tölti be; utóbbi ismerős lehet az S4 Pro családból. Mindezek mellett 2 GB kétcsatornás, 32 bites LP-DDR3 RAM és kiviteltől függően 32 vagy 64 GB háttértár áll a rendelkezésre, utóbbi nem bővíthető.

A működési sebességgel nincs probléma, nem nagyon tapasztaltunk akadást. A multitasking röccenésmentes, az orientációváltás szélsebes, az összetett weboldalakat könnyedén kezeli a készülék, az erőforrásigényes játékok meg sem kottyannak neki. Masszív terhelés mellett érezhető némi hőemelkedés a felső fertályon, a helyzet azonban messze van a Tegra 3 esetében tapasztalható forrósodástól. A szintetikus tesztek terén is aláz a One, ami nem is csoda, hiszen egyelőre tavalyi hardverrel szerelt gépekkel lehet összemérni a HTC üdvöskéjét. A Qualcomm sajtóanyaga szerint egyébként körülbelül 40 százalékkal erősebb az új lapka az S4 Pro megoldásoknál, ami az eredményeket elnézve igaznak bizonyul. A verseny hamarosan éleződik az új generációs Snapdragon, Tegra és Exynos lapkákra épülő gépek érkezésével, addig azonban a One a teljesítménykirály.

Kissé kiábrándító, hogy a One jelenleg Android 4.1.2-vel érkezik, egy méregdrága csúcsmodellnek véleményem szerint illene a legfrissebb szoftverrel rendelkeznie, ez hamarosan nagyon fontos szempont lesz. Persze a HTC szerint nem kell sokat várnunk a 4.2-es frissítésre; pontos időpont egyelőre nincs.

Sense 5.0

Új csúcsmodell mellé új Sense is dukál, ez a One esetében is helytálló, tesztalanyunkon debütált az 5.0-s verzió. A legújabb Sense még kevésbé hivalkodó elődjeinél, számos esetben egyszerűsödtek a felületek mind funkcionális, mind grafikai szempontból. Visszafogott, flat stílusú ikonok, kevésbé szem előtt lévő animációk, pasztellszínek és leegyszerűsített ábrák jellemzik a UI-t, mely a folyamatosságából szerencsére mit sem vesztett. Az előző Sense után egyébként kissé az az érzése támad az embernek, mintha a UI nagy részét a nulláról újragondolták volna, a stílusa nagymértékben eltér az elődtől. Újdonság például, hogy immár a képernyőzáron, a főképernyőn és az alkalmazásokat listázó menüben is fixen látszik az aktuális idő és az időjárás, mindez fekete alapon fehér vonalakkal, sehol egy színes felhő vagy esőcsepp. A legújabb Sense a hírek szerint a régebbi készülékekre is megérkezik majd egy frissítés formájában, így örülhetnek a One X, One X+, One S és Butterfly tulajdonosok.

A képernyőzár feloldásakor rögtön szembetűnik a Blinkfeed, mely leginkább egy metrósított hírfolyamra hasonlít, melybe a felhasználó Facebook-, Flickr-, LinkedIn és Twitter-fiókja, valamint naptára mellett számos szolgáltató bevezethető. A történések időrendi sorrendben, szépen animálva érkeznek, a nagy felbontású képekkel sincs gond. A konfigurálás során meg kell adnunk, hogy mely országról szeretnénk értesülni, a témaköröket és szolgáltatókat ez alapján ajánlja fel a rendszer, melyek eltérnek egymástól, így az ember nem feltétlenül tudja összeollózni az érdeklődésének megfelelő tartalmakat. Egyelőre nincsenek magyar tartalmak, azonban hamarosan hazánk híreit is olvashatjuk majd a folyamban. Bár a funkciót kikapcsolni nem lehet (azaz mindig ott lesz a Blinkfeed az oldalak között), természetesen nem muszáj használnunk a szolgáltatást, a főképernyő lapjai továbbra is szabadon testre szabhatóak. Ezt segíti a rengeteg egyedi minialkalmazás is, melyek között a rémhírekkel ellentétben továbbra is megtalálható a HTC készülékek stílusjegyének számító Sense Clock, azaz az időjárást és az időt mutató widget.

A képernyőzárat is átrajzolták, ennek stílusát továbbra is a felhasználó választhatja ki, ám az érdemi lehetőségek száma mindössze háromra csökkent. A produktivitás az értesítéseket jeleníti meg, a fényképalbum fotókkal szórja tele a kijelzőt, a zene egy lejátszót jelenít meg. Mint az fentebb olvasható, az időjárás mindegyik módban látható a képernyőzáron is.

Az alkalmazásokat listázó menüt meglátva elsőre sokkot kaptam: egy sorba mindössze három parancsikon fért, köztük óriási hézaggal. Szerencsére ezt seccperc alatt orvosolni lehet, a soronként négy piktogram már sokkal kényelmesebb a szemnek. A HTC-től megszokott kategorizálás (a leggyakrabban használt és a legújabb alkalmazások külön felületre történő kihelyezése) eltűnt, cserébe a listázás módjába lehet beleszólni. Jópofa, hogy itt is elérhetőek a mappák, ez nagyon hiányzik a gyári Androidból.

rácsméretek csatája

A képernyő tetejéről lehúzható panellel kapcsolatban nem sok minden változott az előző verzióhoz képest. Az értesítéseket egy laza oldalirányú mozdulattal egyenként is eltávolíthatjuk, egy vízszintes kétujjas gesztussal ki is lehet bontani őket.

Szoftverek

A tajvani gyártó szokás szerint az alap alkalmazáskínálatot is a saját szájízére faragta, ami mind grafikai, mind funkcionális megújulással jár. A névjegyzék, a tárcsázó és a híváslista egyetlen appból is elérhető, a telefonkönyv számos szolgáltatással szinkronizálható. Továbbra is jól működik a különböző forrásból származó kontaktok összekapcsolása. A naptár esetében is élnek az említett szinkronizálási lehetőségek, az új alkalmazás letisztultabb egyszerűbb külsőt kapott elődjénél. Internetezésre a Chrome mellett a HTC saját böngészőjét is használhatjuk, ami a Google megoldásának két hiányosságát is orvosolja. Egyrészt rendelkezik Flash-támogatással (ez egyébként kikapcsolható), másrészt nagyítás után az aktuális szélességnek megfelelően tördeli a bekezdéseket.

Az extra szoftverek listája igen hosszúra nyúlik, melyek nagy részét szépen mappába rendezte a HTC. A Produktivitás irodai jellegű szoftverekkel van tele, az Eszközökkülönféle célprogramokat tartalmaz. Előbbi egy tudományos műveletek elvégzésére is alkalmas számológépet, egy időjárásjelentőt és egy hangrögzítőt. A Zseblámpa a LED villanót használja fénykeltésre, a Rescue távoli hibaelhárításra szolgál.

A Produktivitás mappában található a Dropbox felhőszolgáltatás kliense, a Polaris Office csomag és egy PDF megjelenítő. A Feljegyzések és a Feladatok jegyzetelésre való programokat takarnak, az utóbbiban elkészített művek mellé riasztást is rendelhetünk. A Car autós panellé alakítja a kijelzőt, a Részvények az aktuális árfolyamokat listázza, ezek mellé előre telepítve Twitter- és Facebook-klienseket is kapunk. A Kid Mode egy, a Windows Phone 8 Gyermeksarkához hasonló megoldást rejt, mellyel egy izolált, csak bizonyos feladatok elvégzésére alkalmas felületet hozhatunk létre.

Érdekes továbbá a TV is, mellyel távirányítóvá varázsolhatjuk a készüléket. A kompatibilis televíziók vezérlésén kívül különféle extra szolgáltatásokat is elérhetünk a digitális adók esetében, mint például a műsorfüzet megjelenítése, valamint az adott adás kezdésére való figyelmeztetés és átkapcsolás.Ezek viszont csak bizonyos országokban működnek, Magyarországon tudomásunk szerint egyelőre nem elérhető a funkció.

Multimédia

A multimédiás eszközöket a Média mappában találjuk, mely a szokásos lejátszók mellett néhány extra programot is rejt. A Watch a tajvani gyártó online videotékáját jelöli, filmek kölcsönzése mellett előzeteseket is nézhetünk segítségével, Magyarországon viszont sajnos nem elérhető. A TuneIn Radio egy internetes rádiószolgáltatást takar, melyben magyar adókat is szép számmal lehet találni. A SoundHound az aktuálisan játszott zenéket tudja felismerni, a használatához internetkapcsolat szükséges. Itt található továbbá a YouTube kliens is, valamint a gyári androidos zenelejátszó (azaz a Play Zene) is előre telepítve elérhető.

A Play Zene mellett egy saját lejátszóval is készült a HTC, mely szimplán a Zene nevet kapta. Nagyjából mindent tud, amire szükség lehet: több szempont helyett listázza a zenéket, kezeli a lejátszási listákat (ezt esetünkben műsorfüzetnek hívják), szépen beépül a képernyőzárba és az értesítési panelbe. Extraként pótolja a hiányzó albumborítókat, kezeli a podcastokat, valamint az unalmas percek elütésére egy közepesen látványos vizualizációs mód is rendelkezésre áll. Sajnálatos módon a hangszínszabályzó kimaradt a repertoárból, ezt a már ismerős hangzásjavító eljárás, az erőteljes mélyhang-többlettel operáló Beats audio a beállítások között aktiválható. Az alkalmazás meg tudja nyitni az .aac, .amr, .ogg, .m4a, .mid, .mp3, .wav és .wma kiterjesztésű fájlokat.

A zenei funkciókat egy FM-rádió erősíti, melynek használatához muszáj egy fülhallgatót vagy egy egyéb, a 3,5 milliméteres aljzatot használó eszközt csatlakoztatnunk. A funkcionalitás rendben van, az állomások automatikus hangolása mellett a velük kapcsolatos információkat is megjeleníti, egy érintéssel indítható a zenefelismerés, mindez egy esztétikus felületen tálalva.

A videólejátszó szintén jól szuperál, egy ekkora kijelző ráadásul már simán alkalmas arra, hogy az ember elüsse a hosszú utazásokat egy-egy sorozatepizóddal. Valószínűleg senkit nem lep meg, hogy a Full HD tartalmakat mindennemű akadás nélkül viszi a telefon, arról nem is beszélve, hogy ezek elképsztően jól mutatnak a kijelzőn. Az srt formátumú feliratokkal is elboldogul (feltéve, ha a mozgókép és a szöveg neve megegyezik), ekkor karakterkódolás is állítható. A program megeszi a .3gp, .3g2, .mp4, .wmv és .avi kiterjesztésű videókat.

Ultrapixel, jó ez nekünk?

A HTC a One megjelenése kapcsán teljesen újragondolta azt, hogy mitől jó egy okostelefon kamerája. Ahogy a fényképezőgépek, úgy az efféle hordozható készülékek piacán is évek óta dúl a magyarul csak megapixelháborúként emlegetett jelenség, melynek lényege röviden az, hogy a gyártók az érzékelők felbontásának növelésén fáradoznak, ami nem feltétlenül jelent egyet a képminőség javulásával. A dolog valahol érthető, hiszen a fényképezésben kevésbé jártas felhasználók számára a felbontás a legkönnyebben emészthető faktor, ami alapján egy eszközt el tud helyezni egy képzeletbeli skálán.

Ugyanaz a kép különféle felbontásokban (forrás: Wikipedia)

Látni kell viszont, hogy a fényképek tényleges minősége sokkal több paramétertől függ. Ezek közül az egyik legfontosabb az érzékelő, az a lapka, ami felfogja a fényt; a digitális fényképezés előtt az analóg gépekben pont ezt a funkciót látta el a film. A képérzékelőnek több paramétere van, típusa (CCD vagy CMOS), fizikai mérete és felbontása szerint is különbséget tudunk tenni az egyes lapkák között, de az áramkör dizájnja is egy kiemelt szempont. Képminőség szempontjából hasonlóan fontos paraméter a képfeldolgozó algoritmus is, hiszen ezek a lapkák a mai napig analóg szerkezetek, melyek kimenő jelét digitalizáljuk ahhoz, hogy megkapjuk azt a fotót, amit a kijelzőn meg tudunk jeleníteni. Ha nagyon általánosítani szeretnénk, akkor azt mondhatnánk, hogy azonos fizikai méret (kvázi valahány négyzetmilliméter) mellett az alacsonyabb felbontás ad jobb képminőséget, de a gyártástechnológia erősen beleszól a képletbe. Így lehetséges az, hogy a nagy fényképezőgép-gyártók azonos lapkaméret mellett is tudják úgy növelni a felbontást, hogy a minőség javuljon. Persze sok szerepe van az optikának is, ám ebben a telefonoknál hely hiányában nem várható nagy előrelépés. Egy profi fényképezőgéphez tartozó profi objektív nem azért akkora, mert a fotósok szeretnek munka közben is a karukra gyúrni, hanem azért, mert a makulátlan képminőséghez mesterien megmunkált lencsék sokaságára van szükség az objektíven belül.

Különféle felbontások mérete egymáshoz képest

Összefoglalva tehát azt lehet mondani, hogy okostelefonoknál a képminőséget az érzékelőlapka vagy a képfeldolgozó algoritmus fejlesztésével lehet jobbá tenni. A HTC One-ban debütáló Ultrapixel technológiával pont ez a baj; igazából a fene sem tudja, hogy maga a képérzékelő jó minőségű-e, csak az biztos, hogy a gyártó adott lapkaméret mellett csökkentette a felbontást. Ennek az egyetlen kézzel fogható előnye az, hogy így megnőtt az egy pixelre jutó felület mérete, melyet mikrométerben (avagy mikronban, jele: µ), pontosabban ezen mértékegység négyzetében mérünk. A mikron a méter milliomod, avagy a milliméter ezred része, tehát egy nagyon kicsi területről beszélünk, de a fényben lévő fotonok sem túl nagyok, épp ezért elméletileg sokat számít, hogy hány négyzetmikron jut egy-egy pixelre egy képérzékelő lapkán. Röviden: az Ultrapixellel elvileg jobb minőségű fotókat kéne tudnunk készíteni, mint egyébként, a nagyobb pixelméret miatt az érzékelő később telítődik a fénytől. Magyarán több fényt kaphat úgy, hogy még értelmes adatot gyárt, nem csak teljes fehérséget lát. A több adat pedig szebb színeket és kevesebb zajt eredményezhet.

A fenti táblázatban összehasonlítottuk a képalkotás szempontjából előremutató Nokia modelleket és a sokak által ismert iPhone 5-öt a HTC új zászlóshajójával. Látszik, hogy a 808 Pureview jóval nagyobb képérzékelővel rendelkezik, mint konkurensei (itt fordított arányosságról van szó, tehát 1/1,2 nagyobb, mint 1/3,2), azok között viszont nincs érdemi eltérés, a One-ban lévő szenzor egy icipicit méretesebb, mint mondjuk a Lumia 920-ban vagy az iPhone 5-ben lévő. A többieknél a felbontás követi a méretet, azaz egy pixelre 1,4 µm jut, aminél sokkal jobbnak tűnk a One nyújtotta 4 µm. Persze az is fontos, hogy a lencsén mennyi fény jut át, itt is a kisebb szám a jobb, ebben pedig jó a One a maga f/2.0-s apertúrájával. Látószög tekintetében a többség által csak simán nagylátószögként ismert 28 milliméteres értékről beszélünk, itt igazából csak az iPhone kisebb látószöge tűnik ki. Az optikai képstabilizáció megléte viszont nagyon is örvendetes, furcsa, hogy ezt a HTC kevésbé hangsúlyozza, mint magát az Ultrapixel technológiát. Nem csoda mondjuk, a megapixelháborúban meg kell magyarázni, hogy miért 4, nem pedig 14 millió képpontról van szó.

Képminőség, összehasonlítás

Az Ultrapixel elméletileg tehát nem feltétlenül kell, hogy jobb képminőséget jelentsen, mint az eddig használt megoldások, mert bár szebb színeket kellene kapnunk a nagyobb pixelméret mellett, a nagyobb pixelméret önmagában még nem jelent jó érzékelőt, lencsét és képfeldolgozó algoritmust. A HTC új zászlóshajóját a fotós-király Nokia 808 PureView, valamint a Sony Xperia Z társaságában vittük el fotózni, az eredmények lent láthatók. A Nokia készülékénél a pixelméret pont akkora, mint a többi okostelefon esetében, mert bár az érzékelőlapka nagyobb, a felbontás is a többszöröse a ma elterjedt 8-13 megapixelnek (ugyebár 38-ról beszélünk); épp ezért azt reméltük, hogy a PureView képei megmutathatják azt, hogy egy jó minőségű rendszer esetén végső soron a pixelméreten múlik-e, hogy milyen szépek lesznek a fotók. A Sony csúcsmodellje egyértelmű, hogy miért került be a trióba; azért, mert a HTC One a közvetlen vetélytársa.

HTC One / Nokia 808 PureView (eredeti méret) / Sony Xperia Z (eredeti méret)
100 százalékos képkivágás, a Nokia és Sony gépeknél a 4 megapixelre méretezve

A tesztelés egyszerűen zajlott, állvány segítségével egymás után megpróbáltuk ugyanazt a témát fotózni, majd a Nokia és a Sony képeit lekicsinyítettük ugyanarra a méretre, mint amit a HTC alapból tud. A kérdés természetesen az, hogy van-e képminőségbeli különbség, de mint az a fenti, napfényes időben készült felvételen is látszik, van; a probléma csak az, hogy a HTC nem a bajnokoknak kijáró oldalon foglal helyet, színei nem szebbek, mint a konkurens készülékek fotóin. A Nokia 808 PureView sokkal részletesebb és minden szempontból szebb képet lőtt, ráadásul nála a rendszámtábla is olvaható, míg a HTC versenyzőjénél nem; ennek oka talán az, hogy a finnek készülékénél volt elég pixel ahhoz, hogy a felirat látszódjon, a méretezésnél használt algoritmus pedig nem rontotta el a minőséget. Összhatásban nem feltétlenül, de rendszámtábla tekintetében ugyanez mondható el a Sony készülékéről is, bár nála előnyt jelent a többieknél kisebb látószög, tehát az, hogy a rendszámtábla kvázi nagyobb, mint a másik két készüléknél.

HTC One / Nokia 808 PureView (eredeti méret) / Sony Xperia Z (eredeti méret)
100 százalékos képkivágás, a Nokia és Sony gépeknél a 4 megapixelre méretezve

A második kép már gyengébb fényviszonyok között készült, hiszen az autó műszerfalát nem sütötte olyan erősen a fény, mint a külteret. Itt is a Nokia nyeri a menetet, ugyanakkor jól látszik, hogy a One sokkal jobban reagál a gyenge fényviszonyokra, mint a japánok készüléke, ahol az automatika nem igazán tudta belőni magát, ezért is sötétebb a felvétel.

HTC One / Nokia 808 PureView (eredeti méret) / Sony Xperia Z (eredeti méret)
100 százalékos képkivágás, a Nokia és Sony gépeknél a 4 megapixelre méretezve

HTC One / Nokia 808 PureView (eredeti méret) / Sony Xperia Z (eredeti méret)
100 százalékos képkivágás, a Nokia és Sony gépeknél a 4 megapixelre méretezve

A fenti képek beltérben készültek, nappali fényviszonyok között egy nem különösebben világos szobában. A HTC előnye itt sem látszik, az viszont tény, hogy míg a Sony hajlamos volt állványról is bemozdulni (az automatika hosszú záridőt választott), a másik két készüléknél viszont úgy tudtunk korrekt expozíciójú (kvázi kellően világos) fotót lőni, ahogy csak akartunk, nem ütköztünk nehézségbe. Az alsó képnél az Xperia Z esetében sajnos nem is sikerült bemozdulástól mentes felvételt készíteni három próbálkozásból.

HTC One / Nokia 808 PureView (eredeti méret) / Sony Xperia Z (eredeti méret)
100 százalékos képkivágás, a Nokia és Sony gépeknél a 4 megapixelre méretezve

Az utolsó kép már nagyon gyenge fényviszonyok között, vaku nélkül készült; mindegyik készüléknél próbálkoztunk normál és éjszakai móddal, az a fotó került ide, amelyik jobban sikerült. A Sony szoftvere hibázott, mert az érzékenységet az automatika nem rakta ISO 100 fölé, aminek eredményeképp eredetileg teljesen sötét fotókat kaptunk. Utólag azonban ISO 800-zal fotóztunk egy újat (a szerkesztőségi konyha szerencsére nem ment sehova), de így is látszik, hogy mennyivel gyengébb az eredmény a konkurensekhez képest. A HTC és a Nokia viszont egy szinten van, sőt, a One talán egy picit jobban lőtte be az expozíciót, ami egy kellően világos képet eredményez.

Az összesített konklúzió az, hogy a képminőség és a fényérzékenység sok mindentől függ, nem csak attól, hogy a képérzékelőn egy pixel számára mekkora terület jut. Az elmélet elvileg helytálló, a nagyobb pixelméret szebb képeket kellene, hogy eredményezzen, ráadásul az okostelefonokkal tényleg elszaladt a ló, 8-nál is több megapixelt valószínűleg teljesen felesleges ilyen aprócska érzékelőkre rakni. Ugyanakkor a HTC a One-nál nem tudott egy hibátlan minőségű kamerarendszert összerakni, semmilyen szempontból nem jobb az Ultrapixel, mint a Nokia 808 PureView, ahol viszont nincs meg a nagy pixelméret. Épp ezért sokak fejében valószínűleg az fog élni, hogy a nagy pixelméret egy felesleges dolog, pedig nem az; ha a PureView-éhoz hasonló szintű érzékelő-lencse-képfeldolgozó rendszernél lenne ilyen megoldás, valószínűleg a most látottnál is jobb minőségű fotókat tudnánk lőni. A gond csak az, hogy a HTC nem tudott egy ilyen kimagasló rendszert összerakni.

A felbontással kapcsolatban az a véleményünk, hogy 4 megapixel egy kicsit kevés; a 10-nél is több milliós képpontszám szerintünk is felesleges, azonban ahogy az az autó rendszámán is látszik az első képnél, 6-8 megapixel nem feltétlenül hátrány, függetlenül attól, hogy az esetek többségében a HTC nyújtotta felbontás is elégséges lehet. Persze mi nem vagyunk mérnökök vagy fotós szakemberek, nem tudjuk, hogy egy okostelefonokban lévő átlagos méretű szenzor mit bír el, de az biztos, hogy bizonyos helyzetekben jól jönne több képrészlet, mint amit a One tud.

Ultrapixel = több fény. Amit fel is kell tudni használni.

Kanyarodjunk vissza a normális tesztelési menethez, hátha valakinek nem volt kedve végigolvasni a fentieket. A fényképező ugyebár autofókuszos, a maximális felbontás 4 megapixel, azaz 2688 x 1520 képpont, ami 16:9-es képarányt jelent. A kameraszoftverben választhatunk jelenetmódokat (álló, fekvő, megvilágított, éjszakai, szöveg és makró mód elérhető), bekapcsolhatjuk a HDR és a panoráma funkciókat, aktiválhatjuk az időzítőt, az arc- és mosolyfelismerést, állíthatunk az expozíción (-2 és +2 FÉ között), a kontraszton, a szaturáción, az élességen, az érzékenységen és a fehéregyensúlyon. Természetesen elérhető a geotagging is, melyet bekapcsolva a rendszer földrajzi koordinátákat rendel a fotókhoz, így azok elkészültének helye könnyedén visszakereshető. Ezek mellett egy rakás filterrel torzíthatjuk az elkészült műveket, szám szerint összesen tizenöt áll a rendelkezésünkre, de a fénymérés hiánya többek számára fájó pont lehet.

A felső két sorban látható képek automata és makró módban készültek, az alsó sor tagjai esetében aktiváltuk a HDR-t.

A képminőség összességében nem rossz, de messze van a kimagaslótól. A színek elég szépek, a dinamikatartomány kimondottan nagy, zavaró képi hibákkal (mondjuk kromatikus aberrációval) nem találkozhatunk, zajjal viszont igen, ami a vonalélességet is közepessé teszi. Gyenge fényviszonyok között vaku nélkül (5. kép) és vakuval (6. kép) is nagyon kellemes eredményt érhetünk el, a makró mód pedig bár nem rossz, túl pozitívan sem lehet róla nyilatkozni. A közelpont nagyjából 10 centiméteres.

Frissítés: A fent szereplő fotókat az 1.20.401.1-es szoftververzióval készítettük,mely után visszakaptuk a készüléket a 2.24.401.1-es szoftverrel. Az alábbi fotók már ezzel készültek, de mivel olyan érdemi előrelépést nem érzünk, mint amilyennek örültünk volna, nem írjuk újra a kamerára vonatkozó részt. Az UltraPixel továbbra sem tűnik egy különösebben okos megoldásnak. A mozgóképrögzítés az új szoftverrel ezen és ezen a videón tekinthető meg.

Éjszakai mód, videózás, Zoe

Minden készüléknél nagy kérdés, hogy gyenge fényviszonyok között éjszakai vagy automata módot használjunk; sok okostelefon ott hasal el, hogy normál módnál képtelen használható felvételeket készíteni, ami sok vesződéshez vezet. A HTC újdonsága szerencsére mindkét módban jó fotókat készít, bár a kimondottan éjjeli felvételekhez ajánlott mód egy picit jobb, mert a fehéregyensúlyt okosabban tekeri, kevésbé lesznek sárgák a kivilágított épületek.

Balra az automata, jobbra az éjszakai móddal készült felvétel

Videó módba kapcsolva egy kicsit kevesebb finomhangolási lehetőségünk van, mint állóképek esetén. A felbontás maximum 1920 x 1080 képpontos (Full HD) lehet, ekkor másodpercenként 30 képkockát rögzít az eszköz. Átkapcsolhatunk lassított felvétel módba is (a felbontás ilyenkor 768 x 432 képpont), aminek ellentéte a Fast HD mód, mely 1280 x 720 pixeles felbontás mellett másodpercenként 60 képkockás sebességet produkál. Aktiválható továbbá a HDR mód is. A teljes felbontású tesztvideót ide, a lassított felvételt pedig ide kattintva lehet megcsodálni.

Tesztalanyunkban debütált a Zoe névre hallgató funkció is, melyet aktiválva a készülék az "exponálás" előtt egy másodpercet, utána pedig három másodpercet rögzít videóként (ennek felbontása 1920 x 1080 pixeles, másodpercenként 30 képkockás sebesség mellett). Ekkor a videózás közben a mobil folyamatosan készíti és fűzi össze a fényképeket, így a felhasználó bármelyik időpillanatot ki tudja választani. Jópofa továbbá, hogy a Zoe felvételek a galériát áttekintő nézetben használva is animálva jelennek meg. Ezeket egyébként egy zenei aláfestéssel össze is fűzhetjük az állóképeinkkel, az elkészült művet pedig a Zoe share segítségével oszthatjuk meg. A dolog szépséghibája, hogy a feltöltött felvételeket mindössze 180 napig tárolja a szerver. A Zoe felvételek előnye egyébként az extra retusálási lehetőségekben rejlik, eltüntethetjük például a képen átszaladó személyeket, kiválaszthatjuk a legelőnyösebb arckifejezést, a szoftver pedig bár nem ad mindig tökéletes végeredményt, meglepően jó hatékonysággal működik.

Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

Adatkommunikációs szempontból mindent tud a One, amit ma egy csúcstelefontól elvárna az ember. A négysávos GSM-modul (850/900/1800/1900 MHz) és a szintén négynormás UMTS-egység (850/900/1900/2100 MHz) mellé egy LTE-modem (800/1800/2600 MHz) is társul. Utóbbival elméletben 100 Mbps letöltési és 50 Mbps feltöltési sebességre számíthatunk, 4G-lefedettség híján a HSPA+ a nyerő. A WiFi (802.11a/ac/b/g/n) számos extrával bír, a DLNA-, WiFi Direct- és Micarast-támogatás mellett a mobilnet szórására, azaz hotspot funkcióra is képes. Ezek mellett egy Bluetooth-chip (4.0-s verzió) és egy NFC-egység található a fedél alatt, a már említett infra porttal egyetemben. Pozicionálás során GPS- és GLONASS-műholdakra is tud támaszkodni az eszköz, a tartózkodási hely bemérése gyors és pontos volt.

Telefonálás közben a hangminőség remek volt, mindkét oldalon tiszta és érthető volt a beszéd, melyben közre játszhat a Sense Voice technológia jelenléte is. A telefonon két mikrofon van, melyek egyike a hátlapon, a kamera mellett helyezkedik el, az említett algoritmus a külső zajokat próbálja ellensúlyozni, viszonylag korrekt hatásfokkal.

A megbonthatatlan hátlap alatt egy 2300 mAh kapacitású lítium-polimer akkumulátor húzza meg magát, melyet körülbelül a konkurencia szintjére lőtt be a gyártó. Csodára éppen ezért nem szabad számítani, a nap végéig masszív használat mellett is kitartott a One, de esténként ajánlott megetetni, nehogy reggel kellemetlen meglepetésre ébredjen az ember. Valószínűleg ezt tovább is ki lehet tolni visszafogott terhelés mellett és az energiatakarékos funkció bekapcsolásásával.

HTC One vs Xperia Z

A HTC tehát kockáztatott: külsőleg, hardveresen és szoftveresen is újragondolták a tavalyi csúcsmodellt. Úgy tűnik, bejött a megújulás, rengetegen előrendelték a One-t a hírek alapján, ami nem is csoda, a telefont kézbevéve eddig mindenki elégedetten biccentett, legyen szó mobilgeekről vagy a témával egyáltalán nem foglalkozó egyénekről. Szó mi szó, az alumínium unibody készülékház, a remek minőségű kijelző, a hardveres képességek és az új Sense imázs egytől egyig megér egy misét, a formaterv pedig az elmúlt évek egyik legjobbja.

A kamerás hazardírozás viszont nem feltétlenül érte meg, az Ultrapixel technológia nem váltotta be teljes mértékben a hozzá fűzött reményeket. Gyenge fényviszonyok mellett tényleg érezteti hatását, ám egyéb esetben inkább alulmarad a riválisokkal szemben. Az viszont mindenképpen pozitívum, hogy a gyártók (legalábbis a HTC) kezdenek ráébredni, hogy a megapixelek számának őrült növelése nem arányos a képminőség javulásával.

A HTC újdonsága a szerencsésebb piacokon (az Egyesült Királyságban, Németországban és Tajvanon) már a napokban megjelenik, Magyarországon viszont csak május elején kerül a boltok polcaira. A csúszás oka a már említett kameramodul, mely kizárólag a HTC számára készül, a gyártója a pletykák szerint nehézségekkel küzd. A telefon előzetes információink alapján kártyafüggetlenül 200 ezer magyar forint körül fog nyitni, ami rengeteg pénz egy telefonért, még akkor is, ha az LTE-képes. Az viszont bizonyos, hogy jelenleg a One a legjobb androidos telefon, így aki az abszolút csúcsra vágyik, nem nagyon van választása. Nagyon egyben van, nem könnyű belekötni; ajánlott.

HTC One

dr. Kind feat. Bocha

A cikk elkészítésében a T-Mobile 4G mobilinternet volt segítségünkre.

A tesztkészüléket a Speedshop biztosította, köszönjük! Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

Specifikáció

HTC One

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	137,4 x 68,2 x 9,3 milliméter
	Tömeg	143 gramm
	Színvariációk	fekete, szürke
	SIM-foglalat	microSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	4,7 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 1920 pixel (468 ppi)
	Kijelző típusa	Super LCD 3 kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm Snapdragon 600
	Processzor típusa	négymagos, 1,7 GHz órajel, Krait 300
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Adreno 320
	RAM mérete	2 GB RAM
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Szabadon felhasználható belső tárhely	32 / 64 GB
	Memória bővíthetősége	nincs
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE 800/1800/2600 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / van / van
	LTE	100 Mbps letöltés / 50 Mbps feltöltés
	IrDA / Bluetooth	van / 4.0
	WiFi	802.11a/ac/b/g/n, WiFi hotspot, DLNA, Miracast
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő / GLONASS vevő	van / van
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.1.2
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	telepíthető
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	TV, Watch, TuneIn Radio, Soundhound, 7Digital, Facebook, Twitter, Car, Részvények, Dropbox, Polaris Office, Feljegyzések, Feladatok, PDF megjelenítő, Zseblámpa, Időjárás, Hangrögzítő, Parent Dashboard, Rescue, Kid Mode
	Multimédia
	Fő kamera	4,1 megapixel, UltraPixel technológia, optikai képstabilizáció, Zoe, LED villanó
	Másodlagos kamera	2,1 megapixel, 88 fokos széles látószög, HDR
	Videófelvétel	Full HD@30 fps, HD@60 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	2300 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	nincs adat
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, gyorsulásérzékelő, közelségérzékelő, fényérzékelő, BoomSound, Beats Audio, giroszkóp, digitális iránytű