Aktív témák

• #773 LVXXX tag

  2003-09-12 08:14:03 #773

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  LVXXX

  tag

  A nő olyan mint egy demoprogram:
  vagy korlátozott a használati ideje
  vagy a legjobb funkciói vannak letiltva
  vagy állandóan b*szogat,hogy regisztráltasd.
  
  ------------------------------------------------------
  
  Verselemzés:
  
  Boci boci tarka,
  Se füle se farka,
  Oda megyünk lakni,
  Ahol tejet kapni.
  
  A vers szerkezetileg egyértelmûen két részre tagolható. Az elsõ egységet
  az elsõ és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik
  sor. Ez már a rímképletbõl is világosan kiderül: A A B B.
  
  A verset az teszi igazán nagy mûvé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és
  általános igazságokat. Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költõ kétszer
  szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja vélünk, hogy valójában nem egy,
  hanem két bociról van szó. Az egyik boci természetesen a költõ, akinek
  szerelmi bánata van.
  
  Feltûnõ, hogy az elsõ szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg
  az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti bennünk.
  De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan elõforduló oppozíciók.
  
  A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de
  nincsen se füle se farka, a 'füle' szó magashangrendûsége is éles
  ellentétben áll a 'farka' szó mely hangrendûségével, a 'tarka' szó pedig
  önmagában alkotja a legerõsebb oppozíciót, hiszen egyszerre fehér és
  fekete.
  
  Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a
  szerelem természetének kettõsségére, ami Catullus óta minden jelentõs
  szerelmes vers sajátja. Egy embert látunk magunk elõtt, aki bár 'tarka',
  vagyis a költõiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel
  van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen
  szerelem sajátja, a kedvese nélkül a költõ sem érzi teljes embernek magát,
  és ezt vetíti elénk nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci
  képében.
  
  A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség
  érzete. Itt jelenik meg a versben szereplõ egyetlen ige, ez viszont annál
  kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: 'megyünk'. Az egész verset
  átszövõ kettõsség itt is megtalálható, hiszen szó van egyszer a költõ
  érzéseirõl, amik egytõl egyig elhagyják a költõt, aki már képtelen arra,
  hogy eltartsa õket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni
  õket, vagy 'ahol tejet kapni', és szó van az egész társadalomról, akiket
  eddig verseinek tejével itatott a költõ, és akik szintén mind elpártoltak
  tõle, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel etetni õket.
  
  A másik, az általános érvényû boci maga az étet. Itt az elsõ szerkezeti
  egység (Boci boci tarka / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínû,
  de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a 'de'
  kötõszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költõi nyelv állandóan
  tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen
  egyértelmû ugyanis a 'de' szó használata. Felfoghatjuk úgy is, hogy itt
  éppen arról van
  
  szó: az élet sokszínû MERT nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami
  értelmet, célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek
  lecsökkenne a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne.
  Ez egy újabb kettõsség, amit a költõ nem old fel, mindenki kedve szerint
  értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetõséget, hogy az élet
  értelme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik.
  
  A második szerkezeti egység egyértelmûen a fentiekben már említett
  'megyünk' ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni / ahol tejet
  kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentõsege van itt
  a többes szám elsõ személynek, vagyis mi mindannyian 'megyünk', mi
  mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényûvé teszi a verset,
  hiszen a halál kérdése mindig foglalkoztatta az embereket, és ameddig
  lesznek emberek, mindig is foglalkoztatni fogja õket. A vers tehát örök
  problémát feszeget, és végül is arra jut, a halál az életnél egy
  nyugodtabb világot biztosít majd, 'ahol tejet kapni', tehát ahol nem kell
  megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk.
  
  Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költõ az élet igazi
  céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok
  legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök tanulsága, ami ebbe a játékos
  formába öntve olyan meggyõzõen szakad ki a versbõl, hogy méltán
  sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb mûvészi alkotások közé.
  
  Olvassuk el a verset még egyszer:
  
  Boci boci tarka,
  Se füle se farka,
  Oda megyünk lakni,
  Ahol tejet kapni.
  
  Ugye milyen máskent szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?

Aktív témák