Új hozzászólás Aktív témák

• #1 divot veterán

  Új Válasz 2005-02-04 17:42:52 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  divot

  veterán

  Ma reggel ímélben érdeklődtem egy használt autó iránt. (Aki nézegeti az autós totyikokat, az tudja, hogy épp most vagyunk autóvásárlásban... )
  
  Szóval a hirdető megadta a telefonszámát és az ímélcímét. Írtam neki egy rövid levelet, hogy érdekel az autó, hitelátvállalással mennyi a törlesztő részlet. Visszaírta, hogy 50-53ezer. Hú, gondoltam, ez elég sok, ezért gyorsan írtam még egy levélkét, hogy és ez mennyi futamidővel érvényes?
  Erre azt a választ kaptam, hogy ha tényleg érdekelne az autó, akkor már rég telefonáltam volna, és nem fog szaros (idézet tőle) leveleket irogatni. No és az autó mindenkinek eladó, kivéve engem. És legközelebb vegyek házat is ímélben.
  
  Szóval nem értem. Lehet, hogy én vagyok a lüke, de nekem az ímél sokkal hitelesebb, mint a telefon. Hiszen nyoma marad. És kényelmesebb is, mivel írásban precizebben, pontosabban fogalmaz az ember. Nem beszélve arról, hogy olcsóbb is, hiszen a net úgy is megy... (Persze ez most mellékes szempont a konkrét esetben, máskor viszont ez is latba esik.)
  
  A kérdés csak az, hogy a magyar társadalom vajon mennyire fogadja el az ímélt, mint kommunikációs eszközt/csatornát. És vajon az általam tapasztalt jelenség általános? Mert akkor sokkal rosszabb a helyzet, mint az gondoltam. Magyarországon, a XXI. században...

Új hozzászólás Aktív témák