Új hozzászólás Aktív témák

  • TazLeacher

    nagyúr

    válasz #16729600 #18418 üzenetére

    A gond az, hogy a saját mondandódban vannak - saját magaddal - való ellentétek:

    1. A kutya "egyenrangú". De nem haraphat meg senkit, nem bánthat senkit. Ha bántják a kutyámat, vagy engem, én megvédem magam, vagy őt. Ha őt bántják, vagy engem, ő tűrje, mert csak egy "kutya"...hol itt az egyenrangúság, és nem az általad említett szolga viszony? Ennél nagyobb szolgaság nincs...

    2. Az nem törődés, hogy hagyom, had szaladgáljon, meg rohangásszon, ahogy az sem gyereknevelés, hogy bedobom a gyereket egy halom játékkal a szobába.

    3. A kutya "dolgoztatása" akkor jó, ha a kutya is élvezi. Az meg, hogy mindez keretek közé van szorítva, elég hasznos. De majd szólok a kutyámnak, hogy amit csinálunk, az nem jó, úgyhogy legyen szíves ne érezze jól magát.

    Mondjuk a taníttatással kapcsolatos ferdítéseid nekem eléggé úgy hangzottak, mint egy önigazolás arra, hogy képtelen voltál a kutyádnak az általad említett dolgokon kívül bármi mást megtanítani, ebből pedig egyenesen következik, hogy akinek ez sikerült, az kínozta/kínozza a kutyáját.

    Ő például egy világbajnok. Ha bármi kicsit is értesz a kutyákhoz, csak egy hangyafingnyit is, akkor láthatod, hogy a kutya egyszerűen szétrobban az örömtől, hogy dolgozhat a gazdájával. Véleményed lehet, de majd akkor alkoss ilyet, ha a kutyád farokcsóválva, "mosolyogva" várja, hogy mi a következő parancs...nem attól leszel "nagy ember", ha hagyod, hogy azt csináljon a kutyád, amit akar, hanem attól, hogy a kutya azt csinálja, amit te akarsz, de mindezt önfeledt örömmel, odaadással, szeretettel teszi. "Semmit csinálni" mindenki tud, és az a legegyszerűbb, de ahhoz, hogy a fentieket elérd egy kutyánál, na, ahhoz kell kellő odaadás és tudás.

Új hozzászólás Aktív témák