Hirdetés

Aktív témák

  • Csemike

    aktív tag

    Radnóti Miklós: Alkonyi elégia

    Ó, alkonyoknak könnyű vétkei:
    semmittevés és pillanatnyi csönd;
    az álmos hegyek fejére lassan
    az este ringató folyókat önt.

    A nap zaja elúszik messzire,
    lépek s mintha suttogásban járnék,
    fut macskatalpain a tompa fény,
    halvány árnyat szűl a vastag árnyék.

    Régi halottaimnak húsa fű,
    fű és virág s mindenhol meglelem;
    vékony illatukkal álldogálok,
    s oly megszokott immár a félelem.

    Fodrozó füst az ákácok sora,
    a hallgató sötét rájukhajolt,
    előgurul és tétován megáll
    föltartott ujjamon a lomha hold.

    Esti béke, téged köszöntelek,
    az úton nehéz napom pora száll;
    lassú szívemben ilyenkor lágyan
    szendereg a folyton készülő halál.

Aktív témák