Külső, kijelző, pakk
A nagy képernyő kis házban olyan paradoxon, amit sem a kávamentes, fixformájú mobilok, sem az összecsukható, zsanér miatt terebélyes telefonok nem tudtak feloldani, a piacvezető Samsungot beleértve. A keretmentes S22 Ultra borzasztóan nagy, a menő Galaxy Z Flip4 külső kijelzője alig használható valamire, a Z Fold4-é meg túl keskeny és hosszúkás. Épp ezért volt üde színfolt az Oppo Find N érkezése tavaly, a tervezők ugyanis kézbe vettek gyártás előtt, és a használat kényelmére szabták a paramétereket.
A Find N2 (lent) a Galaxy S22+, egy digitális cerka és egy bankkártya társaságában [+]
Tömzsi és rövid formájával az egész előlap elérhető volt egy hüvelykujjal, a folytatás pedig még egy kicsit tudott faragni a méreteken és a kávákon, hogy zsanérral együtt se tűnjön vastagabbnak a keret egy csupa kijelző S22+ mellett. Az utóbbit amúgy gond nélkül használom egy kézzel, csak rendre fogást kell váltanom az értesítési sáv elérésére – nem úgy a Find N2 5,54”-es és 1080 x 2120 pixeles AMOLED paneljén, melynek minden pontja kényelmes távolságra van. Végre tehát egy telefon, amit az emberi anatómiához igazítottak, mert speciel a 72,6 mm-es szélességet kényelmesen átérem, és a túlnyúlt, 150-160 mm magasra nőtt riválisokkal szemben pedig a 132,2 milliméteres hosszúság is ujjbarát a 32 megapixeles szelfi lyukkal tarkított előlapon.
Ez volna a Find N széria esszenciája, ami engem és Bogot is meggyőzött perfekt méretválasztásával, mert ha már egy telefon összecsukható, ne legyen se jelképes, se kezelhetetlen a külső kijelzője. 7,1”-es képátlóval, 162,2 cm2-es felülettel és majdnem négyzetarányú, 1920 x 1792 pixeles felbontással a belső pedig igazán nagy felületet kínál kényelmes böngészésre és kikapcsolódásra, nyújtózkodásmentes kétkezes gépeléssel. Mindkét panel betekintési szögei és feketéi tökéletesek, 120 Hz-en pedig a felület türkörsima görgetéskor.
Kijelző-teszt (a táblázat szétnyitható) | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|
Mérés | Oppo Find N2 külső | Oppo Find N2 belső | Huawei Mate Xs 2 csukva | Huawei Mate Xs 2 nyitva | Samsung Galaxy Z Fold4 külső | Samsung Galaxy Z Fold4 belső |
Képátló | 5,54 hüvelyk | 7,1 hüvelyk | 6,5 hüvelyk | 7,8 hüvelyk | 6,2 hüvelyk | 7,6 hüvelyk |
Felbontás | 1080 x 2120 | 1792 x 1920 | 1176 x 2480 | 2200 x 2480 | 904 x 2316 | 1812 x 2176 |
Technológia | LTPO AMOLED | Foldable LTPO AMOLED | 10 bit OLED | 10 bit OLED | Dynamic AMOLED 2X | Foldable Dynamic AMOLED 2X |
Fehér fényerő | 467 / 853 nit | 510 / 854 nit | 510 / 649 nit | 510 / 649 nit | 702 / 1409 nit | 730 / 1268 nit |
Fehér fényerő (min.) | 2,3 nit | 2,2 nit | 1,8 nit | 1,8 nit | 0,9 nit | 0,9 nit |
Fekete fényerő | 0 nit | 0 nit | 0 nit | 0 nit | 0 nit | 0 nit |
Kontrasztarány | végtelen | végtelen | végtelen | végtelen | végtelen | végtelen |
Színhőmérséklet | 7604 K + kézi | 7401 K + kézi | 6500 K + kézi | 6500 K + kézi | 6838 K + kézi | 7222 K + kézi |
A termékoldal 1550 nites belső és 1350 külső pontszerű fénysűrűséget jelöl, amit zseblámpával és mérőeszközzel nem tudtam a szerkesztőségben kiváltani. Ám közvetlen napfényben ragyogóan kivilágosodik mindkét kijelző, és a tartalmak az alacsony fényvisszaverés miatt is remekül látszanak, tehát biztosan sokkal magasabb a fényerő, mint amit mérni sikerült. Ezzel szemben a gyűrődésmintát úgy kell keresni középen, mert használat közben egyáltalán nem látszik – furcsa módon csak a piacvezető Samsung nem tud szabadulni tőle, bár ott viszont megvan a vízállóság.
Némi egyenetlenséget tapintásra érezni azért középen – ezen az oldalon a bal felső sarokba került a 32 megapixeles szelfikamera, ám az N2 elforgatásával abba a ficakba rakhatjuk, amelyikbe akarjuk. A kitűnő érintésérzékenység mellett megvan a stylus támogatás, viszont kompatibilis darabot nem kaptam próbára, az a passzív cerka pedig, amit talán még talán a Galaxy Note7 eseményen vágtak hozzám, nem működött együtt az N2-vel.
A mobil egyébként félig nyitva is megáll a lábán, jó pár alkalmazás ehhez igazodó elrendezésével, a telefon pedig könnyen nyitható és csukaható egy kézzel, résmentesen és halk pukkanással zárva. A fémszerkezet zsanérja belül nyilván komplex, ám a dizájnja kívül letisztult és tartósnak tűnik, ahogy az egész mobilra jó ránézni – rég kérdezte tőlem az ismerősi kör ilyen lelkesedéssel, milyen mobilt szorongatok éppen. Csukva nincs semmi játéka a két résznek és nyitva is stabil a szerkezet, hátrafelé például kis erőhatásra sem lehet meghajlítani. Ami pedig a por potenciális bejutását illeti a házba, annyira zártnak tűnik mindenhol a szerkezet, hogy szerintem nem lesz ebből hosszútávon probléma. A hangerőszabályzó és a villámgyors ujjlenyomat-olvasóval összebútorozó bekapcsoló a jobb oldalélen ideális helyen van.
A belső kijelzőt ultravékony üvegréteg védi (UTG), ami nem olyan karcálló, mint a külsőt és a kameraoldalt borító Gorilla Glass Victus. Telefonálni csukva érdemes az N2-vel, elvégre a kisebbik panel és a fólia felett van a beszédhangszóró, amely nem vesz részt a multimédiás lejátszásból. Alul viszont két rács akad, hogy szétnyitva meglegyen a sztereó hangzás. A Type-C port és a dupla nanoSIM foglalat a jobb csatorna mellé került, a microSD bővítésről és a jack kimenetről le kell mondani. A hátoldalon finoman ívelt peremmel 50 + 48 + 32 megapixeles kameraszett emelkedik ki három látószöggel, dupla LED-del és Hasselblad felirattal, míg átellenes oldalon a gyártó büszkélkedik saját nevével.
A matt kivitel kellemes tapintású, ám elég csúszós ahhoz, hogy a jobb fogásbiztonságért érdemes legyen a dobozolt műbőr tokot felpattintani, az inkább tapad a tenyérhez. A nyitásra felemelkedő pakk 67 wattos SuperVOOC töltőt, USB-A - USB-C kábelt, leírást és SIM-tűt is rejt. Hiába baráti az N2 mérete, rengeteg komponenst belezsúfoltak, hogy a 237 grammos tömeg elsőre meglepje az embert, a 14,6 milliméteres vastagság csukva pedig kidomborítsa a zsebet. Nyitva persze a 7,4 milliméter mindjárt kellemesebb adat, és a tömeg nem csak egy átlagos, 400 grammos 7”-es táblagép alá lő, az N2 saját elődjénél 40, a Z Fold4-nél 30 pedig grammal könnyebb, miközben mindkettőnél nagyobb, 4520 mAh-s telepet kínál.
A vezetékmentes töltés és a vízálló védelem kimaradt, az viszont már nem az N2 hibája, hogy a gyártó nem tervezi Magyarországon piacra dobni, így hozzánk a kínai szoftveres verzió futott be Google csomag nélkül – meglepően hamar, amúgy. Eme teszt éppen ezért inkább a külsőre, a hajlítható funkciókra és a kamerákra fókuszál. Kár érte, mert telibe találta az Oppo az arányokat, amit a Z Fold tulajdonosok is elirigyeltek, és nagyjából mindenki a mikor?, hol? és mennyiért? kérdéseket szegezte nekem, amire az itthon soha ünneprontó választ adtam. Mondjuk az úgyis félmillió forintba kerülne, vagy annál is többe enyhített a fájdalmon.
Tényleg sajnálom, hogy nem megy a tömeggyártás a világpiac elárasztására, mert az N2 kivitele feladhatná a leckét a hajlítható műfaj királyának. A bevett dizájnba kényelmesedett Samsung viszont csak akkor fogja megrázni magát a kávák, az arányok és a gyűrődésminta oldaláról ismét lélegzetelállítót mutatva, ha a pénztáraknál fenyegetik a trónját. Öröm az ürömben, hogy a Find N2 Flip kagylótelefon forgalomba kerül itthon, és az sem csúnya darab, ám egyértelműen a tablet/telefon hibrid az Oppo aktuális ékköve.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!