Belső tér, Pure Panel
Amennyire új és szokatlan a Mokka külseje, annyira ismerős és Opel-szerű a belseje. PSA-Stellantis befolyástól függetlenül megmaradtak a gyártóra jellemző legfőbb elemek, aki márkahű tulajdonosként az elmúlt bő 10 év Opeljeinek valamelyikében ült, az valószínűleg rengeteg ismerős kapcsolóval, gombbal fog találkozni. Pure Panel néven hivatkoznak a teljes belső formatervre és a kijelzőpárosra, de a Pure-ság itt nem abból áll, hogy még a legalapvetőbb funkciókat is az érintőkijelzőről kell vezérelni, sőt, egyik fő fejlesztési elvként tűzték ki, hogy a modernség mellett ne tűnjenek el a hagyományos kezelőszervek, amik sokkal inkább lehetővé teszik rutinszerű kezelést, mint az érintős menüben való pötyögés.
Éppen ezért rengeteg gombot találunk odabenn, bal oldalt, szokásos helyen a világításkapcsolót és a kijelző fényerőállítóját (ez jellemzően nagyon hiányzik például a konszerntárs Peugeot-kból, középen pedig egy teljes értékű klímavezérlőt, hangerőszabályzót, rádió-bekapcsológombot, fölötte a menürendszer fő nézeteinek előhívóját, a képzeletbeli váltókar előtt, a képzeletbeli kardánalagúton pedig olyan vezetési funkciókat, mint a sávtartó, a parkolószenzorok ki- és bekapcsolása, illetve az automatikus parkolás előhívója. Szintén logikusan van elrendezve a multikormány, bal oldalt jellemzően tempomat-opciókat látunk (ami sokkal prakitkusabb, mint a legtöbb PSA-nál a láthatatlan helyen lévő kar), illetve ide került a kormányfűtés gombja, jobb oldalán pedig a zene- és hangvezérlési funkciók vannak, egy hangerőállító pöcök társaságában. Itt fel lehet fedezni némi logikátlanságot, hiszen a fel-le opciók jelentik például a számléptetést, és bár simán elférne, még egy perjellel sem rakták oda, hogy melyik léptet előre és melyik hátra. Ez nyilván túlélhető probléma.
A Mokkában már egyáltalán nem fogunk hagyományos műszeregységet találni, az alapfelszereltség részeként 7 + 7 hüvelykes kijelzőkkel találkozunk a kormány mögött, illetve középen, a komolyabban felszerelt modellek azonban 12 + 10 hüvelykes kijelzőpárost kapnak, ezt lehet látni a mi fotóinkon is. A funkciólista, illetve a menürendszer teljes egészében a PSA-féle iskolát követi, vannak kisebb-nagyobb fordítási és logikai bakik (amiket egy korábbi, igaz Peugeot e-2008-as videónkban alaposabban is bemutattunk), de az idegesítő és kvázi fölösleges figyelmeztető jelzések szerencsére kimaradtak, a konvencionális jelleget pedig a 3D-műszerfal elhagyása képviseli, pontosan ugyanazok a funkciók és nézetek (navigáció, vezetési adatok, akkumulátorkapacitás, média, hatótáv, stb.) elérhetők az Opelnél is a bajuszkapcsolóról váltogatva, de 3D-megjelenés nélkül. Középen mindent részletesebben látunk, és a teljes értékű beállítások is innen érhetők el. A rendszersebesség inkább elfogadható, mintsem jó, de fagyással egyáltalán nem találkoztunk.
Érdekes kérdés az Android Auto és az Apple CarPlay rendszer, ami nagyon sokáig alapfelszereltség volt a nagy kijelzővel szerelt Opeleknél, most azonban nem az. Ha valaki a szerényebb kivitelű Edition csomagot választja, a 7+ 7 hüvelykes kijelzőjére kizárólag egy masszív, 350 ezer forintos felár ellenében kaphatja meg a rendszert, igaz, abban már a TomTom navigáció is benne foglaltatik. Elegance felszereltség esetén saját navigáció megvásárlása nélkül is adott az Android Auto és Apple CarPlay lehetősége, és onnantól fogva alapfelszereltségként jön. Type-C sajnos nincs az autóban, előre egy, hátra két darab USB-A port jutott a különféle eszközöknek.
Jó tudni, hogy az OpelConnect is alapfelszereltségként jön, ráadásul nem csak a biztonsági funkciókat, de a kényelmieket sem kell időszakosan előfizetni, jelen állás szerint legalább 3 évig, de amíg van 3G-hálózat, addig biztosan ingyen járnak a felhasználóknak azok a komfortfunkciók, amiknek segítségével távolról ellenőrizhetjük az autó töltöttségét, megnézhetjük, hol parkoltunk, vagy épp időzíthetünk előfűtést, ami nem is emészt fel energiát az akkumulátorból, ha töltőn van a kocsi, sőt, még az akksi temperálását is megcsinálja, tehát elméletileg még jobb fogyasztást is elérhetünk vele. Az autó papíron kettes szintű önvezetésre képes, a gyakorlatban ez sokkal inkább egy önálló parkolási segédben, egy sávtartó asszisztensben és egy távolságtartó tempomatban nyilvánul meg, olyan eset viszont nem fordulhat elő 1-2 másodpercen túl, hogy teljesen elengedjük a kormányt, mert még ha látja a sávokat és az út felfestett szélét az autó, akkor sem engedi, hogy a sofőr csak hátradőljön és élvezze az utazást. A jelenlegi képességei mellett ez nyilván jobb is így, mindenesetre önvezetésnek még túlzás hívni.
Elöl megvan az alcantara, hátul sima műanyagburkolattal találkozunk [+]
Ami az anyaghasználatot illeti, kissé kettősek az érzéseink. Örülünk annak, hogy csinos és kellemes fogású alcantara-betétet is lehet kérni az első ajtók borításába, de szomorú, hogy a hátsó ülésen ilyen felszereltség mellett is pőrén árulkodik a műanyag. Nagyon kellemes a kormány fogása, a gombok tapintása, viszont sok a keményebb, kopogósabb műanyag, és rengeteg helyen van zongoralakkos bevonat, ami ujjlenyomatos és poros lesz, és ami a sok törölgetéstől villámgyorsan lehet később mikrokarcos. Mindazonáltal az ülések kényelmesek, a vezetőnek egészen kellemes masszázsfunkció is jár megfelelő felárért. Előre-hátra tudjuk tologatni a könyöklőt, de a magassága fix, és őszintén szólva a legelső állása sem az elképzelhető legkényelmesebb, én bőven húztam volna még előre, mindazonáltal az alatta lévő tároló aránylag bőséges, és az előtte levő pohártartók is kényelmesen elnyelik a fél literes palackokat vagy poharakat, egész konkrétan kettőt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!