Kamerák, multimédia
Új csúcskészülék esetében általában arról beszélünk, hogy hátul mi változott, pedig ott most semmi: ugyanaz az 16 megapixeles Sony IMX298-as szenzor figyeli az f/2-es rekeszértékű lencsével összegyűjtött fényt, mint előtte, PD autofókusszal, optikai stabilizátorral és ledes villanóval, csak most a rendszert zafírüveg védi. A 8 megapixeles előlapi kamerát viszont a 16 megapixeles Samsung 3P8SP váltja, bár komolyabb gyakorlati előnye szerintem nincsen parányi méretben ennyi pixellel dolgozni, egyébként ilyen kép készül vele. A szoftver is a régi: a keresőben villámgyorsan dolgozik az auto- vagy érintőfókusz, elérhető innen a galéria, a kameraváltó, a HDR, a zajmentesítő HQ mód (este jön jól), valamint a vaku és egyéb opciók. Hosszanti irányban lehet a videofelvételhez simítani, és immáron a részletgazdag 4K / 30 fps mellett (55 Mbps, H.264, egy példa) 1080p / 60 fpssel is rögzíteni lehet (katt ide), átlag feletti képminőséggel. Az optikai képstabilizálás mellett elvileg már van elektronikus is, bár az előnyei nem jelentősek, és noha mostanra rendbe tették a korábban túlszűrt hangot (96 kbps sztereó, 48 KHz AAC LC), azért a komolyabb széllökések berecsegése nem produkál túl szép eredményeket.
Visszatérve a szoftverre: rövid oldalon, az egyik oldalról a galéria, a másikról a többi mód húzható elő, így a panoráma, a time-lapse, a lassított felvétel, és a még mindig vicces nevű kézikönyv. Ez volna a kézi mód, ahol az érzékenység (ISO100 - 3200), a záridő (1/8000 - 30 mp), a fókusz és a fehéregyensúly állítható, bár valamiért a vaku továbbra sem, van valakinek erre értelmes magyarázata? Akad még DNG RAW mentés, kérhetők rácsvonalak és aktiválható az önkioldó is. Akinek mindez nem volna elég, A Better Camerától a Manual Camerán át bármely camera2 API-ra épülő szoftver elfut. A OnePlus 3-nak nyári összehasonlító tesztünkben sem volt szégyenkezni valója, pedig frissítésekkel még javult is a helyzet. Most is villámgyors a fókusz, azonnal reagál a telefon az exponálásra, kitűnő a dinamikatartomány, pontos a fehéregyensúly és rendkívül magas a részletgazdagság, a jófajta makrókon is.
Mivel a szenzor és a lencse maradt, a bal alsó sarokban néhol megfigyelhető, jelentősebb elmosódást a tesztkészülék saját bakijának és nem típushibának tulajdonítom. A nyári OnePlus nem produkált ilyet arrafelé, noha a sarkainál ott is puhább a lencserajzolat. Zajmentesítés nappal szinte egyáltalán nincs, ami szerintem nem hiba a részletek megóvása szempontjából, viszont egy kis felesleges élesítést ráhúz az algoritmus, így is közel a minőség a RAW képekéhez. A HQ mód ezzel szemben komolyabban letarolja a zajt, alighanem a Google Pixel-féle HDR+ módhoz hasonlóan több képet összegyúrva, ami nappal itt nem jelent előnyt, este viszont hatalmasat. Aki soha nem akar a kézi beállításokkal bajlódni, nappal bátran hagyja automatán a HDR-t, este meg kapcsolja be a HQ-t, így jó aránnyal készülnek majd albumképek. A hobbifotósoknak meg ott a manuális mód, az optikai képstabilizátorral sikerült 1/3 másodperces záridőt is megtartanom, plusz DNG RAW-ból dolgozva még jobb eredmények születtek, jöjjön néhány ilyen.
A Play Zene a Google által kínált felhozatal mellett lejátssza a helyben tárolt számokat is listák, előadók, albumok, műfajok és dalok szerint, a OnePlus-féle Zene pedig dalok, előadók, albumok és címkék alapján csoportosít. Ez utóbbi eléggé fapados, a stock Android hangszínszabályzó is csak a Play variációból érhető el, a WMA-t és a legtöbb ismert formátumot viszont mindkettő meghajtja. FM-rádió nincs, a OnePlus 3T mellé füles sem jár. Mivel a Play Filmek a telefonra másolt fájlokból nem varázsol mozit, a galériába épített lejátszó pedig kettő IQ-jú, legjobb mindjárt egy BS Playert lerántani, az 4K felbontásig bezárólag minden kódolást meghajt, az AC3 hangot és a feliratokat beleértve.
A fülesre jó minőségű hang megy, átlagos hangerővel. A frekvenciaátvitel kiegyensúlyozott, a zaj elenyésző, a részletesség pedig rendben van, bár itt már érezhető a drágább HTC 10 vagy LG V20 előnye. Az alulra helyezett, könnyen eltakarható monó hangszóró teljesen átlagos tudású, a bejövő hívást biztosan meghallani, a jobbfajta hangminőséghez viszont két lépéssel lejjebb kell venni a maximumon. A mélyek szegényesek, a középhangok és a magasak viszont rendben vannak, egy-egy zúzósabb hangszer vagy érdesebb hang mindenesetre jelzi a parányi hangleadó korlátait. Megjegyezném: a OnePlus 3 a nyáron mintha hangosabban szólt volna, aztán a zörejes maximumból picit visszavettek szoftveresen, így most megegyezik a két mobil hangszórós teljesítménye.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!