Külső
Nem tudom, ki hogy van vele, nekem alapvetően nem túlzottan tetszenek a teljes billentyűzetes candybar készülékek. Régebben a QWERTY-vel se szimpatizáltam, aztán mióta közel 1,5 éve egy ilyen telefont használok, nagyon megkedveltem. A Nokia viszont régi motoros ezen a téren (is), hiszen már lassan hat éve, hogy piacra került az E61-es modell. Azt még joggal csúfolták csempének, a funkcionalitás mindennél fontosabb volt. Később viszont egyre jobban finomodott a külső, az E71 már sokak tetszését elnyerte, az E72 pedig még mindig az egyik legszebb a kategóriájában, az E6 pedig követi ezt a trendet. Ízléses, elegáns külsőt kapott, amit ugyan a világos ezüst szín kissé tompít (szerintem feketében az igazi), de így sem rossz. Az alapforma már évek óta alig változik, és ugyanez igaz a méretekre is. Alig néhány miliméter az eltérés egy E72-höz képest. Nem engedtek a minőségből sem, a kellemes műanyagok mellett az akkufedél rozsdamentes acélból készült. Összeszerelésben is szinte tökéletes minden, nagyon egyben van, masszív érzést kelt az emberben. Az egyedüli csorba pont az akkufedélnél van, ami minimálisan mozog a helyén, némi illesztési hézagot létrehozva.
Az előlap tetején sorakoznak a szenzorok, fényszabályzó és közelségérzékelő jutott ide, továbbá van előlapi kamera. A hangszóró mind hangerőben, mind hangminőségben rendben van, nem lehet rá panaszkodni. Kijelző tekintetében az E6 úttörőnek számít. Nem azért, mert érintős (bár ebben a kialakításban az E6 az első ilyen Nokia), hanem mert végre elszakadtak az 5800 bemutatása óta használt nHD (360x640 pixel) felbontástól és a VGA (640x480 pixel) mellett tették le a voksukat. A nyers számok csalókák, ugyanis mindehhez 2,46 hüvelykes képátló tartozik. Emiatt az E6 kijelzőjét is jogosan lehet „Retina Display”-ként emlegetni, az iPhone 4-el egyező képpontsűrűség miatt. Kétségtelen, a minőségre nem sok panaszunk lehet, éles kép és élénk színek jellemzik. Napsütésben is olvasható, bár kevésbé olyan jól, mint ahogy azt a Nokiánál megszoktuk.
A billentyűzetnél a QWERTY részhez gyakorlatilag hozzá sem nyúltak, ám azzal korábban se volt sok probléma. A felső csoportnál voltak átalakulások, a híváskezelők jól meghíztak, a két-két funkció rész pedig beköltözött belülre. A navigációs gomb maradt, viszont kivették az optikai érzékelőt belőle, az érintőképernyő mellett kevésbé lenne értelme.
A hátlap viszonylag egyszerű, nagyobbrészt a fém akkufedél uralja a területet. Ebbe szolidan belevésték a gyártó és a típus nevét. Felülre tették a kamerát, ami egy kiemelkedő kis „szigeten” terül el. Ennek szélére jutott a hangszóró, mellette egy dupla LED-es villanó, majd az optika és a felbontást is odaírták.
Alul rögtön egy vékony Nokia töltőnyílásra lelünk. Ez már csak azért is kellett, mert ilyen töltőt adnak mellé, de bizonyára gondoltak a régebbi készülékek tulajdonosaira is. Baloldalt viszont ott a microUSB, ez fedéllel védett és adatátvitelen kívül szintén használható töltésre. Felülre került egy újabb ajtó, emögött rejtőzik a microSD foglalata, mellette pont középen a 3,5 mm-es jack, ami TV-kimenet is egyben, majd a bekapcsoló zárja a sort. Végül jobboldalt van a hangerőszabályzó, a hangvezérlés gyorsgombja és a több más érintős Nokiáról ismerős képernyőzároló pöcök.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
