Hardver, operációs rendszer
A Symbianról mindig is tudtuk, hogy nem igényelt bikaerős hardvert, és ez az Anna verzió megérkezése után se változott. Az E6-ban változatlanul egy 600 MHz-es ARM11 processzor dohog, mellé egy OpenGL 2.0-ra képes 3D gyorsító és 256 MB RAM került. Ez a mai kétmagos, gigahertzes világban igen szerénynek tűnik, ám a látszat csal. A sebesség nem vészes, általában csak a programok betöltődése lassú, bár kétségtelen, hogy messze van egy Galaxy S II-től.
A rendszer maga nem változott drasztikusan az Anna frissítéstől. Nem térnék ki részletesen a változásokra, egyrészt Bog az X7 kapcsán írt erről, másfelől nincs is igazán rendkívüli, az átrajzolt ikonokról úgyse lehet oldalakat írni. Én most használtam először az Anna verziót, ugyanakkor a Symbiant évek óta ismerem, így tényleg nem ért nagy meglepetés.
A főképernyő legfeljebb öt oldalból állhat, ezek mindegyikére 3-3 widget pakolható ki, amelyek az adott oldalon belül átrendezhetőek. Minden oldalnak saját háttérképe van, szerintem szebb lenne egy folyamatos megoldás. A főmenü továbbra is szabadon rendezhető, és nem csak a sorrend, hanem a mappákba rendezés is megoldott. Alapvetően nekem még mindig tetszik a rendszer, de a felhasználói élmény, mint olyan, szinte teljesen hiányzik belőle. Viszont úgy gondolom, ekkora képernyő mellett nem ideális az érintős megoldás. Nekem vékony ujjaim vannak, mégis több helyen megfontoltan kellett böknöm, mert a nagy felbontásból is adódóan kicsik a menüelemek, virtuális gombok. Lássunk egy videót minderről, működés közben:
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
