Külső
Méretét tekintve a készülék a 6280-as Nokia szintjén van, szoftveresen pedig Symbian 9.2, Feature Pack 1. A szétcsúsztatható forma tégla alakkal párosul, a fedlapot határozott és jó minőségű mechanika rántja a végpontok felé. Nem is küszködtek peremmel a tervezők, úgyis a kijelző közepén fogjuk megragadni az eszközt, ha szét óhajtjuk nyitni. Az anyagminőség viszont nem a legjobb, a műanyag ház olyan, amilyen, de a mi 6110-ünk igencsak hajlamos volt a recsegésre-ropogásra, még meg sem kellett nagyon nyomorgatni. Az N95 óta tudjuk, hogy a Nokia elég széles spektrumon szór a minőséget illetően, talán nem mindegyik 6110 ilyen, de erre még azt sem lehet ráfogni, hogy Ázsiából jött, mert német forgalmazású tesztkészüléket kaptunk.
Az előlapi gombsor egyértelmű. Két funkciógomb, híváskezelő billentyűk, öt állású navigációs kezelőszerv van a felső gombegyüttesben, alattuk pedig balról jobbra a menü, a navi és a törlés billentyűje helyezkedik el. Eleinte az ember néha megnyomja a lefele mutató irány helyett a GPS gyorsgombját, de ha ezen túl tudunk lendülni, akkor kezesbáránnyá válik a telefon.
A készülék oldalán egy szürke sáv fut körbe, ez rejt rengeteg ajtócskát és gombot. Balról szemlélve az eszközt a szabványos USB csatlakozó ajtaja van legfelül, alatta a felolvasó gyorsbillentyűje kért helyet, legalul pedig a microSD nyílása látható. Ide gyárilag egy fél gigás kártya került, fér rá térkép bőven. Jobb oldalon a kamera gombja, és a hangerőszabályozó található, érdekes módon a készülék tetejére került a töltő és a headset csatlakozója.
Ha feltoljuk a fedlapot, akkor láthatóvá válik a numerikus billentyűzet, kicsit nagyobb méretű gombokat vártam, de ezekkel sincs gond. Az érdekesség a hátlapon van, egyrészt egy igen jó minőségű retesz védi a kamerát és a vakut, kinyitott állapotban pedig egy bazinagy GPS felirat teszi egyértelművé, hogy mit is jelent a 6110 típusjelzés mellett a Navigator utótag.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
