Multimédia

A fényképezőgép kialakításából kiindulva akár még valami jó is kisülhetett volna képalkotás terén. A hátlapon levő retesz elhúzása egyből indítja a kamerát, maga a lencsét védő elem nagyon jó minőségű, hiszen fémből van, nem fog magától kinyílni, remek megoldás. Aztán jönnek azok a jelek, amelyek egyértelművé teszik, hogy a 6110-esnek nem a fotózás az erőssége.

A beállítások elég szűkösek, a kereső viszont teljes képernyős, és elfogatva kell tartani a készüléket. Autofókusz nincs, a vaku harmatgyenge. Az elkészült képeknek már a mérete sem hatalmas, ami azt vetíti előre, hogy jelentős tömörítést kapnak, és ez a fotókon látszik is, a részletgazdagság az a jelző, amelyet a legkevésbé lehet használni az alkotásokat elemezve. Kicsit sötétek is a képek, egyszóval nem ez a telefon fő profilja, pedig a videorögzítés QVGA felbontásban történik.

A zenei oldal sokkal jobbnak tűnik. A 6110-es hátulján két hangszóró is található, amely a Nokia szerint már elég ahhoz, hogy sztereónak gondolja a készüléket, így a csengőhangok beállításainál megint ott vannak a 3D hangok, amelyek furcsán érdekesen torzítják az effekteket, érdemes velük szórakozni, már csak a poén kedvéért is.

A zenelejátszó a már ismert, megújított verzió, könnyen használható, ID3 tagek alapján csoportosítja a muzsikákat, fut a háttérben, és igen jól szól kihangosított állapotban, megközelíti a 6290 szintjét. A dobozba csomagolt füles viszont lehűti a kedélyeket, 2,5 mm-es jack csatlakozója van, nem szédszedhető, és hangminőségileg sem fogja porba alázni a Walkman telefonok hasonló tartozékát. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy ha valaki beszerez egy átalakítót, és egy normális headsetet csatlakoztat, akkor a 6110 is tökéletesen megfelel egy átlagos ember zenei igényeinek. Pláne, hogy van rádió is, RDS ugyan nincs, de attól még korrektül működik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!