Koreai csata
A Samsung és az LG standja egymással szemben volt, előbbinek úgy háromszor nagyobb helyet foglalt el az installációja. Annak ellenére történt ez így, hogy nagyjából ugyanannyi újdonságot hozott ki a két gyártó, az LG hat készülékkel támadott, a Samsung pedig öt modellel válaszolt. A nagyobbik koreai cég egyébként nem vette félvállról az MWC-t, bár a nagy durranás Galaxy S III még mindig nem bukkant fel, sőt, most éppen ott tartunk, hogy nem is lehet tudni, hogy mikor fog, csak annyi bizonyos, hogy még az Olimpia előtt, hiszen ez a készülék lesz a londoni esemény hivatalos telefonja. Hatalmas a titkolózás a telefon körül, nagyon magasak az elvárások, innen lehet a legnagyobbat perecelni, ezt a Samsung is jól tudja. Idén nem volt nagyszabású sajtóesemény, helyette csak simán kitették a standra az új termékeket, amely két tabletet is magában foglalt, a Note nevű öszvér 10,1 inchesre hízlalt verziója, illetve a Galaxy Tab 2 bukkant fel. Előbbi esetben a stylus-szal való bohóckodás a jellemző, míg a Galaxy Tab 2 rögtön két méretben, 7 és 10 inches kiadásban is megtapogatható volt, s persze nincs vele baj, de semmi forradalmi újításnak nem láttuk nyomát.
Ezt a hiányt a Beam nevű ketyere igyekezett pótolni, de korábban pont a Samsung lőtte már el ezt a projektoros poént, igaz, a két évvel ezelőtt mutogatott i8520-ból nem lett semmi. Most erős a fogadkozás, hogy a Beam piacra is fog kerülni, a kétmagos, androidos gép VGA felbontású képet tud vetíteni 15 lumen fényerővel, amely sötét környezet esetén egész frankó, világosban azonban semmit sem ér. A különlegesség mellett két sikermodellt is frissített a Samsung, itthon állítólag a legkelendőbb okostelefon volt a Galaxy Mini, ennek jött meg az utódja, s a szintén nem népszerűtlen Galaxy Ace is kapott két frissítést is. Mindkét termék esetében igen komoly ugrást hoz a modellváltás, ha a Galaxy Mini 2 lesz a Samsung legolcsóbb, belépő szintű androidos masinája, akkor már el lehet mondani, hogy ezzel is szinte teljeskörűvé válhat a kispénzű vásárlók számára is az okostelefonos élmény. Az Ace kapcsán az Ace 2 az igazán morcos ugrás, az Ace Plus inkább csak ráncfelvarrásnak tekinthető.
Az LG viszont nem fogta vissza magát, legnagyobb durranásuk az Optimus 4X volt, amely négymagos processzorral villogott, ez volt a csúcsmodell. Alá pedig L3, L5 és L7 néven jöttek okostelefonok, valamint felbukkant a Galaxy Note ellenfelének szánt Vu (amely nem is lesz Európában kapható), illetve az Optimus 3D kicsit butított, de remélhetőleg olcsóbb változata, valamint egy táblagép, amely - nocsak, nocsak - már 4G hálózatokon is fog működni. Ez egyrészt egy igen komoly arzenál, másrészt van végre logika is a modellszámozásban, egységes a design, szóval a jelek szerint az LG-nél valakinek eszébe jutott, hogy a felhasználók a sok Optimus között már összekavarodtak és jó lenne egyszerűsíteni.
A kisebbik koreai cég viszont nem a fenti készülékportfólió bemutatása kapcsán alkotott - legalábbis számunkra - maradandót, hanem Ken Hong személyével. Eredetileg egy másik emberrel lett volna interjúnk (aki az európai termékekért felel, tőle azt akartuk kérdezni, hogy a 4:3-as kijelzőt mennyire gondolták komolyan, mert véleményünk szerint elég sok kompatibilitási problémát vet fel), de saját bénázásunknak köszönhetően végül a kommunikációs igazgatónál kötöttünk ki. Ő pedig kendőzetlenül beszélt arról, hogy mekkora szívás ez az egész frissítés-hisztéria és miért jön ki belőle az LG különösen rosszul. Tanulságos interjú volt, meglehetősen jó meglátásokkal, s pár év múlva kiderül, hogy a Huawei, vagy éppen a ZTE belesétál-e hasonló csapdába azzal, hogy most túl sok termékkel próbálja legyalulni a piacot, aztán nehézkesen fog menni a frissítés. Mi mindenesetre örülünk, mert annak ellenére, hogy (mint az végül kiderült) mi mentünk rossz időpontban az interjúra, az LG hazai központja mindent megtett az olajozott lebonyolításáért, így végül egy olyan interjúalanyhoz jutottunk, akinél jobbra nem is számíthattunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
