Bevezető

Amíg zajlott Párizsban az új P20 és a P20 Pro prezentációja, valószínűleg többen is arra jutottak, hogy a Huawei tényleg mindent belerakott az újdonságba, amire csak képes. Valóban óriási ugrás a P10-hez képest (egyébként is ezzel magyarázták, hogy miért nem lett P11), szinte minden fontos ponton belenyúltak, hatalmas erőfeszítést fordítottak a kamerára, a kijelzőre, a funkciókra, szóval tényleg úgy ültünk ott, hogy hát igen, a P20 Próban minden benne van.

[+]

Aztán mintegy mellékesen előrántották a Porsche Design Mate RS-t, kijelző mögötti ujjlenyomat-olvasóval és vezetékmentes töltéssel (és notch nélkül), ugyanazzal a három kamerás rendszerrel, mint amit a P20 Pro is tud, meg egy olyan árcédulával, ami miatt mégsem lesz a legdurvább Huawei telefonból tömegcikk. Ettől még a P20 Pro is igencsak jól sikerült szerkezet, de az ősszel érkező, következő Mate-re is tartogatnak okosságokat, ha a Mate RS-t egyfajta teasernek fogjuk fel.

[+]

A Huawei-nél a jelek szerint jól tudják, hogy mivel lehet eladni egy telefont. Sokáig kitartó akkumulátor, a hátlap síkjából kiemelkedő kamerarendszer, villámgyors hardver, jól paraméterezhető felület, vonzó küllem — ezeket keresik a vásárlók. Ebből a vonzó küllemmel van a legtöbb nehézség, pláne a P20 esetében, ahol felülről belóg a notch, ami minimum megosztó, nyilván vannak, akiknek tökmindegy, engem speciel vizuálisan zavar minden alkalommal, amikor a tekintetemet a kijelzőre vetem, az meg ugye elég gyakori eset, ha az ember használ egy telefont. Úgy fest, hogy a Huawei-nél is voltak így egy páran, mert el lehet takarni. Viszont a twilight fantázianevű, színátmenetes festés tényleg nagyon ütős, nekünk mondjuk pont nem ez jutott tesztre, de tudunk élni a kék verzióval is.

[+]

A P20-as széria három tagot számlál, a sima P20 szintén elég jóféle, de ott IPS kijelzőt és csak két kamerát kap a júzer, a P20 Lite pedig egy szokás szerint jóárasított, középkategóriás eszköz, amit fél kézzel is össze tud ütni a Huawei Kirin 659-es alapokra, mint annyi minden mást, itt nyilván a P20-ra rímelő formavilág teheti majd kelendővé ezt a modellt. A P20 Pro pedig a csúcsgép, ami 270 ezer forintot kóstál, tehát joggal lehetnek magasak az elvárásaink.

Külső

A csomagolás roppant disztingvált. Fehér doboz, néhány felirat, Leica logó, ennyit nyújt, belül pedig találunk a telefon alatt SIM-tűt, gyorstöltőt, Type-C kábelt, ugyanilyen csatlakozóval ellátott, in-ear fülest és 3,5 mm-es jack átalakítót, mert ilyen kimenet amúgy nincs a telefonon. Viszont instant bejelentették, hogy lehet kapni Y-elosztót, ami a Type-C dugaszba megy és oszlik ketté annak érdekében, hogy a jack is működjön, de töltést is adhassunk a gépnek, kár, hogy ez nem az alapcsomag része.

[+]

A telefonról okvetlenül az az első benyomás, hogy nagyon összerakták. Elég nehéz, nagyon masszív, felrobbanthatatlan érzést kelt. És egészen addig kifejezetten szép, amíg be nem kapcsoljuk a kijelzőt, mert a felső betüremkedés jelenlétét mindenképpen szoknunk kell (aztán lehet, hogy egy év múlva már csak elviseljük, mert mindenki ilyen mobilt gyárt majd). Ettől eltekintve viszont roppant konzisztens a design, nagy hangsúlyt fektettek a szimmetriára, az alsó káva és a felső notch szélessége például megegyezik. A kijelzőt gyárilag védi egy igen akkurátusan felrakott fólia, ami elég jól tartja magát, ha a Mate 10 Pro hasonló alkatrészét tekintjük mintának, ami fél éve alatt sem moccant meg napi használat mellett sem.

[+]

Az előlap nagy részét a 6,1 inches, OLED technológiát használó kijelző tölti ki. A felbontást nem tolták túl, Full HD+, ami azt jelenti, hogy 1080 x 2244 pixeles, a képarány 18,7:9, pont azért, hogy a notch ne lógjon bele a szélesvásznú videókba se. A 408 ppi-s képpontsűrűség vidáman elég, az OLED kontrasztja ezúttal sem hagy kérdést, fényerőben sem kell szégyenkeznie a P20 Prónak. A kijelző alá odapréseltek egy ujjlenyomat-olvasót, ami egyben navigációs gomb is, mert jobbra-balra simogatva ki lehet vele váltani a virtuális kezelőgombokat, így azokat igény szerint el is tüntethetjük a kijelző alsó sorából.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

Ugyanakkor viszont nem teljesen konzisztens a téma. Ha alul muszáj volt a biometrikus szenzor miatt ekkora kávát hagyni, akkor felül a notch némiképp indokolatlan, az előlapi kamera elfért volna lent is, a hangszórót pedig egészen vékony kávába is bele lehet erőltetni (lásd még: Xiaomi Mi Mix 2), nem kellett volna a betüremkedéssel bajlódni. Vagy mehetett volna az ujjlenyomat-olvasó hátra, alul keskenyebb lett volna a káva és jobban elnéztük volna a szenzorsziget meglétét, szóval valahogy azt lehet kicsit érezni, hogy a notch az most épp trendi, szóval mindenképp legyen, de ne túl nagy, hogy a bemutatón tudjuk azt mondani, hogy mennyivel kisebb, mint amit az iPhone X használ. Mindent meg lehet persze indokolni, de itt minden aspektusból magyarázkodás lesz a vége.

[+]

Ha ezen túl tudunk lépni (márpedig túl tudunk, mert ahogyan a fenti kép is mutatja, a notch elrejthető és így egész csinos lesz szemre is a végeredmény), akkor viszont a hátlapba fogunk belekötni, mert hiába csillog szépen az üveg borítás, hiába finomak a lekerekítések, a három kamera elhelyezése kicsit olyan, mintha a harmadikat csak úgy odadobták volna a másik kettő mellé, amik kaptak valami keretet és egyúttal jól ki is állnak a hátlap síkjából, az asztalra letett telefon simán ezen billeg.

[+]

Alul megtaláljuk a hangszórórácsok által közrefogott Type-C csatlakozót, de hang csak jobb oldaliból jön, a másik mögött vélhetően a mikrofon rejtőzik. Ennek a párja fent is megvan egy infravörös port mellett (ez apróság, de néha nagyon hasznos). Bár a Huawei sehol sem hirdette különösen, de érdemes tudni, hogy a felső betüremkedésben levő beszédhangszóró nem csak hívás közben működik, hanem más audio tartalmakat is megszólaltat, ergo a P20 Pro sztereóban játszik le zenét.

[+]

Az oldalakon végigfutó fém keret bal felén van a tűvel nyitható SIM-fiók, ide két kártya is befér, de microSD-t nem tudunk berakni, a bővíthetőséget nem támogatja a P20 Pro, a fedélzeten levő 128 GB-os háttértárra tudunk támaszkodni. A másik oldalon a hangerőt szabályozó billentyűpáros, valamint alattuk a pirossal megjelölt bekapcsológomb helyezkednek el, abszolút kézreálló módon. A készülékház IP67-es védelmet kapott, úszni inkább ne akarjuk vele, de esőben simán elő lehet venni, ha muszáj használjuk.

Hardver, UI

A Mate 10 Pro hardverét találjuk a burkolat alatt, azaz adott a Kirin 970-es rendszerchip és 6 GB RAM, ebből fakadóan erőforrásbeli problémák nem fognak jelentkezni, ez a konfiguráció mindenre elég, pláne, hogy nem húzták fel a kijelző felbontását sem az egekbe. Akadásmentes, gyors, reszponzív a felület, minden azonnal történik, bőven elfér egy sereg alkalmazás az operatív memóriában, azonnal lehet köztük váltani, viszont van némi melegedés, ha mondjuk 4K-ban videózunk, vagy erőforrásigényes alkalmazásokkal terheljük a rendszert.

A Kirin 970 nem csak arról ismert, hogy heterogén többmagos dizájnt kapunk négy, 2,4 GHz-en ketyegő Cortex-A73 maggal és négy, 1,8 GHz-re skálázott Cortex- A53-mal és az i7 koprocesszorral, mindezt 10 nm-es gyártástechnológiával. Ehhez jön a Mali-G72MP12 grafikus gyorsító és a dupla ISP, szóval már a mesterséges intelligencia nélkül is komoly arzenálról beszélhetünk, de erre még rátesz egy lapáttal az NPU (Neural Processing Unit), ami bizonyos feladatok kapcsán sokszor gyorsabb, mint a hagyományos architektúra, ez főleg a képek analizálása esetén domborodik ki. A Huawei amúgy HiAI néven kínál fejlesztői csomagot is az NPU-hoz, hogy külsős programok is hozzáférhessenek ehhez a funkcióhoz és adott esetben ki is használják.

[+]

A rendszer az Android 8.1-es verziójára felhúzott EMUI 8.1. És most már a Huawei is felnőtt ebből a szempontból (is), egy jól paraméterezhető, áttekinthető, konzisztens felületet alkotott, amit sok-sok év munkájával csiszoltak olyanra, amilyen most. Abszolút témázható, mindenféle módon állítgatható, hogy a júzer a saját elképzelései szerint formálhassa. Nyilván megint reszeltek rajta egy sort, főleg a kezelhetőségi faktornál vannak újdonságok. Az alsó virtuális gombokat fixen el lehet tüntetni, hogy aztán az ujjlenyomat-olvasó különböző irányú simogatásával oldjuk meg a kezelést, ezt 10 percig kell szokni, onnantól rutinból megy. Fent pedig a betüremkedésig el lehet feketíteni a hátteret, amitől persze nem lesz kisebb a kijelző, az értesítések továbbra is ott figyelnek majd felül, de semmibe nem fog belelógni a notch.

[+]

Aki akarja, az kérhet alkalmazásmenüt, minden egyes appot ki lehet tetetni teljes képernyőre még akkor is, ha egyébként ezt az adott szoftver nem támogatja. Ha valaki vágyik rá, akkor visszaveheti a kijelző felbontását HD-ra (nem sokat számít), illetve bekerült a funkciók közé az arcfelismerés, de mielőtt aktiváljuk, a Huawei figyelmeztet, hogy ez nem olyan biztonságos, mint a többi megoldás, illetve legyünk azzal tisztában, hogy ránk hasonlító tárgyakkal is fel lehet oldani a telefont. Próbáltam keresni ilyeneket (például egy gyökeret, egy tuskót és egy köcsögöt), de egyik sem működött, magyarán ezekre nem hasonlítok mégsem. Ugyanakkor viszont — még ha rám hasonlító bármivel a cég szerint adott esetben át is verhető — irgalmatlan gyorsan működik és direkt bementem a klotyóra, hogy vaksötét legyen és ott is egyből üzemelt. Tök közelről és kartávolságból is, a dologban egyébként van egy ügyes trükk, mert ha vízszintesen van a telefon és kissé megemeljük, akkor egyből megpróbál arcot keresni, ezzel is gyorsítva a folyamatot. Semmiféle gombot nem kell hozzá megnyomni.

[+]

Persze van egykezes mód, meg mindenféle gesztusvezérlési trükk, illetve akad hangvezérlés is a HiVoice segítségével, amivel fogadhatunk és indíthatunk hívást. És fel is ébreszthetjük egy paranccsal (OK, Emy), illetve a “where are you?” kurjongatásra elvileg elkezd énekelni (I’m here!), hogy megtaláljuk. A gyári programlista csak a legfontosabbakat tartalmazza a szokásos Google-csomag mellett, van egy telefonkezelő, amivel lehet takarítani a felesleges fájlokat, üríteni a RAM-ot, létre lehet hozni feketelistát, van benne egy víruskereső és innen is elérhetők az energiatakarékossági beállítások.

[+]

Ezen felül fent van a Huawei Egészség, ami a gyártó fitnesz alkalmazása, alapesetben a lépéseinket számolja, de össze tud dolgozni pár Huawei tartozékkal is, plusz elvileg edzéstervet is segít felállítani a különböző forrásokból érkező adatok segítségével. A Huawei — akárcsak mondjuk a Samsung — próbál saját ökoszisztémát is az EMUI mögé tenni, egyrészt van felhőszolgáltatás, ahová automatikusan felmehetnek a fotóink és a biztonsági mentéseink, valamint saját App Galery is akad, ahol a gyártó által ajánlott alkalmazásokat gyűjtik össze.

[+]

Van még diktafon, zseblámpa, iránytű és távirányító, ahol nem csak egy igen bőséges listából próbálhatjuk kiválasztani az infrán irányítható termékeket, hanem tanítható is az eredeti távirányító használatával, hogy átvegye annak szerepét. Mindezeken túl pedig még egy külön mappába beszórtak néhány, szerintük tök hasznos alkalmazást, mint amilyen az eBay, a Booking, a Netflix és az Instagram. Nyilván mindenkinek más számít “legjobb” appnak, nálam sosem találják el, de ezek egyrészt törölhetők, másrészt pedig ott a Play Áruház minden másra.

Fotózás

Teljesen egyértelmű, hogy a Huawei elsősorban a kamerarendszerrel próbálja eladni a P20 Prót, ha véletlenül én gyártanám ezt a telefont, akkor én is ezt csinálnám, ez nem kérdés. Mondjuk egy kicsit másképp kommunikálnám, de a lényegen ez nem változtat: a P20 Próban van a Huawei eddigi legjobb fotós eszköztára mind hardveres, mint szoftveres szempontból. Hogy ez mennyire a legjobb a teljes mezőnyben, arról már nyilván eltérnek a vélemények, mindenesetre a hivatkozási alapként vett DxOMark szerint most ez a legjobb mobilos kamera a komplett okostelefonos mezőnyben, de ezzel azért mindjárt fogunk egy kicsit vitatkozni.

[+]

A számok nyelvén a P20 Pro elég lehengerlő. Három kamera van hátul, a fő modul 40 megapixeles felbontásra képes F/1,7-es apertúrával és igen méretes, 1/1,7 inches szenzorral. Ezt segíti ki egy 20 megapixeles monokróm modul, bónuszként pedig ott van még egy 8 megapixeles, háromszor nagyítást lehetővé tevő lencse F/2,4-es apertúrával, megapixelmennyiség kapcsán ilyen arzenált még telefonban nem láttunk, pláne, ha az előlapi 24 megapixelt is megemlítjük, de arról majd később.

[+]

Hogy a fotók jók is legyenek, arról további készségek gondoskodnak, egyrészt egy RGB szenzor, hogy a fehéregyensúlyt eltalálja a termék, valamint PDAF és lézeres autofókusz, hogy vihargyorsan találjon élességet a termék. Ennek az az eredménye, hogy az exponálás tényleg irgalmatlan tempós, konkrétan azonnali, a Huawei még azt is ígérgeti, hogy lezárt kijelzőről indulva (és engedélyezve az ultra fotó funkciót) a hangerőgomb dupla megnyomása 0,3 másodperc alatt csinál egy fotót, ami éles lesz és jó minőségű. És amúgy tényleg.

[+]

A szoftveres részt viszont tanulni kell, ha minden elemét ki óhajtjuk használni ennek a felhozatalnak. Nem kell tanulni viszont, ha az ember egyébként pont nem óhajt ezzel pepecselni, a P20 Próban működő Kirin 970 NPU-jára épített AI pont arra szolgál, hogy megszabadítsa az átlagfelhasználót attól, hogy különböző témákhoz kézzel igazgassa a különböző beállításokat és megoldja az egészet magától. Elég ügyes, erről bővebben itt írtunk sokat, példákkal is megtámogatva, érdemes átkattintani.

[+]

Ha viszont babrálnánk, akkor is kapunk egy sereg opciót, de. Egyrészt a felbontás alapesetben 10 megapixeles. Ilyenkor dolgozik össze a két, normál látószögű kamera, illetve csak és kizárólag ebben a méretben lehet használni a zoom lencsét két fokozatban, háromszor és ötszörös nagyításra kapcsolva. Nyilván az utóbbi nem optikai, hanem úgynevezett hybrid zoom, magyarán a két, nagyobb felbontású szenzor információit kombinálják a zoom lencsére jutó adatokkal és állítanak elő egy ilyen nagyítást, amiben egyébként az a kemény, hogy baromi jól működik, példákat mutatunk lent:

Ha ki óhajtjuk használni a 40 megapixeles képességet, akkor pro módra kell kapcsolni (ilyenkor DNG mentés is kérhető), de ebben az esetben nincs trükközés, nincs AI, itt már kvázi magunkra vagyunk hagyva az összes paraméterrel, ami persze nem baj, ez a mód szól azoknak, akiknek van némi fogalmuk is arról, hogy az ISO, a záridő, a fehéregyensúly és a fókuszmód mire szolgál. Jöjjön pár nyers felvétel a felső sorban (amik kábé 80 megabájtosak, szóval mobilnetről óvatosan):

Itt pedig pár 40 megapixeles JPG:

És álljon itt egy csokornyi fotó 10 megapixelben:

Valamint esti módban (erről is írtunk itt már), ami külön kiemelendő, mert a 6 másodperces expozíció simán megoldható állvány nélkül, annyira profin dolgozik az algoritmus és rak össze sok-sok expóból egy végeredményt. Az összes lenti fotót kézből lőttem:

Ideje elemezgetnünk a végeredményeket. Egyrészt ahol az AI felismeri a témát és helyettünk variál, ott végeredményben látványos képek születnek. És fontos, hogy azt mondjuk, hogy látványosabb, nem pedig jobb, mert egy csomó esetben markánsan eltér a mesterséges intelligencia által összehozott eredmény attól, amit amúgy látunk a saját szemünkkel, nagyon bátran nyúl a színhőmérséklethez, a kontraszthoz, a szaturációhoz az algoritmus, emiatt a fotók végeredményben nem valósághűek, hanem nagyon megcsináltnak tűnnek, de — és itt ez a lényeg — a júzer azt fogja érezni, hogy de baromi jó képet lőtt. És nyilván ezt az élményt akarja a kezébe adni a Huawei.

Bal oldalt AI nélkül, jobb oldalt bekapcsolva [+]
További példák ide kattintva!

Ha viszont kikapcsoljuk az AI-t (egyetlen gombnyomás) és azt nézzük, hogy mit nyújt a maga valójában a szenzortrió, akkor sem fogunk nagyot csalódni 10 megapixelen, de 40-re feltolva a felbontást azért szépen kiesnek a hibák, nem egységes a vonalélesség (középen általában jó, onnan kifelé hol éles, hol kevésbé), nagyon alapos nézegetésnél felbukkan némi kromatikus aberráció is, miközben ahol a vonalélesség frankó, ott azért közel kifogástalan az eredmény. De ez korántsem egységes. Az viszont elvitathatatlan, hogy 10 megapixelen igen megbízhatóan hozza a nagy többségben remek fotókat a masina még zoom mellett is, noha ilyenkor exponálásnál azért kiírja, hogy igyekezzünk stabilan tartani a motyót, hiszen a három szenzor összedolgozik és ha kapkodunk, akkor be tud mozdulni a kép (így), de tény, hogy a P20 Pro az egyik legjobb kamera, amit eddig telefonban láttunk, legalábbis a használhatóságát és a sokoldalúságát tekintve. Képminőségben viszont kéne még fejlődni.

[+]

Plusz ott van még a portré mód, amit továbbra is meg lehet zavarni túlságosan részletgazdag háttérrel (fejből kinővő faágak, elhomályosuló fülek, félig elmosott kalap, sapka), de azért nem működik rosszul, meg lehet tolni a szépítési faktort teljesen irreális szintig, illetve van egy elég ügyes, már az élőképen is működő, az arcra különböző fényeket rátoló algoritmus, ami utólag is babrálható, hasonlóan ahhoz, mint amit az iPhone 8 Plus is nyújt.

Előlapi kamera, videó, zene

Az előlapra tett 24 megapixel is irgalmatlanul sok, valamelyest felesleges is. A portré mód itt is adott (de gyengébb, mintha a hátlapi rendszerrel alkotnánk), egy átlagfelhasználó számára viszont bőven elég az, amit nyújt. Lehet kérni “művészi háttérmosás” effektet, itt is lehet játszani utólag a fényekkel, profilkép gyártására maximálisan elég, amit nyújt, de ha összevetjük a képminőséget más gyártók csúcsmodelljeivel, akkor azért észre lehet venni, hogy például dinamikatartományban a Huawei megoldása karcsúbb, sokszor kiég a háttér.

[+]

Ami nekem ennél egy fokkal meglepőbb volt, hogy hiába a bődületes felbontás, videózni maximum Full HD-ban tudunk az előlapi modullal (ha pedig még a szépítést is ráküldjük, akkor csak HD-ban), a hátlapi rendszernél ez már 4K, de maximum 30 fps-sel. És ilyenkor nincs stabilizáció, azt maximum Full HD-ban engedi (szintén 30 fps mellett), viszont olyankor tény, hogy klasszisokkal jobb, mint amit a Mate 10 Pro tudott. Itt is besegít valamelyest az AI, viszont a zoomolás kicsit furcsa, mert videózás közben nincsenek meg azok az ikonok fent (3x, 5x), mint amik fotózáskor, a hangerőgombokkal, vagy kétujjas mozdulatokkal tudunk közelíteni, szépen elkezd romlani a képminőség, aztán egyszer csak átvált a zoom kamerára a rendszer, matat kicsit a fókusszal és megint jó minden. Példa itt. De ez elég esetlen így, a Samsung ezt bizony sokkal ügyesebben oldotta meg.

Mint ahogyan a lassított felvételt is, a Huawei most először ad 720p-s felbontás mellett 960 fps-ben történő felvételt 0,2 másodperc erejéig. És persze ugyanaz vele a gond, mint a Sony modelleknél: marha nehéz eltalálni azt a pillanattöredéket, amikor pont előttünk van a lassítandó mozdulat. Viszont egy fokkal mégiscsak jobb, mint a Sony tavalyi megoldása (az idei ugyebár már Full HD), mert nincs késlekedés, abban a minutumban indul a lassítás, ahogyan hozzáérünk a képernyőhöz, de még így is sok-sok szerencsétlenkedés után tudtam összerakni ez alábbi videót. Pláne, mert arra sincs opció, hogy egy hosszabb snittben vannak lassított és normál tempójú részek (a Samsung ezt is tudja), szóval itt még van hová fejlődni.

[+]

Zenében viszont meglepőt ad a Huawei, ugyanis a sztereó hangszórópáros kihangosítva baromi jól szól. Konkrétan képes arra, amire egy Galaxy S9, pedig ők markánsan ki is hangsúlyozták, hogy AKG így, meg úgy, a P20 Pro meg csak simán, mindenféle csinnadratta nélkül hozza a szintet. Hangos, egy telefonhoz képest telt, sztereó. Viszont nincs jack, a mellékelt füles mondjuk jóindulattal közepes és az FM-rádió is eltűnt. A Dolby Atmos mód csak headsettel működik, de érezhetően más úgy a zene, a lejátszó megjelenít albumborítót és dalszöveget is, van benne időzítő, valamint szűrő, ami az általunk beállított hosszúságú számoknál rövidebb dalokat nem jeleníti meg, ha úgy akarjuk.

Adatátvitel, akkumulátor, végszó

Adatkommunikációs fronton ezúttal tényleg minden van. Gigabites LTE (mondjuk hálózat hiányában ez egyelőre tökmindegy), kétcsatornás WiFi (amit össze tud fogni a mobilnettel is a telefon, hogy gyorsabb legyen a letöltés), NFC, infravörös port, 4.2-es Bluetooth (A2DP, aptX HD), gyors és pontos GPS modul, illetve 3.1-es USB. Tényleg nincs mibe belekötni, ennél több egy telefonba alapvetően felesleges. Illetve lehetünk szőrszálhasogatóak: a két SIM csak dual standby módban működik együtt, de már évek óta nincs releváns telefon a piacon dual active képességekkel (a Honor 8 volt az egyik utolsó mohikán), pedig vannak páran, akiknek ez fontos.

[+]

Az akkumulátorra sem panaszkodhatunk, a 4000 mAh-s telep már a Mate 10 Próban is bizonyított szögre ugyanezzel a hardverrel, plusz bónusz az OLED kijelző takarékosabb mivolta, szóval simán hozza átlagos felhasználás mellett a két napos üzemidőt. A Huawei gyorstöltést is ad a telefonhoz, 58%-ot lehet 30 perc alatt beleküldeni az akkumulátorba, ami bőven megfelel az elvárásoknak, nyilván vannak különböző energiatakarékos lehetőségek, de nem hiszem, hogy túlzottan rá lesz ezekre bárki kényszerülve. Viszont jár a fejcsóválás a vezeték nélküli töltés hiányának, üveg hátlappal ez már nem lett volna nagy probléma, ráadásul a Mate RS-ben benne is van és tök evidens, hogy nem ezért kerül az kétszer ennyibe.

P20 Pro és Galaxy S9+ [+]

Összegzés. Szögezzük le: a Huawei P20 Pro egy irgalmatlanul frankó telefon. A notch ellenére még azt is mondhatjuk, hogy szép, az összeszerelés minősége makulátlan, megvan az IP67-es védelem, az OLED kijelző, a combos akkumulátor, a villámgyors hardver és az egyedülálló kamerás felhozatal. De mindig van de. Most is: nem bővíthető a belső tárhely, nincs vezeték nélküli töltés, nincs 3,5 mm-es jack csatlakozó és bár megvan a fotós-videós vonalon a potenciál, még láthatóan nem teljesen kiforrott a dolog. Viszont a 270 ezer forintos ár abszolút nem túlzás, a Sony Xperia XZ2 ugyanennyi, a Galaxy S9 Plus (ez az igazi vetélytárs) drágább, az Apple szintén, a HTC is ebben a ligában mozog az U11+ kapcsán, és a Huawei tényleg tud olyan trükköket, amiket más telefonok nem. És hiányzik pár trükk, amit pedig mások tudnak, de akinek az a fontos, hogy mindenféle fotós előképzettség nélkül látványos képeket csináljon, sokáig bírja egy töltéssel a telefonja, legyen gyors, legyen megbízható, legyen minőségi, annak bizony a P20 Pro abszolút az ajánlott kategóriába esik. És mivel mindenféle felmérések szerint pont ezek a legfontosabb elvárások egy okostelefonnal szemben, ezért nálunk is kiérdemli ezt a plecsnit. Viszont én nagyon úgy érzem, hogy bár láthatóan roppantul igyekeztek mindenféle módokon kihasználni a három kamerás rendszert, ezen még kell kicsit dolgozni és a Mate RS-t alapul véve az a benyomásom, hogy az ősszel esedékes új Mate-re fog úgy istenigazából összeállni az egész, de ez nem von le semmit a P20 Pro értékéből.

Huawei P20 Pro

Bog

A cikk elkészítését a TelenorHipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.

Specifikáció

Huawei P20 Pro

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	155 x 73,9 x 7,8 milliméter
	Tömeg	180 gramm
	Színvariációk	kék, twlight, fekete
	SIM-foglalat	Single SIM, ill. 2 x nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	6,1 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 2244 pixel (408 ppi)
	Kijelző típusa	OLED kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	HiSilicon Kirin 970
	Processzor típusa	4 x 2,4 GHz-es Cortex-A73 + 4 x 1,8 GHz-es Cortex-A53 + i7 koprocesszor + NPU chip
	Processzor csíkszélessége	10 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Mali-G72MP12
	RAM mérete	6 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	128 GB
	Memória bővíthetősége	nem bővíthető
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/B2/B3/B4/B5/B6/B7/B8/B9/B12 B17/B18/B19/B20/B26/B28/B32
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42,2 Mbps / 5,76 Mbps / 1200 Mbps
	IrDA / Bluetooth	van / 4.2 (A2DP, LE, aptX, aptX HD, LDAC)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, dual band, hotspot, Direct
	USB	Type-C (MTP, OTG, DisplayPort 1.2)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van (GPS, GLONASS, BDS)
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 8.1 (Oreo) + EMUI 8.1
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Témák, Telefon-kezelő, Fájlkezelő, Zseblámpa, Tükör, Okos Vezérlő, Egészség, HiCare, Hangrögzítő
	Multimédia
	Fő kamera	40 megapixel (RGB) + 20 megapixel (monokróm) + 8 megapixel (tele) OIS, 5x hibrid zoom, hibrid autófókusz, f/1,7 rekeszérték, kéttónusú ledes villanó, lézeres autofókusz, RGB szenzor
	Előlapi kamera	24 megapixel
	Videófelvétel	4k (30 fps), 1080p (60 és 30 fps), 720p (120 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	Dolby Atmos
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	4000 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
	Giroszenzor, gyorsulásmérő, légnyomásmérő, hall szenzor, iránytű, NFC, ujjlenyomat-olvasó, infraport, közelségérzékelő, fényérzékelő, Leica tripla kamera, SuperCharge gyorsöltő, IP67-es por és víz elleni védelem