Külső, kijelző, csomagolás

Lehet puszta spekuláció, mindenesetre feltételezem, hogy aki Huawei MatePad Pro-féle, kifejezett produktivitásra termett, mindenes táblagépet vásárol, talán jobban fel van készülve arra, hogy maga szedi össze és telepíti a számára szükséges szoftvereket, szemben egy olcsó óriásképernyővel, amelyet a vásárló legszívesebben csak bekapcsolna, és elkezdene használni. A bökkenő sokak számára ismert: a 8”-es, HD kijelzős MatePad T 8 korlátolt alkalmazásparkot kínáló HMS-sel, Google szoftverek és Play rendszerben vásárolt appok nélkül korlátozott képességű masina, és ha valaki például telepítgetésben járatlan ismerősének ajándékoz efféle ketyerét, hamar bejövő hívást kaphat: „drágám, merre van a YouTube, hol találom a szokásos alkalmazásaimat, és miért nem jelennek meg a névjegyeim?”

[+]

A problematika persze nem egyedi: úgy tűnik, a táblagépes felületet két panellel kínáló Microsoft Surface Duo is kihagyja a GMS szolgáltatásokat (csak a Huawei-jel szemben önkéntesen), ám a tényen nem változtat, hogy az androidos óriásképernyős műfaj Google szoftverekkel együtt is amatőr szinten van az Apple iPadOS-hez képest, Drive, Gmail, Térkép és Chrome nélkül pedig még kevesebb jó tulajdonsága maradt. A MatePad T 8-nak szerencsére akad ütőkártyája: 45 ezer forintért WiFi only, 50 ezerért pedig LTE képességekkel kedvező árú darab, és mindez nem megy a konstrukció kárára. Bár káva bőven maradt a 800 x 1280 pixeles IPS panel körül, így 199,7 x 121,1 x 8,55 milliméteren, illetve 310 grammon lényegesen terebélyesebb a masina, mint egy 7”-es, keretmentes okostelefon. A plasztik szegély és a fém hátlap viszont olyan profin lett összerakva, hogy a váz szorongatva és nekifeszülve is mozdulatlan és néma marad.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Egy phablet nyilván hordozhatóbb, és nem véletlenül szorította vissza a kis termetű tabletpiacot, ám bárki bármit mond, szerintem egy 8"-es ketyere még mindig lényegesen kényelmesebb olvasófelületet biztosít, mint egy P40 Pro 6,58" vagy Mate 20 X 7,2"-e, és az ember ölében is jobban ottmarad egy hosszú repülőúton. A 189 ppi-s képpontsűrűség persze igencsak szerény, és a napfény alatt fényerő is kevéske, viszont a színek és a betekintési szögek előnyösek, akad pár kalibrációs opció, éjjeli olvasómód, sötét rendszertéma és egy dupla árú Galaxy A41-nél sokkal jobban működő, teljes képernyős gesztusvezérlés – de azért a virtuális gombsor is előkeríthető.

[+]

A hordozás kényelmetlenségén a vastag keret könnyű megragadása enyhít: nem fogjuk a képernyőt véletlenül tapogatni. Mondjuk ennyi szabad hellyel sajnálatos, hogy a fénymérő, a közelségérzékelő és az értesítő LED kimaradt, noha a beszédhangszórót annyira nem hiányolom. Elöl mindössze csak a 2 megapixeles, fixfókuszos szelfikamera szakítja meg a fekete kávák érintetlenségét, ami egyébként jól áll a tabletnek, ahogy a sötétszürke keret és a jó tapintású, sötétkék fém hátlap is a túloldalnak. Utóbbi egységességét csak az 5 megapixeles kamera szakítja meg, illetve némi felirat.

[+]

Kár, hogy álló helyzetben sem a bekapcsoló, sem a hangerőszabályzó nem esik hüvelykujjra jobbra. A csomagolásban található microUSB kábel alul csúszhat a helyére, 5100 mAh-s akkumulátort töltve (a dobozolt adapter 5 wattos), míg a 3,5 milliméteres füles felül csatlakozhat a tablethez, a monó hangszóró mellett (a csomagolásban headset nem található). A látnivalók sorát SIM tűvel kilökhető tálca zárja balra, amely vagy egy nanoSIM-et és microSD kártyát (LTE modell), vagy csak bővítőkártyát fogad be (WiFi only). A nyitásban a hófehér dobozban mellékelt szúrószerszám segít.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!