HTC U12 Life - élettelen

Adatkommunikáció, üzemidő, összegzés

Az adatkommunikáció szintén tisztes középszer, amiből kiemelkedik az 5.0-s szabványú Bluetooth A2DP és energiahatékony protokollal, illetve az NFC. A WiFi kétsávos, 802.11a/b/g/n/ac szabványon 2,4 és 5 GHz-en kapcsolódik, a navigációhoz pedig a GPS rendszerén kívül a GLONASS műholdjai rendelkezésre állnak. A hibrid SIM-tálca két nanoSIM-et fogad dual standby üzemmel, a második SIMkártyát viszont microSD-re is cserélhetjük, így a bruttó 64 GB belső tárhely maximum 512 GB-ra bővíthető. A Cat.11-es LTE mindkét slotban és az összes hazai hálózaton elérhető elméletben maximum 600 Mbps letöltési sebesség mellett. A hívás hangminőségével nem volt problémánk, van másodlagos zajszűrő mikrofon is, a hangerő viszont lehetne picit erélyesebb.

[+]

A 3,5 milliméteres jack csatlakozót visszakaptuk, a Type-C USB port és az OTG maradt, szenzorosan pedig a következő lehetőségek állnak rendelkezésre: gyorsulásmérő, fény- és közelségérzékelő, tájoló, giroszenzor, hang- és mágneses szenzor. Grátisz, hogy a hivatalos specifikációval ellentétben nem csak látja a BeiDou műholdjait, de használja is őket a GPS modul.

Az akkumulátor mérete jelentősen növekedett, a 8,3 milliméteres vastagságú készülékbe már egy 3600 mAh-s telepet szorítottak, ami tisztességes üzemidőt sejtet, noha a gyakorlatban egyáltalán nem kiemelkedő. Az 5V/2A hálózati töltőfej normál gyorstöltést tud, noha alapkakészlet támogatná a Quick Charge szabványt. Qi töltés nincs, van cserébe energiatakarékosság, a telep viszont mindössze 12,5 óra videót bír 150 nites fehér-fénysűrűség mellett, míg böngészni 11 órát tudunk. Ez körülbelül megfelel a U11 Life képességeinek. Csak abban pont egy ezressel kisebb akksi volt.

A HTC U12 Life kicsit félkésznek tűnik. A kialakítás annak ellenére is nagyon megnyerő, hogy viszonylag nagy készülékről beszélünk, ennek megfelelően az akkumulátor is aránylag nagy, az üzemidő viszont nem kiemelkedő. A strukturált felülettel kombinált fényes, liquid akrilüveg még mindig nagyon szép, kicsit hasonlít a Pixel dizájnra, viszont nincs IP védettség. A megjelenítő és a megjelenítés minősége ugyan nem kifogásolható, de az egész készülék olyan érdektelen. Az ujjlenyomat-olvasó kifejezetten rossz, esetleges és szinte mindig többedjére kap észbe, a felhasználói élmény pedig a Sense UI ellenére is eléggé közepes a hiányos funkciókínálat miatt. A U12+ érintésérzékeny fizikai gombjai nem hiányoznak, az Edge Sense viszont egy kicsit igen, kényelmi megoldásokból pedig mindössze a kamera gyorsindítása maradt a 8.1-es Androidban. Komolyabb probléma nincs a készülékkel, az optimalizálás is rendben van (kivéve a biometrikus szenzort, arc alapú azonosítás meg nincs), de egy teremtett funkció vagy egyedi jellemvonás sincs a HTC U12 Life-ban, ami emlékezetes lenne. Azt leszámítva, hogy szép a színe. De 115 ezer forint körül ennél azért többet várnánk. Még azt sem lehet beállítani, hogy a navigációs gombok milyen sorrendben legyenek, vagy adott esetben tűnjenek el teljesen. A kamera sem igazán jó, a HDR kell, viszont a végeredmény így olyan lesz, mintha rommá filtereztük volna. A fülhallgatóra jutó hangminőség cserébe kifejezetten jó, ami a gyárilag mellékelt, hagyományos kialakítású headsettel is fel fog tűnni. Ugyanennyi pénzért viszont már ott a Nokia 7 Plus, a Samsung Galaxy A6+, a Pocophone F1 és kicsit drágábban a Huawei Mate 20 Lite. A Sony Xperia XA2 Ultra sem rossz ötlet. Feleennyiért meg egy Xiaomi Redmi Note 5. Mindegyik felsorolt készülék tud valami olyat, amivel többet kínál, mint a HTC U12 Life, ami kicsit olyan, mintha valahol félbehagyták volna. Vagy sosem gondolták teljesen komolyan.

AliceWake

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!