A felszín alatt

A motorháztető alatt is komoly változásokkal találkozhatunk, az újdonságok a teljesítményre és az akkumulátoridőre is jótékony hatásokkal vannak. A Marshmallow óta jelenlévő Doze mód immár két fázisban operál. Az eddigivel ellentétben már a kijező lekapcsolása esetén is bekapcsol, a telefon bizonyos idejű mozdulatlansága után pedig mély hibernációba kerül a rendszer. Ez a háttérben futó szolgáltatások korlátozását vonja maga után, a hálózati és egyéb munkák csak időközönként, egyszerre futnak le, megdobva ezáltal az üzemidőt.

A Doze Mode immár akkor is teszi a dolgát, ha a készülék nem mozdulatlan. [+]

Az ART környezet is fejlődött, az Ahead Of Time fordítási módszer mellé egy (a Dalvikból is ismerős) Just In Time mechanizmus került. Utóbbi nem telepítéskor, hanem a program indításakor fordítja futtathatóállománnyá a fájlokat. Ezek kéz a kézben, egymást kiegészítve működnek: a környezet minden app számára részletes statisztikákat tart nyilván a használati szokásokról, az adaptív algoritmus ez alapján határozza meg, hogy az alkalmazások mely részei legyenek előre lefordítva, a többit pedig futási időben intézi el. Ez a felhasznált RAM méretére is kedvező hatással van, ráadásul az AOT fordító csak akkor dolgozik, ha a készülék nyugalmi állapotban van, töltőre csatlakoztatva, ezáltal az üzemidőt is kíméli.

A visszafogott mennyiségű operatív memóriával rendelkező készülékeket megcélzó Project Sveltén is gyúrtak a Google-nél, az Android N esetén a háttérben futó folyamatok optimalizálása volt a cél. A fejlesztők számára fontos hír továbbá, hogy immár néhány Java 8 feature is használható a kódolás során (lambdák, ismétlő annotációk és statikus interface függvények) az új Jack Toolchainre áttérve, mindezt egészen Gingerbreadig bezárólag. Zárójeles megjegyzés, hogy ha az ember odafigyel arra, hogy modern eszközökkel fejlesszen, már úgyis a Kotlin nyelvet használja.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!