Bevezetés

A Google közel két éve indította útjára a Developer Preview programot, amely fejlesztők számára kínál betekintést a következő Android verzió újdonságaiba. Ez mindkét félnek jó: a Google rengeteg szakértővel bétateszteli az új rendszert a publikus start előtt, a fejlesztők pedig jó előre fel tudnak készülni a frissítés érkezésére, adaptálva az esetleges újdonságokat. Míg tavaly az I/O-n startolt el az előzetes, idén nagy meglepetésünkre több, mint két hónappal a konferencia kezdete (a pontos dátum május 18.) előtt letölthetővé vált az egyelőre csak Android N-ként aposztrofált variáns.

[+]

Az előzetes hat készülékre érhető el, azon valószínűleg senki nem lepődik meg, hogy Nexus eszközökről és egy Pixel C-ről van szó. A sort a lassan másfél éves Nexus 6 és Nexus 9 nyitja, melyek mellett a Nexus 5X, a Nexus 6P, a Nexus Player és a Pixel C is szerepel a listán. A telepítés módjában komoly előrelépés történt, immár ugyanis flash-elés nélkül is beszerezhető a rendszer. Ehhez nem is kell mást tenni, mint bekapcsolódni a betaprogramba a hivatalos weboldalon, és már érkezik is az OTA frissítés. Természetesen a klasszikus, adb-n keresztüli telepítési módszer is él és virul, a rendszerképeket itt lehet beszerezni.

[+]

A tavaly tapasztalthoz hasonlóan idén is kapunk egy előre definiált frissítési modellt, mely 5 mérföldkövet tartalmaz, egyenként 4-6 hetes átfutási idővel. A végleges verzió megjelenéséről nincs hivatalos információ, a Google hivatalos álláspontja szerint a gyártók számára a harmadik negyedév folyamán elérhető lesz, a publikus release kapcsán csak tippelni lehet. Ugyanez igaz a névre is, melyet a Lollipop és a Marshmallow esetén láttotthoz hasonlóan most is balladai homály fed. A madarak Nutellát csiripelnek, ám ha minket kérdezne a Google, az Android Nápolyi a nyerő.

[+]

Lassan már egy hete használjuk az Android N Developer Preview-t egy Huawei Nexus 6P fedélzetén, egyelőre nagy a megelégedés, a stabilitásba és a sebességbe sem tudunk belekötni. A Google közleménye csupán a nagyobb horderejű funkciókra tért ki, ám a használat során egy rakás kisebb és nagyobb újdonságra bukkantunk. És míg a Marshmallow a motorháztető alatti részek polírozására koncentrált, az idei verzió a külcsínt sem hanyagolja el. Mielőtt azonban belecsapnánk, fontos megjegyezni, hogy mivel egy előzetes verzióról van szó, a funkcionalitás változhat (pontosabban biztosan változni fog), mint azt az előző évek példái is mutatták.

Multitasking

A legizgalmasabb újdonság a multitaskinghoz kapcsolódik, immár lehetőség van egyszerre két alkalmazást is a kijelzőn tartani. Maga a módszer persze nem kimondottan eredeti, az Apple esetében már az OS részéről beszélhetünk. Sőt, bizonyos androidos készüléken is elérhető, ilyenek például a Samsung és az LG eszközök, ám az Android N rendszerszintű támogatást jelent, egységes szabvánnyal a fejlesztők felé. Nem szorosan, de ide kapcsolódik a picture in picture mód is, mely az Android TV OS része lesz az N debütálásakor.

Az osztott képernyős módot a multitasking gombot hosszan nyomva, vagy ujjunkat a képernyő aljáról felfelé húzva aktiválhatjuk, igaz, utóbbit külön engedélyezni kell a System UI Tunerben. A fejlesztői előzetesben ez már szinte az összes gyári alkalmazással működik, a legtöbb esetben egyedi átméretezett UI-jal (azaz nem a vágjuk le a felét módszer alkalmazásával), utóbbira a számológép, a tárcsázó és a YouTube a legjobb példa. Fontos kiemelni, hogy a régebbi Android verzióra készült appok esetében nem működik automatikusan a dolog, a fejlesztőnek kell engedélyezni. Megadható a minimálisan szükséges kijelzőméretet is, azaz például a fejlesztő kikötheti, hogy a képernyő felénél kisebb helyet nem foglalhat el az adott alkalmazás. És ez az igazán nagy különbség a már létező androidos megoldásokkal szemben, az egységes követelmény- és szabályrendszer alapfeltétele a jó felhasználói élménynek.

Az alkalmazásváltó vizuálisan is megújult, az Android N jóval nagyobb kártyákkal operál elődjeinél, ám az összes app egyszerre történő kidobására még mindig nincs lehetőség (legalábbis a vanilla verzióban). Újdonság, hogy a multitasking gombot kétszer megérintve a legutóbb használt program kerül előtérbe, meggyorsítva az átváltási folyamatot. Ha egyszerre két alkalmazás futtatása közben nyomjuk meg a home gombot, a kijelző tetején lévő app az állapotsávba költözik, új app megnyitásakor pedig előbbi is előtérbe kerül, az előzetesen átméretezett ablakban. Ekkor maga az alkalmazásváltó sem foglalja el az egész képernyőt, hanem az alsó fertályban jelenik meg. Fontos továbbá, hogy osztott képernyős programok között drag and drop módon is lehet szöveget másolni.

Értesítések és gyorsbeállítások

A Google szinte minden verzióban hozzányúl az értesítési rendszerhez, ami alól az Android N sem kívétel. A panelt lehúzva már első blikkre látszanak az eltérések: búcsút inthetünk a különálló kártyáknak, a rendszerüzenetek egy egybefüggő felületen láthatóak, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne különülnének el egyértelműen. Az egyes értesítések felépítése is változott, az új sablonnak megfelelően nagyobb hangsúlyt kap a küldő profilképe, mely jobb oldalt látható.

Két fontos újdonság tartozik még ide, a csoportosítás és a közvetlen válaszolási lehetőség. Előbbi segítségével a fejlesztők egy fedél alatt kezelhetik az adott alkalmazáshoz tartozó üzeneteket (mely természetesen kinyitható egy ujjmozdolattal), ami rengeteget növel az átláthatósági faktoron. Utóbbival magáról az értesítési felületről is lehetőség van szöveges válasz írására, az adott alkalmazás megnyitása nélkül. Az értesítések oldalra húzásával előbukkanó beállítások ikont megérintve a prioritást lehet testre szabni.

A szintén ezen a felületen elérhető, néhány beállítást tartalmazó szekció is komoly változáson esett át. A fontosabbak (WiFi, mobilhálózat, akkumulátor, ne zavarj üzemmód és elemlámpa) már alapértelmezett esetben láthatóak, a függöny lehúzása után a további indikátorok is előbújnak. Ez a felület egyébként oldalirányban lapozható, a tartalom és a sorrend szerkeszthető, a fejlesztőknek pedig lehetőségük van saját ikon létrehozására (azaz indokolt esetben ide is beköltözhetnek a third-party szoftverek).

Beállítások

Nagy változáson ment át a rendszerbeállításokat tartalmazó alkalmazás is, a UI és a struktúra megújulása és a navigációs panellel való kiegészítés mellett okosabb is lett az app. Az aktuálisan fontos kapcsolók kiemelve láthatóak a főoldalon, például aktív tethering esetén egy mozdulattal letilthatjuk az internetmegosztást. Emellett a mindenkori kontextustól függő ajánlásokat is láthatunk, ami elég furcsán hangzik egy settings app esetében, és az is. Jó példa a hangvezérlés bekapcsolására vagy a háttérkép megváltoztatására felhívó üzenet; reméljük, ezt majd ki lehet kapcsolni a végleges verzióban.

A hangerővel kapcsolatos opciókat a Sound menüpontba szervezték ki (ezeket eddig csak a hangerőgomb megnyomásával lehetett elérni), ennek ideje volt már. A Data Saver szintén újdonság, mely hű marad a nevéhez, az aktiválása a mobil adatforgalomra és az üzemidőre egyaránt jó hatással van. Bekapcsolás után a háttérben futó alkalmazások szinronizálása WiFi-hálózatokra van korlátozva. Az algoritmus az előtérben lévő szoftvert sem kíméli, ahol lehet, megpróbál fogni a csomagokon, például streaming esetén a bitrate csökkentésével, vagy a képek minőségének butításával. A Data Saver tehát menő dolog, ráadásul egy szabadon szerkeszthető kivétellistát is kapunk mellé, az itt engedélyezett appokra semmilyen korlátozás nem vonatkozik.

A tavaly debütáló System UI Tuner jelen sorok írójának egyik nagy kedvence volt, segítségével az állapotsáv tisztán tartásának új dimenziója nyílt meg. Az N megjelenésével tovább durvult a szitu, szinte minden ikont ki lehet irtani (nagy hiba, hogy a Data Savert egyelőre nem), plusz egy rakás más jellegű extrával is bővült a repertoár. Ilyen például a nagy visszatérő sötét téma, a kijelzőt f.luxosító éjszakai mód és a kijelző R, G és B csatornánkénti kalibrálása. Az elővarázsolásához egyébként a gyorsbeállítások felület jobb felső sarkában található fogaskerek pár másodperces nyomva tartása szükséges, majd pedig irány a beállítások app.

Apróság, ám a gyengén látók számára nagy előrelépés, hogy immár a tartalom méretét is lehet szabályozni a kijelző opciói között, a módszer leginkább a retina MacBookok képernyőjének skálázására hasonlít.

A felszín alatt

A motorháztető alatt is komoly változásokkal találkozhatunk, az újdonságok a teljesítményre és az akkumulátoridőre is jótékony hatásokkal vannak. A Marshmallow óta jelenlévő Doze mód immár két fázisban operál. Az eddigivel ellentétben már a kijező lekapcsolása esetén is bekapcsol, a telefon bizonyos idejű mozdulatlansága után pedig mély hibernációba kerül a rendszer. Ez a háttérben futó szolgáltatások korlátozását vonja maga után, a hálózati és egyéb munkák csak időközönként, egyszerre futnak le, megdobva ezáltal az üzemidőt.

A Doze Mode immár akkor is teszi a dolgát, ha a készülék nem mozdulatlan. [+]

Az ART környezet is fejlődött, az Ahead Of Time fordítási módszer mellé egy (a Dalvikból is ismerős) Just In Time mechanizmus került. Utóbbi nem telepítéskor, hanem a program indításakor fordítja futtathatóállománnyá a fájlokat. Ezek kéz a kézben, egymást kiegészítve működnek: a környezet minden app számára részletes statisztikákat tart nyilván a használati szokásokról, az adaptív algoritmus ez alapján határozza meg, hogy az alkalmazások mely részei legyenek előre lefordítva, a többit pedig futási időben intézi el. Ez a felhasznált RAM méretére is kedvező hatással van, ráadásul az AOT fordító csak akkor dolgozik, ha a készülék nyugalmi állapotban van, töltőre csatlakoztatva, ezáltal az üzemidőt is kíméli.

A visszafogott mennyiségű operatív memóriával rendelkező készülékeket megcélzó Project Sveltén is gyúrtak a Google-nél, az Android N esetén a háttérben futó folyamatok optimalizálása volt a cél. A fejlesztők számára fontos hír továbbá, hogy immár néhány Java 8 feature is használható a kódolás során (lambdák, ismétlő annotációk és statikus interface függvények) az új Jack Toolchainre áttérve, mindezt egészen Gingerbreadig bezárólag. Zárójeles megjegyzés, hogy ha az ember odafigyel arra, hogy modern eszközökkel fejlesszen, már úgyis a Kotlin nyelvet használja.

Android for Work és egyebek

Az Android for Work, a rendszert munkahelyi és magánprofilokra szeparáló szolgáltatás is számos ponton fejlődött. A leghasznosabb újítás talán a QR-kód alapú beléptetés, ami egy egyszerű beolvasással fel is készíti a telefont a cégen belüli használatra. Továbbá komplett alkalmazásokat lehet letiltani, folyamatos VPN-kapcsolat tartható fent, egyszerűen váltogathatunk a munka- és magánprofilok között a gyorsbeállításokban elhelyezett kapcsolóval, távolról is újraindítható a készülék, kikapcsolható az adatroaming, lezárható a háttérkép, egyszerre pedig több Wi-Fi CA Certificate kezelésére is van lehetőség.

A nagy dobások mellett egy rakás apróság is felfedezhető az előzetesben, megpróbáltuk összegyűjteni a fontosabbakat. A képernyőzárra immár a vészhelyzetben keresendő személyek adatait is ki lehet rakni. A letöltéseket az értesítési sávból is le lehet állítani. A megosztásra szolgáló share menü szerkeszthető, a kedvenc appjainkat a lista tetejére tűzhetjük. A ne zavarj mód automatikusan deaktiválható a következő ébresztő után. A gyári tárcsázó app hívásblokkolással bővült. A gyári fájlkezelő pedig képes az alapműveletekre, azaz az erőforrások átnevezésére, mozgatására, másolására és törlésére.

A megjelenés óta használjuk az Android N developer preview-t, mely a Marshmallow nulladik verziójához hasonlóan inkább egy kiforrott rendszer, mint egy fejlesztői előzetes benyomását kelti - néhány bugot leszámítva stabil, gyors és az üzemidővel is óvatosan bánik. Messzemenő következtetéseket természetesen most még nem szabad levonni, ezért mi sem tesszük ezt, az azonban már most látszik, hogy sok újdonságot fogunk kapni. Az extra piros pont pedig jár a Google-nek, amiért ilyen korán elérhetővé tették az előzetest - úgy néz ki, a bétaprogram is felnőtt az iOS mellé.

dr. Kind

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.