Strapatelefonok a múltból és jelenből
A világ máig egyik legismertebb strapatelefonja az Ericsson R310s, melyet 2000-ben mutatott be az akkor még önállóan létező gyártó. A 173 grammos szörnyeteg (melyet Cápa néven emlegetett mindenki, a képet megnézve egyértelmű, hogy miért) kapcsán nem definiálták, hogy milyen IP-besorolásba esik, de gyakorlatilag elpusztíthatatlan volt, bevallom, hogy én még fociztam is vele és semmi baja nem lett, de ma már nem tennék ilyet egy telefonnal. Bár bizonyára még ma is vannak működőképes változatok belőle, nagyon kevesen használják, mert tudása nem igazán kielégítő. Hasonló mondható el a kultúráltabb külsővel ellátott Ericsson R250-ről is.
Ericsson R310, a legenda
Nagyjából az Ericsson modelljével egy időben jelent meg a strapabíró Nokia 6250, mely a másik skandináv modellhez hasonlóan hatalmas sikernek örvendett. Szintén legendás a Siemens M35 és az ME45, ez utóbbiból a szerkesztőségben található egy bontatlan, fóliás (!) darab, melyet egy szép napon elárverezünk és veszünk egy Porschét. Volt utána M55 és M65 is, ezek azonban nem arattak akkora sikert, mint elődeik, pedig nem voltak rossz készülékek.
A Siemens M35 olcsó volt kártyás csomagban, sokaknak volt itthon
Ezen a ponton a piac belassult és valahogy senki nem látta értelmét, hogy strapatelefonok gyártásával foglalkozzon. Több év telt el efféle modellek nélkül, majd a Nokia volt az egyetlen, aki sportos telefonként definiált strapabíró cuccokat dobott piacra az 5140 és az 5500 képében, melyeket mi 2005-ben és 2006-ban teszteltünk. 2008-ban lépett a Samsung, mikor is piacra dobták az IP54-es szabványnak megfelelő M110-et, melyet mi nem csak teszteltünk, hanem szét is törtünk. Itt publikáltunk először olyan videóanyagot, melyen mai fejünkkel kicsit mosolygunk, de akkor még nagyon is vállalhatónak éreztük.
A Samsung M110 miatt tört ki az IP-háború
Nagyjából itt indult be az IP-háború, bár a Sony Ericsson még kimaradt belőle a cseppálló, de minősítés nélküli C702-vel. Vele nagyjából egyidőben jöttek a Sonim telefonok, az IP52-es XP1, az IP57-es XP3, majd annak nagy vetélytársa, az összehasonlító töréstesztben győztes Samsung B2100 (IP57), majd a nála kevésbé jól teljesítő, de okosabb B2700 (IP54). A Nokia kicsit lemaradt a szintén IP54-es 3720-szal, mely egyébként egy kiváló készülék volt, a Sonim pedig nem sokat teketóriázott és megette ezt a piaci szegmenst az IP68-as XP1300-zal, az IP67-es XP2.10-zel és a szintén ilyen szabványnak megfelelő XP3.20-szal.
Sonim XP1300, a kategória egyik királya
Igaz, IP67-ig a Samsung is eljutott a Sonimoknál jóval olcsóbb B2710-zel, de azt sajnos még nem sikerült széttörnünk, de legalább már megvan a készülék erre a célre, hónapok óta a szerkesztőség egyik polcán pihen. De nagyon szeretnék mellérakni az itthon kapható egyetlen vízálló androidos okostelefont, a Motorola DEFY-t, mely szintén IP67-et tud. Nagyjából így néz most ki a piac, a Samsungtól és a Sonimtól nagy áttörést nem várunk, hiszen előbbiek az alaptelefonok között már letették a névjegyükat kiváló minőségű, ám mégis olcsó eszközeivel, a Sonim pedig világszerte híres speciális készülékeiről. Viszont a többi gyártó... nos, örülnénk, ha ők a Motorolához hasonlóan elkezdenének vízálló okostelefonokban is gondolkodni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
