Bevezető

A mai napig őrzök a polcon egy bontatlan, nulla perces, fóliás Siemens ME45-öt. Egy korszak szimbóluma, egyrészt mert Siemens, másrészt mert strapabíró készülék. Akkoriban piacon volt még talán a Nokia 6250 és a Sony Ericsson R310. Más, nagyobb tételben forgalomba került eszköz nemigen létezett, azóta láttunk 5500-t, de ez csupán „sporty” modell volt, strapabírósága leginkább a kinézete alapján létezett.

A Samsung M110 hivatalosan idén debütált. Ezzel a koreai óriás is belépett az elvileg jobban nyúzható készülékek gyártói közé. Igény valóban van az ilyen jellegű telefonokra, de nem árt tudni, hogy az összes hasonló készülékre igaz az, hogy a gyártó a beázás, vagy a hatodik emeletről való kiejtés következtében bekövetkező sérülésekre továbbra sem vállal garanciát. Inkább csepp, szöszmösz és koccanás kapcsán kapunk picivel több ellenállóképességet, a Samsung M110 sem az a készülék, amelyikkel zuhanyozni indulhatunk.

Persze az XXL GSM-től kapott eszköz nyilván kicsit jobban bírja a gyűrődést. De ne számítsunk arra, hogy mindent túlél. Az Ericsson R310 volt talán az utolsó olyan publikus telefon, amelynél a gyártó mindenféle durva tesztnek vetette alá a modellt a piacra kerülés előtt, azóta is látni egy-egy ilyen narancsszín szörnyet építésvezetők, vagy bányamunkások környezetében. A Samsung M110 inkább azoknak való, akik munkájuk miatt kénytelenek magukkal cipelni a készüléket mindenhová, s nem akarnak külön azzal foglalkozni, hogy hová tegyék addig, amíg ki kell cserélni a földben egy elosztódobozt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!