Bevezető, tartozékok
Jómagam nem tartozom a strapatelefonok felhasználói körébe. A saját mobiljaimra mindig vigyázok, régebbi készülékeim 1,5-2 éves használat után is tökéletes állapotban kerültek új gazdájukhoz. Sokunkkal egyezően azért sem érzem magamhoz közelinek az ilyen készülékeket, mert gyakorlatilag mindegyikük vagy otrombán néz ki vagy buta, mint a tök, esetleg a kettő együtt. Nemrég volt nálam a Sonim XP2.10 Spirit, ami leginkább rettenetes ellenálló képességével győzött meg (és az igazi kemény próba még hátravan neki). Ezen felül a családban volt régen egy Siemens M35i, ami a maga korában egész jópofa cucc volt.
Még sorolhatnám példának a Nokia, a Siemens, az Ericsson, majd később a Sony Ericsson által gyártott hasonló telefonokat, azonban a csúnyaság és/vagy kicsi tudás mindegyiküket gyötörte. Ha jobban elgondolkodunk ezen, illetve elolvassuk a fórumokon lévő hozzászólásokat, talán nem is a csúnyaság a főbb probléma. Elvégre egy, az átlagnál masszívabb mobil egyik fontos alkotórésze a masszív anyagokból épített burkolat, ami rögtön meghatározza a külső megjelenést. Sokkal többen panaszkodnak arra, hogy például miért nincs az ilyen mobilokban GPS vagy iránytű vagy bármi olyan extra, ami a célközönségnek valóban hasznos lenne. A Motorola kiválóan felismerte ezt a rést és lecsapott a kínálkozó lehetőségre.
A hagyományos dobozos kép és beszámoló ezúttal elmarad, mivel a telefont egy Motorola feliratos borítékban nyújtották át nekem, mindennemű tartozék nélkül. Nyilván az alapcsomagban lesz egy hálózati töltő, egy adatkábel, meg egy sztereó headset is. Memóriakártyából elvileg egy 2 GB-os jár majd hozzá, ami jól jöhet, mert bár a belső tárhely 1 gigánál is több, de bizonyos funkciók (pl. a kamera) nem is működnek, amíg nem teszünk bele kártyát.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
