A vízállóságról és az IP-szabványról
Cikkünk megszületésének apropóját két dolog adta: egyrészt komoly csúszásban vagyunk az idei töréstesztünkkel, mivel viszonylag nehezen tudjuk összeszedni a megírásához szükséges telefonokat. Viszont a Speedshop pár hete küldött nekünk egy vízálló tokot, mely szinte bármelyik telefonhoz használható és tényleg működik. Épp ezért most átvesszük, hogy mitől vízálló egy telefon, mi a különbség a cseppállóság és a vízállóság között, meg eleve: miért jó, ha egy telefon ellenáll az efféle dolgoknak?
Talán ez utóbbi kérdés a legjobb. A cseppállóság nyilván egy fontos dolog, hiszen esővel az emberek igen jelentős része találkozik, ráadásul viszonylag sokan a szakadó égtől függetlenül használják telefonjukat. A vízállóság már egy különösebb eset, a mindennapi életben viszonylag kis hasznát vesszük, hiszen valószínűleg nem sokaknak létszüksége, hogy búvárkodjanak a telefonjukkal, ahogy az sem, hogy a vicc kedvéért megúsztassák egy pohár limonádéban. A kiömlő kávé ellen pedig ugye a cseppállóság is elég, a két fogalom között pedig valószínűleg egyértelmű, hogy mi a különbség. Persze mindkét faktornak különféle fokozatai vannak, melyeket az úgynevezett IP-szabványban definiáltak - ez nyilván nem összekeverendő az Internet Protocollal. Egy telefon lehet cseppállóbb a másik cseppállónál, vízállób a vízállónál, az egészhez pedig hozzá jön a porállóság, melyet szintén a már említett IP-hez tartozó számban adnak meg. Az alábbi táblázatból mindenki kiolvashatja, hogy melyik szám mit jelent.
| Az IP-kódban definiált számok és jelentésük | |||
|---|---|---|---|
| Védelem a fizikai behatásokkal szemben (első számjegy) | Védelem a víz ellen (második számjegy) | ||
| 0 | Nincs védelem | 0 | Nincs védelem |
| 1 | Védelem a nagyobb testrészek és azokkal megegyező méretű tárgyakkal szemben (>50 mm) | 1 | Védelem a függőlegesen csöpögő víz ellen |
| 2 | Védelem az ujjak és az azokkal megegyező méretű tárgyakkal szemben (>12,5 mm) | 2 | Védelem a függőlegesen csöpögő víz ellen, ha a készülék max. 15 fokos szögben helyezkedik el a cseppek vektorához képest |
| 3 | Védelem az átlagos méretű szerszámokkal szemben (>2,5 mm) | 3 | Védelem a függőlegesen csöpögő víz ellen, ha a készülék max. 60 fokos szögben helyezkedik el a cseppek vektorához képest |
| 4 | Védelem csavarhúzófejekkel és hasonló dolgokkal szemben (>1 mm) | 4 | Védelem a csobbanó víz ellen |
| 5 | Por elleni védelem. Bár a készüléktestbe bejuthat por, de nem olyan mennyiségben, hogy akadályozza a készülék működését | 5 | Védelem vízsugár ellen |
| 6 | Por elleni védelem. A készüléktestbe semmilyen körülmények között nem juthat be por | 6 | Védelem erőteljes vízsugár ellen |
| - | - | 7 | Vízállóság meghatározott nyomás mellett akár egy méter mélységig és meghatározott ideig (a szabvány szerint 30 percig) |
| - | - | 8 | Teljes vízállóság akár egy méternél nagyobb mélységnél is. A 8-as számmal jelölt készülékek hermetikusan zártak, ugyanakkor bizonyos körülmények között bejuthat beléjük víz, de csak olyan mennyiségben, ami nem ártalmas a működésre |
A legfeljettebb strapatelefonok jelenleg IP69-es szabványnak felelnek meg, ahol ugye a 6-os szám a teljes porállóságot, a 9-es pedig a vízállóságot jelöli. Az IP-ben (mely egyébként Ingress Protection Rating vagy International Protection Rating szóhármasok rövidítése) a 9-es nincs is definiálva, mivel a 8-asnál az a kritérium, hogy a készüléknek bírnia kell 30 percig 1 méteres vízmélységnél mélyebben is; hogy milyen mélyen, azt már a gyártó határozza meg, valószínűleg ezért merte a legismertebb strapatelefongyártó Sonim az IP69-es besorolást használni. Egy picit azért félrevezető a dolog, mert létezik egy német szabvány, mely IP69K névre hallgat, ez viszont magas hőmérsékletnek való ellenállást jelöl.
Az IP-nek egyébként vannak más, kevésbé ismert részei is, A-tól D-ig jelölik, hogy a "mérgező" alkatrészekhez hogyan (nem) lehet hozzáférni ("A" a kézfej, "B" az ujj, "C" a szerszám és "D" a drót), plusz van négy egyéb betű is, mely különféle védelmeket jelöl ("H" a magas feszültség, "M" a mozgás vízben, "S" az álló helyzet vízben, "W" az időjárás, de hogy ezeket pontosan mit takarnak, abba most nem megyünk bele). Az IP-ben szokás jelölni továbbá a mechnikai hatástól való védelmet, ami telefonoknál a leejtéssel jelent egyet, a 0 azt jelenti, hogy nincs védelem, az 1-es 150 gramm és 15 centiméter, a 2-es 250 gramm és 15 centiméter, míg a legdurvább 9-es szám 5 kilogrammot és 40 centimétert jelöl - mivel itt a tömeg is adott, ezt telefonoknál nem használják.
Hirdetés
Strapatelefonok a múltból és jelenből
A világ máig egyik legismertebb strapatelefonja az Ericsson R310s, melyet 2000-ben mutatott be az akkor még önállóan létező gyártó. A 173 grammos szörnyeteg (melyet Cápa néven emlegetett mindenki, a képet megnézve egyértelmű, hogy miért) kapcsán nem definiálták, hogy milyen IP-besorolásba esik, de gyakorlatilag elpusztíthatatlan volt, bevallom, hogy én még fociztam is vele és semmi baja nem lett, de ma már nem tennék ilyet egy telefonnal. Bár bizonyára még ma is vannak működőképes változatok belőle, nagyon kevesen használják, mert tudása nem igazán kielégítő. Hasonló mondható el a kultúráltabb külsővel ellátott Ericsson R250-ről is.
Ericsson R310, a legenda
Nagyjából az Ericsson modelljével egy időben jelent meg a strapabíró Nokia 6250, mely a másik skandináv modellhez hasonlóan hatalmas sikernek örvendett. Szintén legendás a Siemens M35 és az ME45, ez utóbbiból a szerkesztőségben található egy bontatlan, fóliás (!) darab, melyet egy szép napon elárverezünk és veszünk egy Porschét. Volt utána M55 és M65 is, ezek azonban nem arattak akkora sikert, mint elődeik, pedig nem voltak rossz készülékek.
A Siemens M35 olcsó volt kártyás csomagban, sokaknak volt itthon
Ezen a ponton a piac belassult és valahogy senki nem látta értelmét, hogy strapatelefonok gyártásával foglalkozzon. Több év telt el efféle modellek nélkül, majd a Nokia volt az egyetlen, aki sportos telefonként definiált strapabíró cuccokat dobott piacra az 5140 és az 5500 képében, melyeket mi 2005-ben és 2006-ban teszteltünk. 2008-ban lépett a Samsung, mikor is piacra dobták az IP54-es szabványnak megfelelő M110-et, melyet mi nem csak teszteltünk, hanem szét is törtünk. Itt publikáltunk először olyan videóanyagot, melyen mai fejünkkel kicsit mosolygunk, de akkor még nagyon is vállalhatónak éreztük.
A Samsung M110 miatt tört ki az IP-háború
Nagyjából itt indult be az IP-háború, bár a Sony Ericsson még kimaradt belőle a cseppálló, de minősítés nélküli C702-vel. Vele nagyjából egyidőben jöttek a Sonim telefonok, az IP52-es XP1, az IP57-es XP3, majd annak nagy vetélytársa, az összehasonlító töréstesztben győztes Samsung B2100 (IP57), majd a nála kevésbé jól teljesítő, de okosabb B2700 (IP54). A Nokia kicsit lemaradt a szintén IP54-es 3720-szal, mely egyébként egy kiváló készülék volt, a Sonim pedig nem sokat teketóriázott és megette ezt a piaci szegmenst az IP68-as XP1300-zal, az IP67-es XP2.10-zel és a szintén ilyen szabványnak megfelelő XP3.20-szal.
Sonim XP1300, a kategória egyik királya
Igaz, IP67-ig a Samsung is eljutott a Sonimoknál jóval olcsóbb B2710-zel, de azt sajnos még nem sikerült széttörnünk, de legalább már megvan a készülék erre a célre, hónapok óta a szerkesztőség egyik polcán pihen. De nagyon szeretnék mellérakni az itthon kapható egyetlen vízálló androidos okostelefont, a Motorola DEFY-t, mely szintén IP67-et tud. Nagyjából így néz most ki a piac, a Samsungtól és a Sonimtól nagy áttörést nem várunk, hiszen előbbiek az alaptelefonok között már letették a névjegyükat kiváló minőségű, ám mégis olcsó eszközeivel, a Sonim pedig világszerte híres speciális készülékeiről. Viszont a többi gyártó... nos, örülnénk, ha ők a Motorolához hasonlóan elkezdenének vízálló okostelefonokban is gondolkodni.
Krussell univerzális vízálló tok
A Speedshop tehát küldött nekünk egy vízálló Krusell tokot, mely a leírva kissé viccesnek tűnő SEaLABox nevet viseli. Fekete és fehér színben is elérhető, legalábbis papíron, de ez kevésbé befolyásolja a lényegi működést, ugyanis egy négy részből álló, roppant egyszerűen működő dologról van szó.
Adott két hajlékony, ám alapvetően strapabírónak tűnő kerettel ellátott gumidarab, melyek anyaga rugalmas, egy picit olyan, mint egy óvszeré, csak érdesebb a felülete. Ezt a két műanyag keretbe foglalt felületet össze tudjuk illeszteni, majd két műanyagből készült, U-alakú plasztikkal összefoghatjuk őket; természetesen úgy, hogy közben van a telefon. És bár úgy néz ki, hogy ez nem egy strapabíró konstrukció, valójában az, a vizet teljesen kizárja. IPX7 szabványnak felel meg, azaz 1 méter mélységig és 30 percig jó, a tesztelésre használt papírzsebkendő viszont teljesen száraz maradt fél nap teafőzőben való áztatás után is, így már nyugodtan beleraktunk egy iPod touch-ot, hogy fotózzunk.
Közben persze gondolkodtunk, hogy mire is jó a SEaLABox. Telefonálni ugyanis nem nagyon lehet vele, bár nem lehetetlen: hermetikusan zárt tokról van szó, a hangok gyengébben jönnek ki rajta, mint kellene, de azért üvöltözve megoldható a beszélgetés. Az SMS-írás nem gond rajta, viszont a kijelző élményén mindenképp ront, hogy a gumiszerű anyag nem átlátszó, csak áttetsző, egy kicsit tejüveges hatású, aminek sok értelmét nem látom, mindenesetre ilyen. A bal felső sarkokban egyébként van egy-egy pici áttetsző rész, nyilván az iPhone-ok kameráinak, mert azok pont belepasszolnak. Egy Windows 7-es készülékhez már kicsi, az iPod touch lötyög benne, viszont a dundi X10 mini pro vidáman belefért, sőt, használható is volt. A gumiszerű anyag ugyanis vékony, a kijelző nyomkodását rajta keresztül is simán érzékeli a gép. Arra nagyon jó, hogy a strandon ebben tartsuk telefonunkat, ha SMS-t várunk vagy néha játszanánk egy kicsit, de a tejüveges hatást tényleg nem értem. Ára most még picit morcos, bruttó 9000 forint. Reméljük, hogy megy még lejjebb is, főleg, mert kicsit más jellegű, de szintén vízálló tokok jóval olcsóbban is kaphatók.
Bocha
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
