Hol marad az a bizonyos one more thing?
Tegye fel a kezét, aki őszintén meglepődött az idei iPhone-ok bármelyik új funkcióján, esetleg hallott-e bármi olyan extrát, ami nélkül eddig nem lehetett élni, és amiért érdemes a premierkor berohanni valamelyik Apple üzletbe. Érzett bárki hasonlót esetleg tavaly, amikor az iPhone XS, XS Max és az XR mutatkozott be? Csak mert nekem nem rémlik hasonló, és feltételezésemet az akkori generáció piaci XR-dominanciája is alátámasztja. Igazán lenyőgöző funkciókat véleményem szerint a tizedik évfordulóra szánt iPhone X sem hozott, és persze még visszább menve az időben sem emlékszem, hogy az iPhone 6S-7-8 széria között olyan elképesztő álleesések lettek volna, mint az almás mobilok hőskorában, amikor még az Android kifejezés szinte egybeforrt az instabil működéssel, és amikor a mobilok általános fejlődési üteme is lényegesen durvább tempót diktált a mostaninál.
A 2019-es iPhone-palettát az indukciós főzőlap-mémekkel kezdték kifigurázni, de én nem ebben látom a hibát [+]
Az átlagfelhasználók, akik szeretik és használják az iPhone-t, ragaszkodnak az Apple-ökoszisztémához: hiába ismer a világ majdnem minden cupertinói szolgáltatásnál olcsóbb és jobb alternatívát, költözködni kényes és kockázatos dolog, az egyszeri ember pedig telefoncserekor inkább elfogadja a magasabb árat, de soha meg nem válna attól a bizonyos kiharapott almától. Pont ezért nem kellett idén sem megerőltetnie magát a cégnek, nem kellett Type-C-re váltani, nem kellett 5G-t integrálni, és persze nem kellett mindenáron esztétikusabbá tenni a hátsó kameratraktust. Aki iPhone-os, megveszi, ha más nem, legalább a sima 11-et, biztos vagyok benne, hogy azon is megvan ugyanaz a haszon, mint a drágábbakon.
Az iPhone-eladási darabszámok 2018 harmadik negyedévig - azóta nem kötik a befektetők orra alá [+]
Persze ne legyünk ennyire negatívak, lássuk azt, ami miatt a mai napig ekkora tábora van ennek a terméknek: iPhone-t használni egyszerű és kényelmes dolog. Én a fent említett hiányosságoknál sokkal jobban sajnálom azt, hogy régen ezt abszolút fémjelezte a modellpaletta struktúrája is, mára azonban teljesen összekuszálták az elnevezéseket, és szinte lehetetlen kiigazodni. Ki tudja fejből, hogy mennyi idő telt el az iPhone 8 és az iPhone X között? Ügyes, aki most azt mondta, hogy semennyi sem, de az átlag valószínűleg nem ez, és bizonyára a betűs-számos kavarások sem könnyítették meg annak a júzernek a dolgát, aki éppen a lejárt hűségnyilatkozatával készül újból iPhone-vásárlásra.
Mára az olcsó iPhone is háromszázezres tétel lett, mire a felhasználó Magyarországon megveszi [+]
Vajon mindenkinek egyértelmű lesz, hogy az egykor iPhone 5C-vel, később az XR-rel feltámasztott színes, olcsó szériába tartozik ma a sima iPhone 11, és valójában nem az XS utódjaként kell kezelni? Érti valaki, hogy miért lett a Plus névből Max? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tucatjai futottak át az agyamon, ahogy az élő streamet néztem néhány napja, és visszapörgettem fejben a legutóbbi iPhone-éveket. Merüljünk el kicsit az elmúlt 12 év elnevezésein.
A hőskor, átlátható iPhone-nevekkel
Amikor Steve Jobs 2007 elején kiállt a színpadra, viccelődött a stylus-szal, majd három eszköz egységesítéseként bemutatta az iPhone-t, annak még külön nevet sem kellett adni, hiszen az maga volt az egyetlen iPhone, ahol a felhasználónak csak annyit kellett eldöntenie, hogy 4, 8 vagy 16 GB tárhellyel szerette-e volna megvásárolni a 2 megapixeles hátlapi kamerával szerelt, hatalmas, 3,5 hüvelykes(!) érintőkijelzővel ellátott mobilt, ami ekkor, az iPhone OS 1.0 idején még nem is számított igazi okostelefonnak, hiszen az App Store és az ebből adódó natív bővíthetőség csak később, szoftverfrissítéssel lett az iPhone-életérzés része. Utólag ezt a szériát a köznyelv elnevezte iPhone 2G-nek, ami nyilván az iPhone 3G-nek hívott, műanyag hátlapos utód bemutatója után vált adekváttá.
Az Apple az iPhone 3G piacra dobása után egy évvel, 2009-re találta ki az S-koncepciót, ami mellett hellyel-közzel azóta is kitart, bár ma már ez tényleg nehezen követhető. Az iPhone 3GS volt, ami olyan különleges funkciókkal mutatkozott be, mint a hátlapi kamerával elérhető videófelvétel(!), ami egyébként egy androidosnál már akkortájt is nagyon alapvető funkció volt, és persze a nyomógombos butamobilok jó része is képes volt rá. Ekkortájt még abszolút látni lehetett, merre és miben fejlődhetne tovább az iPhone, hiszen a kijelző már a kor szintjén is pixelesnek számított, kamerában jelentős lemaradásuk volt, és persze a hardver sem a dübörgő GHz-ekről és a gigabájtnyi RAM-okról szólt: az iPhone-énál ekkor bőven voltak erősebb procik, viszont a példás optimalizálás miatt tényleg aligha lehetett folyékonyabb működésű okostelefonnal találkozni a kor szintjén.
A 4G/LTE hálózatok még csak szóbeszédek és előzetesek szintjén jelentek meg mobilokban akkor, mikor az iPhone 3Gs-t leváltotta az iPhone 4, így érthető, hogy miért tűnt el a G a generációjel végéről - lehetett volna magyarázkódni (4Gen), de szerintem abszolút korrekt döntés volt, hogy nem tévesztették meg a felhasználókat. 2010-ben egyébként az iPhone 4 egy valódi ütést vitt be a gyönyörű megjelenésével, fém keretével, első retina kijelzőjével, akkorra már iPhone OS-ről iOS-re átnevezett, intuitív kezelőfelületével, és a vakuval kiegészített, 5 megapixeles kamerájával, amivel mai értelemben sem gyászos fotók készítésére tették alkalmassá az aktuális Apple-mobilt. Nem mellesleg ez volt az utolsó, Steve Jobs által levezett prezentáció, ezután már a betegsége miatt lemondásra kényszerült a szellemi vezető, és a ma is ismert CEO, Tim Cook kezébe került a staféta.
[+]
Egy évvel később az iPhone 4S hozta, amit elvártunk tőle: teljesen elhárította az antenna-gate néven ismert problémakört egy negyedik antennacsík bevezetésével, nem mellesleg kapott egy kétmagos procit és egy még jobb kamerát, viszont szinte ugyanabban a készülékházban - az iPhone 4-varázs nem múlt el egy év alatt, szinte őrültség is lett volna jelentősen többet vagy mást nyújtani annál.
Az iPhone 4-féle antennagate volt az iPhone-ok legnagyobb port kavaró típushibája, maga Steve Jobs is beszélt róla egy eseményen [+]
Az iPhone 5 volt az első olyan mobil, ami már Jobs halála után mutatkozott be, de remélhetőleg nem (csak) az ő, szuperkompakt méretű mobilokhoz való ragaszkodása miatt kaphatott az ötös elsőként nagyobb, egész konkrétan egy sorral megnövelt, 4 hüvelykes kijelzőt. Az iPhone 5-re emlékezhetünk a gigabájtosra növelt rendszermemóriája vagy a 720p-s szelfivideói miatt, de sokan, főleg a fekete színt választók fejében maradhatott meg úgy, mint a lekopós iPhone. Az iPhone 4 és 4S esetén színezés nélküli, polírozott fémeret itt váltott ugyanis eloxált alumíniumra, és fekete színben sajnos a legkisebb behatásra is el tudtak kezdeni ezek lekopni, lepattanni, hogy mögötte aztán markánsan előbújhasson a rikító fémszín.
Az iPhone 4S-nél mutatkozott be (szó szerint) Siri [+]
Ekkoriban alakult ki az a véleményem, hogy iPhone-ból csak S-modellt szabad venni, azokon már ugyanis kibújnak és begyógyulnak a kezdeti hibák, és mint afféle modellfrissítés, az S-esek háza és beltartalma is mentesítve lett a gyermekbetegségektől. De ez akkoriban még nem jelentette azt, hogy hátradőlős modellt lehetett volna gyártani az S-ekből. Ott van például ennek remek példája, a sorban következő iPhone 5S, aminek kéttónusú vakuja és 120 fps-es lassított videózási képességei nélkül lehetett ugyan élni 2013-ban, de ezek igen jó funkciók voltak, nem is beszélve a tökéletesen működő ujjlenyomat-olvasóról, ami szintén komoly fejlesztésről árulkodott akkor.
Az 5C logikus lépése volt a cégnek, ekkor pedig még az S-modellek sem a hátradőlést jelentették [+]
Mellesleg az 5S-sel együtt, még mindig 2013-ban bemutatkozott az iPhone 5C is, ami az iPhone 5 beltartalmát tudta nyújtani színes műanyagházban, emészthetőbb árcímkével. Persze, a piaci igényekre reagálni kell, és egy elérhetőbb árú modell kiadása határozottan időszerű volt, a fiatalos üzenet pedig át is ment, és bár addigra egyébként is minden tizenéves iPhone-ra vágyott, ezt a hatást csak tetézte a színes változat.
[+]
Hiába növelték 4 hüvelykre a kijelzőt két generációval korábban, 2014-re már a konkurensekhez képest szinte vállalhatatlanul apró volt az aktuális iPhone, így az Apple-nek döntenie kellett a szinte biztos piacvesztés és az általános igényekre való hallgatás között, és végül szerintem jól döntöttek: az iPhone 6 és 6 Plus modellek 4,7 és 5,5 hüvelykes kijelzőjükkel semmi szégyellnivalót nem hagytak maguk után, ez utóbbi ráadásul Full HD-s is volt, ami tovább segített a megkívánásán. Ilyenkor vicces belegondolni, hogy 5 évvel később, az iPhone 11 esetén még mindig nem beszélhetünk Full HD kijelzőről. Ezekben a modellekben hardveresen már ott volt az NFC, és a Plus modellel végre lett egy jó üzemidejű iPhone, amire szintén régóta várt a közönség. Emlékeztetőül: iPhone 5S-ig bezárólag ezerpárszáz mAh-s kapacitásokról beszélhettünk, míg a 6 Plus majdnem 3000-ret tudott.
A Plus modellek elhozták a méretes iPhone-ra vágyók mekkáját [+]
A 6-os széria után teljesen adekvát módon jött a 6S és a 6S Plus, ezekre elsősorban talán nem is a nyomásérzékeny 3D Touch vagy a 240 fps-re duzzadt 720p-s videós képességek, hanem főleg a megbízhatóság és a hardveres fejlettség miatt emlékezhetünk, 14 nanométeres Apple A9 rendszerchippel, 2 GB RAM-mal ezek a mobilok a mai napig élvezik az Apple támogatását, és eredeti iOS 9 rendszerüket akár a 13-as verzióra is frissíthetik a felhasználók, és kellően kis igényszinttel a mai napig is kellemes mobilként vethetők be a mindennapokban. Eddig a pontig egyébként a többség számára valószínűleg teljesen átlátható és logikus volt a paletta, ami viszont azóta jött, az szerintem egyenlő a fejetlenséggel.
A közelmúlt, ahonnan már mindent nehéz követni
Az iPhone SE alig néhány hónappal a 6S-ek után, 2016 tavaszán látott napvilágot, célja pedig egyértelmű volt: friss beltartalommal lehetőséget nyújtani a szuperkompakt okosmobilok kedvelőinek a frissítésre. A koncepció érthető, és az SE-hez fűzött reményeket a vásárlók hada is visszaigazolta, viszont az elnevezést a mai napig nem értem: logikus lett volna a méretekre egy jelzővel utalni, ha már bevezették a Plus kifejezést, főleg, hogy az Apple ekkorra már régóta használta a Mini utótagot a Mac-világban, azt viszont, hogy ez miért lett mindenféle szám nélkül SE, azt számomra sem a Special Edition, sem a Smaller with Extras, sem pedig Spring Edition nem magyarázza meg. Ez volt az első, és a mai napig az egyetlen iPhone, aminek a nevében semmilyen szám nem kapott helyet, tehát megfelelő háttértudás nélkül abszolút pozicionálhatatlan az egyszeri érdeklődő számára, főleg manapság, az eltelt évek távlatából.
Jó termék, minimális fejlesztési költségekkel és értelmetlen névvel: ez volt az iPhone SE
Én, ekkor már két éve mobilos újságíróként, ugyanakkor még iPhone-szimpatizánsként mindvégig örültem annak, hogy a számok utaltak a telefon generációjára, és a friss modelltípusok ismeretében nagyjából visszaszámolható volt, hogy mennyi idős egy-egy széria.
Gyönyörű volt, de nem hozott egy számozásváltásnyi újdonságot: három éve teszteltük az iPhone 7-et [+]
Az iPhone 7 és 7 Plus esetén volt először nagyon érezhető az, hogy hiába ugrott az elnevezés, az IP67-es víz- és porállóságon nem történt komoly előrelépés: az iPhone 6S persze ilyen téren túl jól sikerült, hiszen hiába volt kettővel kevesebb processzormagja, a Plus esetén 1 GB-tal kevesebb rendszermemóriája és egy szériával régebbi PowerVR grafikai egysége, a mindennapi felhasználásban aligha lehetett gyorsabbnak érezni az utódot, és még a külső sem változott drasztikusan. A 7 Plus esetén megjelent a dupla kamera, de persze ez is ambivalens érzéseket keltett sokakban: miért kényszeríti a nagyobb modell megvásárlására a felhasználókat az Apple, ha nincs markáns árkülönbség a kisebbhez képest?
AirPower - nagy kudarc, amit mára már biztosan elfelejtene az Apple [+]
Ha eddig túl egyértelmű lett volna a nevezéktan, a következő széria esetére már biztosak lehettünk abban, hogy az Apple össze-vissza keverte a kártyákat. Lett először is egy iPhone 8-széria, aminek kapcsán én a kisebb modellbe is nagyon vártam a remek portrék készítésére alkalmas telefotó kamerát vagy az előző Plus modellre is jellemző 3 GB RAM-ot - hiába. Helyette jött vezeték nélküli töltés egy olyan, AirPower néven bejelentett töltőpaddal, amit aztán SOHA nem dobott piacra a cég, ez szintén nagyon durva blamaként maradhat csak benne a cupertinóiak történelemkönyvében.
Valóban zseniális arcmozgás-elemző technológia, amivel végre megszemélyesíthetünk egy darab székletet - az iPhone X bemutató egyik csúcspontja volt ez
Aztán, még az iPhone 8-ak bemutatóján jött az iPhone X. Az iPhone tizedik születésnapja nyilván megérdemelt egy ilyen számozásbeli ugrást, arról persze vitatkozhatunk, hogy volt-e értelme a római karakternek, amihez aztán egy évig ragaszkodtak, most meg elengedték, ahogy az sem teljesen egyértelmű, hogy maga az eszköz méltó-e azokra a monumentális szavakra, amikkel a bemutatón Tim Cook méltatta. Mindenesetre itt már nagyon azt éreztem, hogy kezd követhetlenné és értelmetlenné válni a nevezéktan, de persze egy évvel később még erre is rá tudtak kontrázni.
Jelen, és némi konklúzió
iPhone XS és XS Max. Nem tudom, milyen vásárlói felmérés előzhette meg azt, hogy a Plus nevet Maxra váltsák, de valószínűleg itt már elkezdte érezni a bajt a cég, hiszen a 2018-as bemutató után nem sokkal bejelentették, hogy mostantól nem lesz a negyedéves pénzügyi jelentéseik része, hogy mennyi iPhone-t adnak el, kizárólag az eladásokból származó bevételeiket közlik, amiket viszont szinten tudnak tartani a sztratoszférába lőtt árakkal. Legalábbis ez volt a terv. A valóság pedig az, hogy ezen mobilok helyett a szimpla kamerás, 720p kijelzős, tehát direkt visszamaradottra specifikált XR-t kezdték el venni a felhasználók, akik az almát nem eresztik, de valamilyen oknál fogva szükségük volt telefonváltásra. A néhány nappal ezelőtt lezajlott bemutatón ezt megpróbálták pozitív színben feltűntetni, de én akárhogy gondolkodom, cégvezetőként nem biztos, hogy örülnék, ha ezeket a százalékokat és adatokat látnám a monitoromon.
Cégvezetőként nem biztos, hogy erre büszke lennék, de persze Tim Cook erről is tudott előnyként beszélni, egy másik megközelítésben [+]
A római számozásnak egy csapásra, külön említés nélkül vetettek véget, az idei generáció már simán iPhone 11-szériaként ismert, de persze a trükk itt is megvan: az iPhone 11 név számomra egyáltalán nem sugallja azt, amit korábban az SE vagy az XR név legalább valamennyire sugallt: ez egy másmilyen, kicsit butább, de egyébként ugyanolyan jól használható iPhone, nézd meg, és ha nem tetszik, ott vannak a sima modellek. Pedig az iPhone 11 lett idén a 720p LCD-kijelzős, telefotó nélküli fapados változat, és még így is megkérik érte a legalább 289 990 forintot.
Mellette pedig megérkeztek az iPhone 11 Prók, egész pontosan a Pro és a Pro Max. Szerintem nem áll jól a dupla utótag a névben, és nem csak azért, mert összekeverhető egy kerékpáralkatrész-márkával, esetleg egy kutyáknak szánt gyógyszer nevével, hanem azért is, mert az iPhone-t az egyszerűségéért szeretjük, és én azt gondoltam, az Apple megteheti, hogy ne vegye át a kínaiaktól az egymásra pakolt jelzőket, hiszen enélkül is el tudja adni a mobiljait. Én viszont évről évre azt érzem az iPhone-bemutatók után, hogy valamennyivel több időt kellett volna eltölteni a tervezőasztalok fölött, és hiányzik egy olyan zsarnok zseni ebből a cégből, aki annak idején Jobs volt. Egyébként megnéztem az első, szuperexkluzív bemutatókat a 11 Próról, a videózás közbeni látószög-váltás hibátlannak látszó folyamatossága tényleg nagyon baró, és kíváncsi vagyok arra is, hogy mit virít az Apple A13, de számomra a különleges varázs az almás keynote-okból és az új iPhone-okból is elillant, amit tényleg szívből sajnálok.
Szentkuti Ákos a.k.a. szentkuti11
