Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Vesa

    veterán

    Jópofa írás, különösen az IT nyelvezet miatt, de tartalmilag tele van problémákkal melyekkel kb. a végtelenségig lehetne vitázni (alább ki is térek rá, forráshivatkozással együtt). A vita persze erősen felpörgeti a CPU-t, tehát az írás eleve tologatja az olvasót a nagybetűs önzés felé azáltal, hogy a credit zabáló vita ellenébe mutat utat. Gyakorlatilag deklarálva, hogy vitázni értelmetlen, mert a folyamat erőforrás-igénye jelentős. A megoldásuk a problémára: előre döntsük el, hogy igazunk van és kész, ehhez ragaszkodjuk cache-ből az idők végezetéig, és minden ellenirányú inputot azonnal ignoráljunk mintha nem is létezne, így nem fogunk drága bio erőforrást pazarolni.

    Szerencsére sokan nem így működünk. :D

    Részletekbe is bele lehet menni, de sok energiát fogyaszt. :))

    Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, pár konkrétum:
    A szöveg tényként kezeli Roy Baumeister "Ego Depletion" elméletét (miszerint, az akaraterő egy véges, merülő akkumulátor). A valóság ezzel szemben az, hogy az elméletet számos nagymintás kutatás (pl. ez itt) nem tudta bizonyítani. Ezekből kb. az derült ki, hogy az akaraterő kimerülése nagyban függ az egyén hitrendszerétől!! Aki azt hiszi, hogy az akaraterő véges, annál jelentkezhet a fáradtság, aki viszont nem hisz ebben, annál nem.

    Az egész írás biológiai alapjai ingatagok, számos nem igazolt, nem bizonyított (vagy éppen már meg is cáfolt) feltételezésen alapul (pl. a már említett Ego Depletion, vagy mondjuk, hogy mást ne említsek, a glükóz-elméletet is számos kutatás cáfolta már), így aztán tudományosan a tartalom sajnos nem vehető komolyan!

    Ennek ellenére egyfajta szórakoztató irodalomnak nagyszerű. :)

    A pszichológiában az a szép, hogy minden zagyválásnak van értelme, miközben semminek sincs! ;)

Új hozzászólás Aktív témák