Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • SunMount3r

    nagyúr

    válasz Felesbandi #3 üzenetére

    Csak azért is írtam pl., mert nem szeretem a "szívatós" játékokat. Pl. olyan platformereket sem, ahol mindig idegre centizgetni kell. Sok játékot agyon is tudnak ezzel csapni. Pl. ott volt az Ori első része, tetszett is, jó volt a játékmenet, aztán vagy 3 órányi "sima" játék után jött egy olyan rész, amit alig tudtam vagy 12 próbálkozásból megoldani. És ki tudja még hány ilyen rész van benne. Vagy a Quantum Conundrum, nagyon frankón megcsinált gondolkodós játék, a feladványok néha nagyon nehezek, de mindet meg lehet oldani gondolkodással és próbálkozással, aztán már eléggé a vége felé egyszer csak jött egy olyan full ugra-bugrálós centizgetős (és tök felesleges) rész, aminek vagy 100X neki futottam, de nem sikerült túl jutni rajta. Egyértelmű direkt szívatás. No erre mondom, hogy a fene az ilyenekbe.

  • SunMount3r

    nagyúr

    Ha jól értem, a "soulslike" lényege kb. annyi, hogy minden ellenfél olyan, mintha egy fő Boss lenne nehézségben... Szóval fél órányi szenvedés és konstans fail, mire kiismered a védekező és a támadó taktikát ellene. Aztán ebből a karakterből lehet vagy 10, vagy 20, esetleg 100 is a játékban, az már mind ugyan az lesz (lenne). DE: még így is piszkosan nehéz, mert ez még mind nem elég, pl. van amelyik random módon csapkod, vagy ugrál, vagy veti be a szuperpowert, kell a szerencse is (nem kicsit), meg mondjuk egy felmikrózott citromos téli fagyi, hogy valami "élvezhető" és "rewarding" is legyen a több órányi szenvedésben...

Új hozzászólás Aktív témák