Aktív témák

• #609 Csemike aktív tag

  2012-11-27 14:05:57 #609

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Csemike

  aktív tag

  Valamiért baromi szar a hangulatom, és ráfoghatnám megint arra, hogy pár napon belül meg fog jönni, de nem tudom, hogy ez tényleg csak a ciklus végi hormonok okozta általános rosszkedv, vagy az ősz, vagy a teljes és totális kilátástalanság, a bizonytalanság érzése, hogy mi lesz velem, mi lesz velünk, szüljek-e vagy se, mikor eleget gondoztam, neveltem, ajnároztam már más gyerekét, és érzem, hogy most már a sajátomét kéne, és vágyom rá, de ha egyszer abban sem vagyok biztos, hogy holnap magamnak tudnék-e egyáltalán élelmet, fedélt a fejem fölé biztosítani, hát akkor miért szüljek még egy (kettő, három) kódist erre a rohadt világra? miért kéri tőlem majd számon a kormány, a politika, a társadalom, hogy a méhem kihasználatlanul sorvad majd el velem együtt, anélkül, hogy megtermette volna a maga édes gyümölcsét, és anélkül, hogy hagytam volna magam tenyészkancaként kihasználni az eljövendő társadalom nyugdíjának biztosítása érdekében, mert ha már magadnak nem szülsz, szülj az államnak, az egyháznak, mint régen, egyet a mamának, egyet a papának, egyet a hazának, miért kéne ezt magamra vennem és miért fognak ezért büntetni? és ennek ellenére mégis miért gondolom, hogy van értelme, még akkor is, ha naponta ragad torkon és szorongat meg a létbizonytalanság, naponta jön a torkomra az a savanyú gombóc, mint a gyomorfekélyesnek, akinek évek óta marja a torkát a saját sava, miért gondolom, hogy igenis megéri, igenis szipolyozzon ki sok gyerek, vonja el a szervezetemből a kalciumot, ürítse ki a vasraktárakat a csontvelőmben, igenis okozzon álmatlan éjszakákat, ha jön a foga, és hogy hova járjon iskolába, hozzon egyest, legyen szemtelen és égetnivalóan rossz, kérje el az aprót a pénztárcámból fagyira, verekedjen a játszótéren, mutasson be valami kurvás csajt, mint barátnőt, bömböltesse a hifit este 10-kor, szóljon rám a szomszédnéni a liftben, hogy micsoda ifjúság, miért éri mégis meg, miért? És ha már végre 29 éves koromra megtaláltam az apjukat, aki naponta elmondja, hogy mennyire szép vagyok és zavarba jön egy mosolyomtól, a tenyerén hordoz, és soha nincs hozzám egy rossz szava, figyel rám, soha nem szól semmiért, pedig néha kibaszott elviselhetetlen vagyok, tudom magamról, a nyavalyáimmal, többek közt a menzesz előtti hisztériámmal, hogy néha kritizálom, hogy a rohadt kisebbrendűségi baromság miatt nem hiszek neki és nem hiszek benne, de nem tágít, mert szeret engem, és még a hibáimat sem látja hibának, mert azt mondja, hogy ezekért is szeret, neki mikor fogok végre hinni, mikor rakom majd végre az őt megillető helyre az életemben? és egyébként is, miért menstruálnak a nők?

Aktív témák