Hirdetés

Aktív témák

  • Csemike

    aktív tag

    Ha az ember nagyon keres valamit, akkor elsősorban az éppen nem használt táskáiban kutasson! Ide nem értve az élet értelmét, a nagy Ő-t, meg ilyen egyéb hablatyokat. Ez főleg nőkre vonatkozik, mármint a táskában keresés.

    Most ide beszúrom ezt a zenét, mert ez jár a fejemben.

    Szóval, kerestem az egyik kedvenc fülbevalómat, hovatovább, az egyik kis szívem csücskit (mindig az éppen újonnan vásárolt a szívcsücsök, ez senkit ne tévesszen meg), aminek macskaformája van, egy zöldszemű, rózsaszínorrú kis cukiság, kunkorodó farokkal. Először kerestem a tesitáskában, mert ugye tesire az ember leveszi a fülönfüggőit, aztán vagy elfelejti visszaakasztani őket a himbálóhelyükre, vagy nem, vagy esetleg beejti az öltözőszekrény mögé, minden előfordulhat egy fülbevalóval a tulajdonosáról nem is beszélve.
    A tesitáskák szkennelése negatív eredménnyel zárult, így tehát sorra vettem az egyetemre menős táskáimat, mert azt rendszeresen megcsináltam, hogy unatkozás közben a fülbevalómat piszkáltam, kivettem, visszaraktam, "jajde jópofa fülbevalód van, megnézhetem? hát persze!", bemutatót tartottam, és konkrétan emlékeztem, hogy ezt a macskásat az Eszterke kinézte magának és biztos, hogy a kedvéért egyszer már kivettem a fülemből munkaerőpiaci ellátórendszerek, rendkívül érdekfeszítő, pénteki, utolsó háromórás előadás alatt. Na, mindegy, a lényeg, hogy az egyetemre járós táskákban sem volt. Aztán persze egy kisebb retikülben meglett, egy másik fülbevaló kis tasakjában (a noteszemmel együtt...). Gondolom, a macskás volt a fülemben, amikor vettem megint egyet, és már a boltban kicseréltem a fülemben a díszeket, hadd vageszoljak az legeslegújabb fülcsikkel. Szegény macska, hónapok óta egy tasakban várta sorsa jobbra fordulását, de most nagyon örülök, hogy megvan.

    Most meg ez van a fejben. Kicsit béna, de múltkor egész jól esett hallgatni a zúzós metál után valami bárban.

    Az már csak a hab a tortán, hogy a táskák alatt, a szekrény legaljában megtaláltam a fősulis szakdolgozatom bekötött példányát, amit kb. 3 éve kerestem már, még pár ismerőst is megvádolva, hogy kölcsönkérték elolvasásra és nem adták vissza (jó nagy önbizalomról téve ezzel tanúbizonyságot :D). De persze a kutyát nem érdekelte a szakdogám, mert végig itt pihent a szekrényemben. Shame on me. :O
    Találtam még nagyon régi leveleket, amiket gimis koromban kaptam a barátnőimtől (pedig már akkor is volt e-mail!!!), imádtam levelezgetni velük, noha egyik-másikuk csak pár utcára lakott. Képeslapok, szülinapomra szóló üdvözletek, nekem szánt rajzok, mellé versike a barátságról, szeretetről, az életről, DAMN, igaz barátaim voltak, akik szerettek, hová lettetek??? :O Pedig szinte mindegyik ismerősöm fb-n, mégis, nulla a kommunikáció. :( Vajon mit szólna Andi, ha beszkennelném a nekem szánt rajzait és verseit és elküldeném neki? :U Érdekes kísérlet lenne...

    [link]

    Előkerült még két latindolgozat, négyes és ötös, Horatius fordítások, plusz kapcsolódó kérdések. Utólag büszke vagyok magamra, mert akkor szinte csak nyűg volt a latin nyelv tanulása, holott mennyi érték és szépség van benne... Hiába, az ember legtöbbször utólag jön rá, hogy milyen kincsei voltak. De lehet, hogy csak a nosztalgia tesz széppé mindent?

    "Szemem tavában magadat látod, mint tükröd vagyok leghűbb barátod."

Aktív témák